2025. október 8., szerda

A digitális dokumentumok táraitól a feltárt összefüggések szolgáltatása felé

Napjaink tájékozódó olvasója arra építhet, ami rendelkezésére áll és amire ideje marad: az árnyalt, önmagában sokrétű, de időigényes dokumentumok és szervesen összetartozó információhalmazok helyett a tömör, rövid, gyorsan befogadható, lehetőleg vizuális tartalommal kísért információegységek válnak a tájékozódás alapegységeivé, amelyek között a kapcsolatot szabadon alakíthatják maguk a felhasználók azzal, hogy véleményezik, minősítik, saját ismereteik kontextusába illesztik azokat. Ahogy a történelmi kutatásokban fölértékelődött az esszenciális tudásnak kontextust adó mikrotörténelem, napjaink internetes olvasóira is minden korábbinál nagyobb hatással vannak a személyes történetek, a professzionális tartalomhoz fűzött, gyakran ellenőrizhetetlen igazságtartalmú kommentek. Ezek a gyorsan befogadható, a résztvevők számára saját nyelvükön írt, az általuk folytatott párbeszédekbe szervesen illő üzenetek és asszociációk generálják a kortárs ismeretek összefüggésrendszerét, amelyek értelmező kontextust adnak a tájékozódó látókörébe került professzionális tartalmaknak, eseményértelmezéseknek is. Nem meglepő, hogy az ismerethalmazok így esetlegesek, ellenőrizetlenek és torzak, vélemény- (vagy szűrő-) buborékokat alkotnak. Mivel az ismeretek összekapcsolása, a „dolgok megértése” változatlan és alapvető emberi igény, a közösen elfogadott és ismert kapcsolatrendszer hiánya piaci rést nyit, amit a tartalomipar reakciói is jól mutatnak. Az életművek, kapcsolatrendszerek izgalmas, élményközpontú, vagy játékos összefoglalásaival (nagyszabású kiállítások, látványos eseménysorozatok, fél-fiktív életrajzi filmek) vagy a populáris kultúrában külön-külön teljes értékű, de alkalmanként kihagyható epizódokból vagy évadokból lazán összekapcsolt történet-univerzumok megformálásával a szétbomló ismeretközösség hiányára reagálnak (lásd például Harry Potter, Gyűrűk ura, Star Wars és Marvel-történetrendszerek vagy a kapcsolódó fanfiction univerzumok kialakulása).

2025. október 1., szerda

Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény?

A második világháború idején az argentin író és könyvtáros Borges könyvtárként szimbolizálta az emberiség totális elbizonytalanodását. Mely rendszernek lehet ilyen értelemben nagyobb az entrópiája, mint egy végtelen könyvtárnak, melyben bábeli zűrzavarral teli könyvek sorakoznak, s az emberi létezés utolsó célja az értelmes szavak, vagy netán a tudásunk újrafelfedezéséhez kulcsot adó Katalógus keresése? Borges könyvtára stabil, végérvényes állapot, mert bár könyvtárosai aktívak, meddő aktivitásuk benne nem ér célt, energiájuk nem teremt rendet és erre szánt idejük fenntartja a rendetlenséget: holtig tartó munkaidejüket az entrópia csökkentésének szentelik, így nem is marad idejük önmaguk rendezésére, magasabb szervezettségi szintre emelésére. Közöttük az emberi kapcsolatot kizárólag a kereséssel kapcsolatos emlékek, anekdoták terjedése hordozza, véletlenszerűen, futó találkozásokon keresztül.

Borges emlékezetes metaforát teremtett a reménytelenségben is küzdő emberiségre, de bűneiért a könyvtárosként elképzelhető legméltóbb büntetést is mérte rá, amikor a tudást – számára különösen – szimbolizáló Könyvtárat fordította visszájára, értelmétől megfosztott élettérként, a tartalmatlanság végtelen tárává.