2013. november 18., hétfő

Fodor András összegyűjtött versei

Részlet A párbeszéd oltalma utószavából
Bő másfél évtizeddel az utolsó Fodor-vers születése után, e most megjelenő új Fodor András-versgyűjteményben bontakozik ki még egyszer és vélhetően utoljára a teljes, fél évszázadot átfogó költői életmű minden színével, jelenlétbe ágyazott folyamatával. Ha az alkotó figyelme már nem kísérheti, fiaként, s az új kötet világra segítésében közreműködőként is foglalkoztat sorsa, jelentése ma és a jövőben. Meddig dacolhat idővel, változó korral, problémákkal apám életműve? Meddig őrzi szavatosságát a 21. században a szovjet–német frontvonalak közt fogant, komor évtizedek formálta lírai érzékenység gyümölcse? Érvényes-e napjainkban a hetvenes-nyolcvanas években pályája zenitjére fölérő, gyermekkorhoz, szülőföldhöz, mesterekhez és barátságokhoz hű értelmiségi lírai reflexiósorozata?

     Szóltak avatottabbak költészete értékéről életében, kortársak személyiségéről, jelenlétének hiányáról halála után. Választott hivatásához, a könyvtárossághoz egyetemi oktatóként kötődve, én a teljességről, a figyelem és érzékelés rendezett gazdagságáról szólnék az apám életének már utolsó éveiben született, leendő értelmiségieknek.