Szerkesztői utószó Fodor András: Megfejtett párhuzamok (Összegyűjtött esszék, II.) kötetéhez
De másnap, messze, fönt a szélsikárolt
nyugati ég rézlombja közt, a város
alkonyatán, az utcatorkolatban,
midőn izgága fogazatként
kavarodón egymásba kulcsolódik
vállak, karok sakktábla-rendje,
egyszerrecsak rámtört a bizonyosság:
te már nem éled ezt az időt.
Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál
a folytatás minden párhuzamából.
(Fodor András: A bizonyosság)
Fodor András összegyűjtött esszéinek első kötetét Kulcsolt vállak tengelye címmel, 2014-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó. A negyvenes-ötvenes évek fordulójával pályáján elinduló költő nemzedék-élményét, a korszakon átsegítő kötődéseket, a számára legfontosabb példaképek, elődök és pályatársak portréit megrajzoló 100 esszé, emlékezés, műelemzés után most, a sorozat második kötetében további 121 irodalmi és önéletrajzi írását adjuk közre. Ha az első kötet képzelt fókuszpontjában a pályakezdő, mestereire, kortársaira figyelő-vigyázó költő állt, e folytatásban már a saját, bejárt útját is elemző, azzal új nemzedékek közt is párhuzamokat kereső, az irodalomban öröklött értékeket továbbadó, működésében érvényesítő Fodor András írásait olvashatjuk.
Az irodalom folytonosságának megőrzésében, a tiltások dacára új formákban mindig újraszülető értékek elfogadtatásában kevesen vállaltak nála aktívabb művész-szerepet a XX. század második felének irodalmi életében. Költői működésével párhuzamosan, a hatvanas évek kezdetétől élethosszig tartó irodalomközeli álláshoz jutott a Széchényi Könyvtárban, alapító szerkesztője volt az ország könyvtárait tájékoztató Új Könyvek füzeteknek. A teljes hazai könyvtermés átfogó ismerete mellett - az Írószövetségben szerepet vállalva - rálátott a még kötet előtt álló pályakezdőkre és a vidéki műhelyekre is; személyesen, író-olvasó találkozók aktív résztvevőjeként, vagy folyóiratok, antológiák, kiadói sorozatok szerkesztőjeként, rendezvények szervezőjeként, irodalmi társaságokban, alapítványok, díjak kuratóriumaiban közreműködve ismerkedett, tartott kapcsolatot a kultúra szinte minden fontos vagy csak szűk körben ismert szereplőjével. Az irodalmi élet egészét élő szövetként érzékelve lételemévé vált a párhuzamosnak remélt, egymást erősítő kezdeményezések támogatása, a nemzedékek, műhelyek, régiók, sőt nemzeti irodalmak közötti kapcsolódások segítése.
1997 júniusát követően két emlékkönyv, több tematikus folyóirat-blokk tanúsította, hogy amiként A bizonyosság című, mottóként fölidézett versében ő érzékelte egy barátja elvesztését, pályatársai is úgy - sokfelé és sokszor tapasztalható hiányként - élték meg váratlan kiszakadását a folytatás minden párhuzamából.
*
A Megfejtett párhuzamok koncepciója szerint három fő irányban - a (saját) pályakezdés, a pályakezdő új nemzedékek és a műfordítás témájában írt esszékkel - folytatja a Kulcsolt vállak tengelye irodalmi portré-sorozatát, s az irodalom mezsgyéin belül maradva, továbbra sem tartalmaz társművészetekről szóló (a tervezett, harmadik kötetben megjelenésre szánt) műveket.
A Sorsunk írta út című ciklusba rendezett írások többsége a nyolcvanas-kilencvenes években keletkezett, négy közülük csak folyóiratban jelent meg eddig. A saját indulására visszatekintő, gyermekkortól pályakezdésig sorsfordító személyiségekről, tanárokról és formáló közösségekről szóló írások között szerepel két nagy terjedelmű, többtételes visszaemlékezése az Eötvös-kollégiumról, illetve - utolsó megjelent esszéjeként - ifjúsága helyszínéről, Lengyeltótiról. Szükségszerű az átfedés e ciklus és az első kötet mestereket megidéző tematikája között: bár Fülep Lajos és Takáts Gyula formálisan is tanárai voltak, a róluk, mint mesterekről szóló írások, visszaemlékezések ott, a Kulcsolt vállak tengelyében olvashatóak.
A vidéki kötődés, a somogyi pályakezdés emléke nem csak élete utolsó évtizedeiben foglalkoztatta, már a kezdetektől fontos szerepet játszott törekvéseiben, meghatározta kitűzött céljait. Saját indulásának tanulságaival fordult fővárosi költőként a vidéki irodalmi műhelyek és folyóiratok felé, személyesen is vállalva fiatal, vidéki költő-jelöltek "tehetséggondozását", kézirataik bírálatát. A sokszínűségben hitt, a kortárs magyar valóság egészét hitelesen tükröző irodalom fejlődését támogatva működött a fiatal tehetségek bemutatkozási lehetőségeinek megteremtéséért, pályájuk folytatásának biztosításáért. A vidéki irodalmi műhelyekben érzékelt lehetőségekről, a sok-régiós irodalmi élet nehézségeiről és esélyeiről szólnak A folytatás párhuzama ciklusba rendezett alkalmi beszédek, folyóirat-elemzések, kritikák nemzedéki és tájegységi antológiákról.
Bár a pályakezdőket és újabb nemzedékeket segítő szándék dominál a kötet középső, Közös időnkben cikluscímmel jelölt szakaszában is, az eredeti tervhez képest jóval több és tágabb tematikát ölel fel, mint a megjelenésre váró kötetek, elsőkönyvesek bemutatása. Anyagának legfőbb forrása kétségtelenül A révkalauz lámpái című kötet tartalma, melyről bevezetőjében, 1994-ben így írt:
"Amikor az ötvenes évek közepén, az előző ötéves kiiktatódás után visszaigazolódtam a nyilvános irodalomba, szerkesztő főnökeim a Csillag folyóiratban arra ösztönöztek, segítsem rehabilitálni mestereimet is, próbáljam bizonyítani, hogy nem idegenkednek a társadalom gondjától, nem parnasszisták, nem pesszimisták…
Később, mivel főként új tehetségek fölfedezése volt a feladatom, az ő útjukat igyekeztem egyengetni, akkor is még, amikor 1956 után csak folyóirat nélküli szerkesztő, hasznosnak vagy éppen veszedelmesnek elkönyvelt külső tanácsadó munkatárs lehettem. A hetvenes évektől kétes helyzetem javult: az Írószövetség költőszakosztályában módszeresen foglalkozni kezdtem a pályakezdőkkel, a Somogy folyóiratban vállalt szerepem pedig mindinkább beavatott a kallódó vidéki tehetségek problémáiba.
Kormos István hirtelen halála után az általa indított elsőkötetesek sorozatát is gondjaimba ajánlották a Kozmosz Könyvkiadó illetékesei, hogy a javaslataival magára maradt lektor, Nagy Gáspár munkáját segítsem. A többnyire rövid írások közös karakterjegye következésképp főként a missziós szándék: a kötetben való megjelenés révéig kalauzolás felelősségérzete.
Bár a válogatás csak költők munkásságával szembesít, s nem törekszik sem nemzedéki, sem stiláris teljességre, akarva-akaratlan tanulságos betekintést ád az irodalomtörténészek, kritikusok által ritkán regisztrált irodalmi közélet háttérjelenségeibe, belső mozgásába."
Az 1994-es kötet anyaga tehát sok tekintetben eleve túlmutatott a fiatal, reménybeli költőtársakról szóló híradásokon (tartalmaz beszélgetést Domokos Mátyással, illetve ízelítőt a korai "mestereket rehabilitáló" írásokból, kritikákat nemzedéktársakról, melyek előző kötetünkbe már bekerültek). A bemutatott fiatal alkotók egy része azóta eltűnt, mások ismert költőkké váltak, pályakezdőként szerepeltetésük ma ellentmondásos volna. A kritikagyűjtemény tételeinek közös érdekessége azonban mai szemmel nézve is a kritikus Fodor András választásaiban, kiemeléseiben rejlik. A különböző stílusú, formátumú alkotók verseiben jó érzékkel meglátott - tehetséget, folytathatóságot szavatoló - jeleket fölmutató költő műveltségének, irodalmi kánonok felett álló nyitottságának és testreszabott figyelmének lenyomataiként a Révkalauz írásai fontos részei az életműnek. A folyóiratokban megjelent, esszékötetbe nem került Fodor András-írások között számos hasonló tanulságú, gyűjteményünkbe illő alkalmi vagy emlékező, az irodalmi élet mindennapjaihoz kötődő írást találtam. Kötetünk Közös időnkben ciklusa így - többnyire kronologikus elrendezésben - az irodalmi élet folyamatossága, folytatódása érdekében tevékeny, az irodalmi vérkeringés hálózatát saját hatókörében ápoló Fodor András írásait fogja össze. Anyaga élethűen sokszínű mintává bővült, naplószerűen a nyolcvanas évek végéig 27 írással, s még ugyanennyivel a kilencvenes évekből, haláláig. Helyet kaptak közöttük neves pályatársak köteteiről írt kritikák, könyvhetet és szerzői estet megnyitó gondolatok, nyolcvanas évekbe nyúló (így kötetben még kiadatlan) naplórészlet, a naplóírásról szóló előadás, olvasói levél, elhunyt pályatársakra emlékező, s születésnapi köszöntő írások. Kiderül, hogyan összegezte József Attila jelentőségét 1980-ban Fodor András egy szovjet rádióban elhangzó műsor bevezetőjéhez, s zárásként utolsó könyvkritikája olvasható Bágyoni Szabó István kötetéről.
El kell ismernem, hogy e sokszínűség részben szerkesztői kudarc következménye is. A csak folyóiratokban megjelent írások között az előző, Kulcsolt vállak tengelye kötet összeállításakor nem találkoztam a most, a Közös időnkben ciklusban közölt Hubay Miklósról, Takáts Gyuláról, Károlyi Amy és Tornai József kötetekről szóló írásokkal, s a Csorba Győzőről, utolsó verseit olvasva című írást is az első kötetbe, a róla írt írások után szerkesztettem volna, ha tudok létezéséről. Mivel a két kötet összeállításakor - 2014 és 2015 nyarán - azonos forrásokat használtam (MATARKA, HUMANUS folyóiratcikk-katalógus), két lehetőség marad: vagy figyelmetlen voltam, vagy a folyóiratok tartalmának könyvtári feltárása - a negyed századdal ezelőtti publikációk körében is - évről évre bővül még.
*
A XXI. századból a múlt század második felére visszatekintve természetes, hogy felértékelődtek a különbséget kutató - "mit volt tilos" akkor, "mit nem lehetett" típusú - kérdések, s nehezebb már rangjukon kezelni a létező lehetőségeket megragadó, korabeli erőfeszítések sokaságát. A magyar irodalmi élet folytonosságáért azonban a pályakezdő tehetségek fölfedezése és a megjelenési lehetőségek megteremtése mellett a kortárs világirodalmi kölcsönhatások biztosításával is sokat tettek költőink, műfordítóink. Gyakran kényszerűségből (ha saját verseik nem jelenhettek meg), de azóta is példátlan, gazdag fordítói életművek születtek, tovább hagyományozva, megújítva a Nyugat költőnemzedékeinek műfordítói örökségét.
Fodor András irodalmi jelenlétének szerves része volt a világirodalmi kapcsolatkeresés, műfordítóként három saját válogatáskötetet (Napraforgó, 1967; Mezsgyék, 1980; Jelkereső, 1998) jelentetett meg, s önálló kötetfordítások (Puskin, Nyekraszov, Tvardovszkij, Różewicz, Philip Larkin, Derek Mahon) sora mellett társfordítóként is részt vett félszáznál több alkotó (pl. Rilke, Eliot, Dylan Thomas, Auden, Jeszenyin, Paszternak) költészetének tolmácsolásában, elsősorban orosz, angol, lengyel és bolgár nyelvekről.
Bár nemzedéke műfordítói aktivitásának hátterében fontos motívum volt az ötvenes évek cenzúrázott irodalmi mozgástere, s jellemzőek voltak a kiadói vállalkozásként, "toborzott" műfordítókra testált, "baráti" országokra fókuszált világirodalmi kitekintések is, a műfordító Fodor András esszéíróként megörökített választásai, mélyebb elköteleződései mindenkor saját ízlését tükrözik, saját költői mozgásterének szerves kiterjesztéseivé váltak, s biztos alapot nyújtottak a hozzá forduló pályakezdők világirodalmi mintáinak, törekvéseinek felismerésében is.
Monográfusa, Csűrös Miklós szavaival: "Fodor a saját költőit fordítja, a saját nyelvét beszéli. Világirodalmi vonulatot rekonstruál a maga költészete mögé, s megfordítva is, alkalmanként a saját verseiből ismert ihletforma és invenció segítségével eleveníti meg a magyarított szöveget. S ez korántsem jelent szellemi kisajátítást, szubjektív indítékú átértelmezést vagy ön-kivetítést - ellenkezőleg, a két irányú hatás kisebbrendűség nélküli tudata, az asszimiláló földolgozás teremtő aktusa nélkül el sem lehetne gondolni a termékeny szellemi közvetítést, a kölcsönös hasznú barangolást a kultúra, az irodalom ismert és járatlanabb, közelebbi és távolabbi mezsgyéin. " (Cs. M.: A műfordítóról. 1981)
Összeállításunk második felébe a világirodalmi párhuzamokat kereső költő esszéit gyűjtöttem össze, a Találkozás a hídon ciklusba általános - tájékozódását, személyes kötődéseit feltáró - írásokkal, a Lélek szerint rokon cím alatt pedig egyes alkotókról, saját fordítású művekről írt elemzéseit, fordításköteteihez írt kísérő tanulmányait. A kötetet záró Mások fényében láttam című szakaszba kerültek az általa is fordított alkotók életművét, életét bemutató kiadványokról, valamint a hazai műfordító pályatársak munkáiról, a világirodalom közvetítőinek párhuzamos eredményeiről számot adó írások.
*
A Megfejtett párhuzamokban 30, eddig csak folyóiratban megjelent írást adunk közre. Megjelenésük sorrendjében:
Károlyi Amy: A harmadik ház
Kortárs, 1966. (10. évf.) 11., pp. 1831-1832.
Jeszenyin: A fekete ember
Somogy, 1970. (1. évf.) 1., pp. 54-61.
Kelet felől. Fiatal szabolcs-szatmári költők antológiája
Szabolcs-Szatmár-Beregi szemle, 10. (1975) 1., pp. 100-103.
A vidéki irodalmi műhelyek szerepe a magyar irodalomban
Új Auróra, 8. (1979) 2., pp. 140-143.
A könyvek ereje
Új Auróra, 9. (1980) 3., pp. 138-140.
József Attila
Új Auróra, 9. (1980) 3., pp. 140-143.
Levél a szerkesztőnek
Kortárs, 1981. (25. évf.) 4., pp. 660-661.
Életünk - A szombathelyi székházavatásra
Életünk, 23. (1986) 1., pp. 93-96.
Sugaras utakon- A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom antológiája 1945-1985.
Kortárs, 1986. (30. évf.) 4., pp. 159-161.
Versek nyitják a jövőt
Napjaink, 1986. (25. évf.) 4., pp. 10.
A szellemi tágasság bajvívója. Hubay Miklós hetvenedik születésnapjára
Nagyvilág, 1988. (33. évf.) 4., pp. 596-597.
Ahogy ült köztünk… [emlékezés Száraz Györgyre]
Kortárs, 1988. (32. évf.) 3., p. 77.
Takáts Gyula egykor és most
Kortárs, 1991. (35. évf. ) 2., pp. 128-131.
A továbbélő Eötvös Kollégium (Elitképző vagy szabadkőműves szövetség?)
Korunk, 1992. (36. évf.) 1., pp. 36-42.
Egy köztanár életműve (Z. Szabó Lászlóról)
Műhely, 1992. (15. évf.) 4., pp. 62-64.
Egy rokon ír költő: Derek Mahon
Somogy, 1992. 4., pp. 57-58.
Féktelen futamok (Tornai József: A szerelem szürrealizmusa)
Kortárs, 1992. (36. évf.) 6., pp. 89-92.
Illyéssel, utolsó évtizedében
Kortárs, 1992. (36. évf.) 10., pp. 18-26.
A többrétegű emlékezés természetéről
Alföld, 1993. (44. évf.) 2., pp. 62-64.
Cseres Tiborról
Lyukasóra, 2. (1993) 7., p. 3.
Honkeresés (Tóth László: Hármaskönyv)
Kortárs, 1994. (38. évf.) 7., pp. 96-99.
Lakatos István: Paradicsomkert
Forrás, 26. (1994) 3., pp. 120-126.
A Radnóti-díjak
Európai utas, 6. (1995) 1., p. 8.
Huszár László: Hangok a sötétből
Várhely, 1. (1995) 1., pp. 96-98.
Dylan Thomas - Fern Hill (Páfránydomb)
Nagyvilág, 1995. (40. évf.) 4., pp. 388-390.
Csorba Győzőről, utolsó verseit olvasva
Tiszatáj, 1995. (49. évf.) 12., pp. 41-42.
Csendes Béla: Darócban
Somogy, 1996. (24. évf.) 6., p. 616-617.
Bágyoni Szabó István / A lovak estére hazaérnek
Kortárs, 1996. (40. évf.) 7., pp. 100-102.
Találkozásom a Bibliával
Parnasszus, 3. (1997) 2., pp. 37-40.
E hely poétának való: Vallomás Lengyeltótiról
Forrás, 29 (1997) 10/11., pp. 145-159.
A kötet további 91 írását Fodor András megjelent esszéköteteiből vettem át, az alábbi megoszlásban: A nemzedék hangján (1973) - 13 esszé, Futárposta (1980) - 9 esszé, Szó, zene, kép (1983) - 19 esszé, Szülöttem föld (1990) - 9 esszé, A révkalauz lámpái (1994) - 41 esszé. Egyes írások több kötetben is megjelentek, kiegészültek újabb szakaszokkal. A kötetben szereplő változatok a legutolsó, szerző által véglegesített szövegekkel azonosak, a munka jelentős részben az ELTE BTK Könyvtártudományi tanszékén, hallgatóimmal készített Fodor András Hálózai életműkiadás során végzett szövegdigitalizálásra épült.
*
A Kulcsolt vállak tengelye és a Megfejett párhuzamok az esszéíró Fodor András irodalmi témájú írásait tartalmazza. Reményeim szerint a két kötet anyaga teljes képet ad, de nem tekinthető teljesnek: további, esetleg még lappangó folyóirat publikációk kénytelen feltételezése mellett határt kellett húznom a naplójegyzet-alapú publikációk és az interjúk, beszélgetések, visszaemlékezések területén is.
Fodor András az Ezer este Fülep Lajossal megjelenésétől - de különösen a kilencvenes években - számos naplórészletre épülő publikációt tett közzé. Érdemes volna ezek külön kötetbe gyűjtése, hiszen a lineáris naplókiadáshoz képest - mint az emlékeiből utólag válogató, tematikusan komponáló szerző művei - joggal megkülönböztethetőek, önálló alkotások.
Szerkesztői elvként, a naplórészlet-publikációk között válogatva, a személyhez köthetőség kritériumát érvényesítettem, így kerültek be a két kötetbe a Veres Péterről, Szabó Lőrincről, Fülep Lajosról, Németh Lászlóról, Keresztury Dezsőről, Somlyó Györgyől, vagy most, az Illyés Gyuláról szerkesztett írások. Ez utóbbi megjelentetése azért is indokolható, mert a még kiadatlan nyolcvanas évek naplókorszakából is tartalmaz feljegyzéseket.
Néhány példa a két esszékötetből kimaradt naplókompozíciókra:
Utak hazafelé
Magyar napló, 1995. (7. évf.) 3. sz. pp. 22-24.
Erdélyi vakáció - Naplójegyzetek, 1977
Kortárs, 1996. (40. évf.) 9. sz. pp. 49-56.
Hazajáróban
Magyar napló, 1996. (8. évf.) 9. sz. pp. 34-36.
Indiai utazás, 1975 (Naplójegyzetek)
Műhely : kulturális folyóirat, 1996. (19. évf.) 3. sz. pp. 34-40.
A szellemi erő tiszetelete. Svédországi útinapló 1973.
Nagyvilág : világirodalmi folyóirat, 1996. (41. évf.) 11-12. sz. p. 793-801.
Zalában...: naplórészletek a hetvenes évekből
Pannon tükör, 1996. (1. évf.) 3. sz. pp. 32-34.
Tolna, Baranya, Szeged...
Új Dunatáj : tudományos és művészeti szemle, 1996. (1. évf.) 2. sz. pp. 64-71.
Bukarest, Konstanca, Kolozsvár (naplójegyzetek)
Új forrás, 1996. (28. évf.) 5. sz.
Az első szabad választás előkészítése - Napi feljegyzések 1981-ből
Magyar napló, 1997. (9. évf.) 3. sz. pp. 29-30.
Ki kellett hagynom az összegyűjtött esszék közül - terjedelmi okokból is - a Cséplés Buzsákon, 1947 című, a Szülöttem föld kötetben megjelent, naplófeljegyzésekből folyamatos prózává szerkesztett írást, mely a két környező naplókötet időszaka (A somogyi diák gimnáziumi és A Kollégium egyetemi évei) közötti fontos, sorshatároló nyár leírata, s Fodor András egyetlen szépprózai munkájaként is értékelhető.
Szintén kimaradtak az interjú, beszélgetés jellegű írások, köztük olyanok is, amelyek Fodor András eredeti esszéköteteinek részei voltak (Domokos Mátyással A révkalauz lámpái zárásaként, Lator Lászlóval a Szülöttem föld kötetben), vagy folyóiratokban jelentek meg (pl. Sorsfordító pillanatok - Válaszok Kabdebó Lórántnak. Kortárs, 1984. 10. sz. pp. 1643-1649.). Az esszékkel gyakorlatilag azonos hangvételű és értékes információkban gazdag, így feldolgozásra és kiadásra is érdemes volna a Lakatos Andrással folytatott átfogó beszélgetésének kötetnyi anyaga, melyről a videofelvételt a Történeti Interjúk Tára őrzi.
"A napló, az emlékirat, az esszé végső soron egy tőről fakad, ugyanazt a szellemi élményt tükrözik, organikus élménycsoportból származnak. A tanulmányíró úgy mond szuggesztívan önálló, s ugyanakkor tárgyilagos, meggyőző véleményt a "géniuszokról", a pályatársakról, költőkről és tolmácsaikról stb., hogy saját szellemi önéletrajzát, a találkozás mikéntjét, a mesterekért folytatott küzdelmet is elbeszéli" - írja Fodor Andrásról Csűrös Miklós (Egy "filosz" esszéi, 1985). Bízunk abban, hogy a két kötetben most közreadott irodalmi esszék, s a harmadikként tervezett társművészeti írások - a szükségszerű hiányok ellenére - teljes és sokszínűen hiteles képet adhatnak Fodor András párhuzamos sorsokra, erőfeszítésekre nyitott, mesterei örökségét jövőbe mentő munkásságáról.
*
Csűrös Miklós irodalomtörténész - Fodor András monográfusa és számos, életművét elemző tanulmány írója - e kötet szerkesztésének idején hunyt el. Tudása, mindenkor támogató figyelme e kötetsorozat folytatásakor is hiányozni fog. Gondolatait az alábbi kötetéből idéztem: "Emlékeinkből jövőt emelek" - Tanulmányok Fodor Andrásról. Somogy Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1989.
*
Az írás az alábbi nyomtatott mű szerzői webváltozata:
Fodor János: A folytatás minden párhuzama. Szerkesztői utószó. pp. 499-507.
Gondolat Kiadó, Budapest, 2015.
Kartonált, 520 oldal, ISBN: 978 963 693 620 4
Sajtó alá rendezte és szerkesztette: Fodor János
Az írások digitalizálásában közreműködtek az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet hallgatói a Fodor András hálózati életműkiadás (http://inaplo.hu/fodorandras) keretében.
Adolf Adrienn, Bácsi Fanni Ágnes, Balázs Tamás, Benedek Janka, Berta Bernadett, Burgermeister Richard, Dóczi Dorottya, Dudás Dávid, Endrédi Csilla, Ertsey Réka, Farkas Boglárka, Fazekas Fanni, Gulyás Adrián, Gyurgyik Lilla, Hatnyi Pál, Hetyési Andrea, Hrabacsik Máté Attila, Hujder János Attila, Kámán Vera, Kántor Tibor, Kis Gergely, Kiss Domonkos, Klincsok Tamás, Kovács István, Kovács Zoltán, Laki Xénia, Lőrincz Kata, Mészáros Kornélia, Nagy Kornélia, Olasz Sándor, Pándi Dóra Edit, Pilis Róbert, Pós Gergő, Previák Ádám, Ruttkay Szilvia, Sárpátki Ádám, Simon Orsolya, Stark Bence György, Strbka Eszter, Szalai Szabina, Török Petra Ildikó, Varga Attila, Zelenai Adrienn – ezúton is köszönetet mondok!
Fodor János
A kötetet Monostori Imre irodalomtörténésszel és Gál Mihállyal, a Gondolat Kiadó olvasószerkesztőjével 2015. november 4.-én 17 órakor mutatjuk be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
- Facebook esemény-oldal - PIM 2015-11-04 17.00 - könyvbemutató
- Facebook esemény-oldal - PIM 2015-11-04 17.00 - könyvbemutató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése