A következő címkéjű bejegyzések mutatása: publication. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: publication. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 8., szerda

A digitális dokumentumok táraitól a feltárt összefüggések szolgáltatása felé

Napjaink tájékozódó olvasója arra építhet, ami rendelkezésére áll és amire ideje marad: az árnyalt, önmagában sokrétű, de időigényes dokumentumok és szervesen összetartozó információhalmazok helyett a tömör, rövid, gyorsan befogadható, lehetőleg vizuális tartalommal kísért információegységek válnak a tájékozódás alapegységeivé, amelyek között a kapcsolatot szabadon alakíthatják maguk a felhasználók azzal, hogy véleményezik, minősítik, saját ismereteik kontextusába illesztik azokat. Ahogy a történelmi kutatásokban fölértékelődött az esszenciális tudásnak kontextust adó mikrotörténelem, napjaink internetes olvasóira is minden korábbinál nagyobb hatással vannak a személyes történetek, a professzionális tartalomhoz fűzött, gyakran ellenőrizhetetlen igazságtartalmú kommentek. Ezek a gyorsan befogadható, a résztvevők számára saját nyelvükön írt, az általuk folytatott párbeszédekbe szervesen illő üzenetek és asszociációk generálják a kortárs ismeretek összefüggésrendszerét, amelyek értelmező kontextust adnak a tájékozódó látókörébe került professzionális tartalmaknak, eseményértelmezéseknek is. Nem meglepő, hogy az ismerethalmazok így esetlegesek, ellenőrizetlenek és torzak, vélemény- (vagy szűrő-) buborékokat alkotnak. Mivel az ismeretek összekapcsolása, a „dolgok megértése” változatlan és alapvető emberi igény, a közösen elfogadott és ismert kapcsolatrendszer hiánya piaci rést nyit, amit a tartalomipar reakciói is jól mutatnak. Az életművek, kapcsolatrendszerek izgalmas, élményközpontú, vagy játékos összefoglalásaival (nagyszabású kiállítások, látványos eseménysorozatok, fél-fiktív életrajzi filmek) vagy a populáris kultúrában külön-külön teljes értékű, de alkalmanként kihagyható epizódokból vagy évadokból lazán összekapcsolt történet-univerzumok megformálásával a szétbomló ismeretközösség hiányára reagálnak (lásd például Harry Potter, Gyűrűk ura, Star Wars és Marvel-történetrendszerek vagy a kapcsolódó fanfiction univerzumok kialakulása).

2025. október 1., szerda

Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény?

A második világháború idején az argentin író és könyvtáros Borges könyvtárként szimbolizálta az emberiség totális elbizonytalanodását. Mely rendszernek lehet ilyen értelemben nagyobb az entrópiája, mint egy végtelen könyvtárnak, melyben bábeli zűrzavarral teli könyvek sorakoznak, s az emberi létezés utolsó célja az értelmes szavak, vagy netán a tudásunk újrafelfedezéséhez kulcsot adó Katalógus keresése? Borges könyvtára stabil, végérvényes állapot, mert bár könyvtárosai aktívak, meddő aktivitásuk benne nem ér célt, energiájuk nem teremt rendet és erre szánt idejük fenntartja a rendetlenséget: holtig tartó munkaidejüket az entrópia csökkentésének szentelik, így nem is marad idejük önmaguk rendezésére, magasabb szervezettségi szintre emelésére. Közöttük az emberi kapcsolatot kizárólag a kereséssel kapcsolatos emlékek, anekdoták terjedése hordozza, véletlenszerűen, futó találkozásokon keresztül.

Borges emlékezetes metaforát teremtett a reménytelenségben is küzdő emberiségre, de bűneiért a könyvtárosként elképzelhető legméltóbb büntetést is mérte rá, amikor a tudást – számára különösen – szimbolizáló Könyvtárat fordította visszájára, értelmétől megfosztott élettérként, a tartalmatlanság végtelen tárává.

2024. október 3., csütörtök

A jövő közgyűjteményei: kreatív könyvtári alkalmazkodás.

Dematerializálódó, virtualizálódó világunkban a könyv éppen azért marad a tudás szimbóluma, mert nincs, ami jelentésveszteség nélkül átvehetné a helyét. Az online tájékozódás korában a könyvtárak jövője sem azért biztosított, mert szolgáltatásai az intézményhez köthetőek, hanem mert a célokhoz közösséget rendelő helyszínek fogyatkoznak, diverzitásuk csökken. A meglévő kulturális, tudományos és memóriaintézmények szerepe így gazdagodva, helyszínként új igényeket kiszolgálva erősödhet, miközben tértől független szolgáltatásaikban is építhetnek a hálózatiság új lehetőségeire: kulcstényezőként megőrizve rálátásukat a hiteles, tudományos igénnyel rendezett gyűjteményre, hozzá igazíthatják azokat korunk tájékozódási, tanulási, szórakozási és kutatási szokásaihoz. A könyvtár és a könyvtárosság jövőjében így a fizikai térben és az online szolgáltatásban is az alkalmazkodás és kísérletezés lesz a meghatározó. A hagyományos szolgáltatások csökkenő helyigénye teret nyit a kreativitásra a közösségi téri funkciók folyamatos újraértelmezéséhez, az adatbázisalapú digitalizált tudás pedig lehetőséget biztosít az online szolgáltatások állandó, alkotó gazdagítására, intézmény- és tudományközi összekapcsolásra vagy a közösségi tudomány és közösségi média lehetőségeinek naprakész felhasználására. A hiteles tudás dinamikus forrásaként a könyvtár, s kreatív munkatársaiként a könyvtárosok így a jövőben is biztosak lehetnek szerepükben a könyv, azaz a tudás őrzőiként.

2024. június 27., csütörtök

Az irodalom digitális megközelítései

Napjaink tartalommal túlterhelt világában akkor is aggasztó versenyhátrányba kerül az irodalomtanítás, ha egy tehetséges, elhivatott magyartanár diákjai figyelmét lekötve, örök életre szólóan emlékezetes élménnyé képes emelni tanóráit. A felvételi és érettségi teszteken elvárt, a műveket kiszorító adatokkal telezsúfolt tananyag kötelező elsajátítása, továbbá a tanórákon kívüli világ kommunikációs és multimédia-tartalmainak befogadása egyaránt elrabolja a diákfigyelmet az eleven, jövőbe mutatva formálódó praktikus tudásuktól idegen, jelentéktelen passzióként elkönyvelhető művészettől, elmúlt korok alkotásaitól, állítólag a jelennek is szóló szerzőktől. Segíthet-e ezen a nehéz helyzeten a jól megformált segédanyag, tananyag, digitális irodalmi forrásgyűjtemény? Milyen lehetőséget adhat a tájékoztatási technológiák mélyebb ismeretével különböző felhasználási igényekre is reflektálni képes gyűjteményi tartalomszolgáltatás diáknak, tanárnak, az olvasásra nevelés ügyének? A tanulmány erre a kérdésre az irodalomtörténet, digitális bölcsészet, digitalizálás és gyűjteményi tartalomszolgáltatás közös halmazában megvalósuló Fodor András Hálózati életműkiadás projekt tanulságaira építve kísérel meg válaszokat keresni.

A hálózati társadalom kamaszkora

Bár a World Wide Web megszületése óta már több, mint három évtized telt el, társadalmi hatásait tekintve az utóbbi évtizedben produkálja a kamaszkor legrosszabb tüneteit. Az ezredfordulón még mindenki által üdvözölt "újszülöttre" csak villanásokra, vagy alig ismerünk rá, utópisztikus vonásai eltorzultak, a "szülőként" elkövetett hibák megoldhatatlannak tűnő problémákat okoznak. A publikálás, kommunikálás demokratikus forradalma, a tudás helytől és időtől független hozzáférhetősége napjainkra visszájára fordult: álhírek és összeesküvés elméletek terjednek szinte akadálytalanul olyan kommunikációs rendszerekben, amelyek függőséget okozva zárják szűrőbuborékokba  látogatóikat, a hálózati szabadság illúziója pedig megágyazott a minden korábbinál áthatóbb számítástechnikai kontrollnak: virtuális hálózati jelenlétünkön keresztül megfigyelhetővé tettük magunkat a Facebook profitorientált algoritmusai számára csakúgy, mint a gazdaság és társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerekben, vagy akár hackerek, titkosszolgálatok által is. A társadalmi kohézió organikus kialakulását segítő szabad kapcsolódás, az ügyek és közös érdekek mentén spontán kialakuló közösségek részeivé váltak ugyan mindennapjainknak, de a pozitív hatásokat egymástól elszigetelt szolgáltatásokban éljük meg. Ugyanazokkal kerülhetünk más ügyekben feloldhatatlan ellentétbe, mint akikkel egy-egy kérdésben egymásra találunk, s a rétegérdeklődések mentén kontrasztossá váló érdekközösségek inkább növelik az össztársadalmi feszültséget, széttagoltságot. 
Ez az állapot- és közegváltozás nagyobb és sokkszerűbb mint a korábbiak, talán a világháborúk traumája óta nem volt hozzá fogható: a tömegkommunikáció térnyerése a kábeltévéig egyenletesen zajlott, a hatvanas évek átalakulásai, a beat-mozgalom vagy a közép-kelet európai rendszerváltozások hatása sem idézett elő ilyen gyors és átfogó változást. A kánonoktól, hagyományos értékrendektől és véleményformáló szakmák útmutatásától három évtized alatt leszakadó hálózati társadalom "kamaszkorában" már úgy nőnek fel a most belépő generációk, hogy viszonyítási pontként sem emlékezhetnek a korábbi évtizedekre, amelyekben a velük együtt élő, s az életük kereteit nagy mértékben alakító "felnőtt társadalom" szocializálódott. 

2022. április 23., szombat

A digitális tartalomfejlesztés változó kompetenciatükre

A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat legfrissebb, áprilisi számában jelent meg Kiszl Péterrel írt tanulmányunk, amely a hazai és nemzetközi könyvtártudományi és oktatási trendekkel összevetve elemzi intézetünk digitális tartalomfejlesztési projektjeinek tanulságait, válaszokat keresve az Y generáció szakmai jövőképében kimutatható legfontosabb kételyekre:

- Fennmarad-e az emberi kreativitás nélkülözhetetlen szerepe hivatásukban?
- Átveszi-e a tájékoztatás szerepét a mesterséges intelligencia?
- Lehet-e hosszútávú célunk a könyvtárakban felhalmozott tudás átalakítása virtuális valósággá?
- Mi marad meg a könyvtáros hivatás egyedi kutatási területeiből, ha a már digitalizált tudás professzionális felhasználása, kutatása, sőt kezelése és fejlesztése is az egyes tudományterületek saját kompetenciájává válik?

Kiszl Péter – Fodor János:
Időtálló könyvtár, jövőbiztos könyvtárosság: A digitális tartalomfejlesztés kompetenciatükre.
Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 69. évf. 4. szám (2022)
DOI: https://doi.org/10.3311/tmt.13159

2022. január 2., vasárnap

Könyvtárak, digitális kulturális örökség és társadalmi kohézió az okosvárosokban

Az IGI Global könyvkiadó gondozásában jelent meg a Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities című kutatási kézikönyv (https://doi.org/10.4018/978-1-7998-8363-0), melynek Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary című fejezete Fodor János és Kiszl Péter munkája.

A fejezet összefoglalója:

Az okosvárosok komplex szolgátatásrendszerének kialakítása új esélyt ad arra, hogy az elérhető digitális szolgáltatások aránya és összetétele a társadalom elégedettségét és optimális működését szolgálja. A LAM (Libraries, Archives, Museums) intézmények által kínált hálózati szolgáltatások megformálása ugyan olyan fontos feladat, mint szerepük meghatározása közösségi helyként az okos városok életében. A cikk szerzői arra keresik a választ, hogyan lehet digitális gyűjteményeket egy komplex szolgáltatási rendszer moduljaiként hatékonyan interpretálni. A budapesti ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetében létrehozott projektek alapján öt különböző modul modellt mutatnak be. A modulok a felhasználói érdeklődés, aktivitás különböző aspektusaira reflektálva válhatnak alkalmassá arra, hogy a kulturális örökség bevonásával erősítsék a társadalmi kohéziót az okos városok mindennapjaiban.



Fodor, J., & Kiszl, P. (2022). Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary. In M. Taher (Ed.), Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities (pp. 334-354). IGI Global. http://doi:10.4018/978-1-7998-8363-0.ch018
Fodor János & Kiszl Péter

Részletek a nyers, magyar nyelvű kéziratból:

2021. október 21., csütörtök

Remaining Futureproof

Péter Kiszl & János Fodor (2021):
Remaining Futureproof: Lasting Librarian Roles in Managing Digital Collections,
The Reference Librarian, Vol. 62. 28 p. Published online: 27 Oct 2021

Absztrakt:

A felsőfokú képzés során az oktatók érzékelik az új szakmai nemzedék hozzáállásából és reakcióiból a könyvtár- és információtudomány folyamatosan változó technológiai-társadalmi-gazdasági kontextusát, a hallgatók igényeit és kompetenciaelvárásait. Ezeket a tapasztalatokat értelemszerűen beépítik a képzés korszerűsítésébe, saját - sok esetben évtizedekkel korábbi reflexeiket folyamatosan megújítva -, de fontos tanulságokat vonhatnak le a könyvtár- és információtudomány jövőjével kapcsolatban is. Szükség is van erre a hatékony egyetemi képzéshez, hiszen a hallgatóknak oktatóiktól hiteles jövőképet is kapniuk kell: merre tart a könyvtár- és információtudomány, milyen a jövő könyvtára, mi lesz a feladatuk a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, az adattudomány korszakában? A szakemberjelöltekben felmerülő kétségekre nem elegendő pusztán tagadni a sablonos jóslatokat, melyek szerint például a robotika elveheti munkájukat. Kiszl Péter és Fodor János tanulmányukban a digitális gyűjteményekkel kapcsolatos kurzusaik tapasztalatai alapján, a téves előfeltételezéseket cáfolva vezetik le a könyvtár- és információtudomány négy jövőbiztos jellemzőjét: (1) az emberi kreativitás nélkülözhetetlen szerepének fennmaradását, (2) a közösségi média professzionális használatának jelentőségét a közösségi tudás lekérdezéséhez, (3) az együttműködési kompetenciák értékállóságát és (4) a könyvtáros hivatásban felértékelődő kutatói attitűdöt.

2021. július 25., vasárnap

Műveltség és digitális írástudás

Megjelenik: Könyv és Nevelés, 2021/4

Részlet a szerzői kéziratból:

A  világjárvány még korántsem összegezhető tanulságai között máris sokakat foglalkoztat a vészhelyzet idején bevezetett távolléti oktatás, mint az  oktatók és tanulók digitális kompetenciáinak váratlan, kényszerű éles-tesztje. Az egyik, sokak által olvasott, tudományos ismeretterjesztő weboldalon megjelent elemzés  szerint a digitális technológiai integráció Ruben Puentedura-féle  SAMR (azaz substitution, augmentation, modification, redefinition, vagyis helyettesítés, kiterjesztés, módosítás, újraértelmezés) pedagógiai modelljének  megfeleltetve, a távtanítási kényszer alatt a magyar iskolákban jó esetben a "helyettesítés" sikeres megvalósításáig jutottak el, azaz előadás helyett prezentáció készítő programmal, füzet helyett Word dokumentumban kellett dolgozniuk a diákoknak, az osztálytermi jelenlétet jó esetben videókonferencia, rossz esetben levelezés pótolta. A digitális technológia integrálásának fejlettebb szintjeinek előkészítésére idő se adatott, hiszen a "kiterjesztéshez" már alkalmazott, bejáratott módszerek kellettek volna (pl. olyan számonkérési eljárások, amelynek során a diákok automatikus, munkájukat motiváló visszajelzéseket kapnak), a "módosítás" integrációs szintjéhez (pl. a tananyag alapján közös, elosztott munkával létrehozott, digitális technolgiára épülő alkotások) viszont olyan komplex oktatói instrukciók hiányoztak, melyekre a hirtelen bevezetett távkommunikációs helyzet nem volt alkalmas. A hagyományos oktatási keretek lehetőségeit "újraértelmező", pl. az osztályközösségen túlmutató kutatásokhoz, gyűjteményekhez kapcsolódó, digitális kompetenciákat fejlesztve új tudást és új eszközöket létrehozó projektek beindítására pedig - a pandémiát megelőzően - sem vállalkozhattak még széles körben, mert nem alakult ki az ehhez szükséges együttműködés gyakorlata.

2021. június 7., hétfő

70/90 – Az archívum valósága és a múlt rekonstrálhatósága

Szerzői kézirat
A megjelent változat online elérése: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/55755

Idén hetven éve indult hazánkban az egyetemi könyvtárosképzés intézményünkben, s idén kilencven éve született Fodor András Kossuth-díjas költő, könyvtáros. A két történet két ponton bizonyosan találkozik: Fodor András jelen volt a könyvtárosképzés indulásakor az első évfolyam hallgatójaként, s életműve fél évszázaddal később jelen van a jelen informatikus könyvtáros hallgatóinak életében, hiszen hálózati életműkiadása gyakorló projektként a képzési programjuk részévé vált.
Az életműkiadás indulásáról és kiteljesedéséről beszámoltunk korábban, a könyvtárosképzés évfordulóját ünneplő konferencián illő és adekvát volna e két történet első összekapcsolódását bemutatni, munkánk vonatkozó eredményeiről is beszámolni. Ám ez korántsem egyszerű feladat.
Mennyire teljes és bejárható a fennmaradt dokumentumokban jelenlévő múlt, mennyire teljes egy archívum valósága? Növelhető-e utólag egy hetvenéves kép felbontása? Van e jogunk felülbírálni a hajdani szerkesztési alapelveket, alkotói koncepciót? Pótolják-e a hiányokat a feltárt kapcsolódások, a hozzáadott információk, s milyen irányban bővítheti tudásunkat a digitális bölcsészet eszköztára? Az utókor tájékoztatásához nélkülözhetetlen hamisítás-e a narráció, a történetmondás? Pótolhatjuk-e azt a gyűjtemény prezentálásának más eszközeivel, csökkenthetjük-e a látószögek torzítását?
Az előadás kitér a hálózati életműkiadás korlátaira és lehetőségeire, tanulságként a múlt rekonstruálhatóságának határaira, s beszámol a hallgatók egymást követő nemzedékeinek közreműködésével készülő projekt jelenlegi célkitűzéseiről és perspektíváiról.

2021. január 12., kedd

A múlt újdonsága

A könyvtártudomány és a könyvtáros hivatás szempontjából egyaránt izgalmas kérdés a mesterséges intelligenciából, a digitalizált dokumentumok, metaadatok, adat- és névterek fejlődéséből következő jövőkép. Könnyű jövendölni olyan „intelligens” rendszereket, melyek átvehetik szerepünket a múltban rögzített információk keresésében, a tájékoztatásban, kutatástámogatásban is, s tagadhatatlan, éppen ezek azok a területek, melyeken leginkább ragaszkodunk a nélkülözhetetlen emberi tényezőhöz, ha a könyvtáros munkakört veszélyeztető „robotokról” hallunk. Az előadás a leegyszerűsítő futurológia ellenében vizsgálja a könyvtáros hivatás közeljövőjét. A technológiai fejlődés nemcsak az átfogó rendszerekhez, nagytömegű digitalizációhoz, adatbázis aratásokhoz és adatbányászathoz adott eszközöket, de az információk asszociatív összekapcsolásában, a digitális bölcsészet vagy az adatvizualizáció eszköztáraival a gyűjtemények feltárását, bemutatását, átjárhatóvá tételét is segíti. Az ELTE könyvtárosképzésébe illesztett tartalomfejlesztési projektek – léptéküknek és technológiai korlátjaiknak megfelelően – elsősorban e lehetőségek kutatása és modellezése szempontjából tanulságosak. A hallgatókkal közös munka során nemcsak a feldolgozott dokumentumokban, gyűjteményekben rejlő virtualizálható múlttal, s a bejárhatóvá tehető információrendszerrel szembesülünk, de az algoritmizáláshoz, automatizálásához szükséges emberi közreműködés mértékét és a hozzáadott értékek szükségességét is pontosan érzékeljük. Az előadás példái azt igazolják, hogy a múlt tudásának szükséges mélységű rekonstruálása is hosszú – talán végtelen – folyamat, amely mindvégig igényli az emberi közreműködést, a könyvtáros jelenlétét és kreativitását. 

2020. január 27., hétfő

Útra kelt helyek – a könyvtár, mint állomás


A Könyvtári Figyelő, 65. évf. (2019) 4. sz. (2020. január) számában megjelent
tanulmány szerzői webváltozata

Helyismereti gyűjtemények a mobilitás és élménymegosztás tükrében

A helytörténeti gyűjtemények különleges helyzetbe kerültek a közösségi média korában. A tudományos hitel és a populáris téma népszerű megosztási alapanyaggá tette a vizuálisan is vonzó régi képeket, közös múltat felidéző híreket, amelyek idősíkokat, történeteket sűrítenek egyetlen kimerevített pillanatba, s megosztott tartalomként ­– tematikus csoportokban vagy csatornákon – gyakran tudományos kontextus nélkül is "megállnak saját lábukon", sikert aratnak akár hozzáadott többlet-információk, narráció hiányában is. 
A kétezres évek végétől a leendő könyvtárosok képzésében is törekedtünk a hely- és kortörténeti értékű gyűjtemények fejlesztésére, illetve a korszerű, webes tájékozódás és tájékoztatás szempontjából megkerülhetetlenné vált közösségi hálózati ismeretek összekötésére.1 Kimondva-kimondatlanul, a könyvtáros szakma egyik vonzó kitörési pontjaként tartjuk számon a közösségi médiában gyakorolható tartalomszolgáltatási aktivitást.
Az utóbbi években azonban felerősödtek a korábban még “win-win” alapon ellensúlyozható kritikus vélemények, a személyes adatok fejében ingyenes közösségi média a félretájékoztatás és álhírek közkeletű szimbólumává vált. Kapcsolati háló és aktivitás alapján testreszabott megosztás- és hírfolyamával a Facebook véleménybuborékokba zárta olvasóit, s működése hátteréről is nyilvánvalóvá vált, ami korábban is sejthető volt, hogy adatainkat olyan cégeknek is kiszolgáltatja, amelyek azt a könyvtártudomány céljaival összeegyeztethetetlen politikai manipulálásra használják.2 
Föl kell tehát tennünk a kérdést újból: szolgálhatja-e céljainkat a közösségi média, vagy jobb, ha tíz év után szétválnak útjaink? Érdemes-e munkaidőt, feladatkört szánni jelenlétünk színvonalas fenntartására? Mi maradt érvényes a korábban vonzó lehetőségekből és mit jelentenek az elmúlt évtized változásai a könyvtártudomány szempontjából? 
A megváltozott körülményeket érdemes ismét a helyismereti gyűjtemények látószögéből elemezni. A vizualitás-központúság és a közös tér-idő élménye változatlanul jellemző, népszerű megosztási téma, kérdésünk így ismét az lehet, kínál-e komoly lehetőséget könyvtárak, gyűjtemények számára, ha minőségi, hiteles tartalmaik megosztásával részt vesznek a közösségi média tartalom-mezőnyében.

2019. június 15., szombat

Oldás és kötés a virtuális közösségépítésben

A virtuális valóság hétköznapivá válása annyira szokatlan és gyorsan kialakult helyzet, hogy nehezen hasonlítható bármilyen, az emberiség történetében korábban megélt szituációhoz, állapothoz. A tenyér-képernyőkbe horgadó arcok sora a közlekedési eszközökön, a tudás és hitelesség minden szintjének megkérdőjelezése, az áltudományos, vagy kifejezetten káros elképzelések megállíthatatlan terjedése sötét, disztópiába illő világot idéz. S talán nem is baj, ha biztató jelek, oázisként megtapasztalható rétegigények helyett olykor józanul, e hétköznapi, aggasztó élményeinket extrapoláljuk: munka előtt, után (és közben), magunkra fordítható pillanatainkért jól érzékelhető verseny zajlik, szemlélődés helyett kitölti figyelmünket a virtuális valóság. Telefonon játszunk, véget nem érő, képközpontú posztsorokat görgetünk, gyors üzeneteinket ezen közben váltjuk, legfőbb kompetenciánk a multitask lett. Az összefüggő szabadidő és a munkaidő között akkora a kontraszt, hogy radikálisan kiszakadva, az élményeket túladagolva igyekszünk utóbbit megélni, eltölteni. Mintha egy sötét, közösségi terektől, intézményektől mentes, végletekig optimalizált iparvárosban töltenénk hétköznapjainkat, melyből úgy kell elrugaszkodni, elutazni a jó levegőért, fényért. Elmélyült tájékozódáshoz, olvasáshoz se fény, se idő: a hírek politikáról, kultúráról, életmódról félreértelmezhetőek, torzultak, mint a sötétben fülbe súgott pletykák a futószalag mellett, munka közben. Lídszöveg, sőt click-bait-címsor rövidségben, véleménybuborékokba szerkesztődve terjednek a külvilágról töredékes képet eszkábáló tudósítások, s váltják ki kurta, sommás reakcióinkat: többre nincs időnk. A könyvtárba járásnak, mint minden más utánajárásnak, ügyintézésnek az applikációk, adatbázisok használata feleltethető meg. 
Erény, már-már extra-kompetencia, ha valaki képes a közösségi média és játékok falain kívül is boldogulni, “hagyományos” weboldalakat böngészni, saját rétegérdeklődésén túllépni. Ügyességnek számít, ha időveszteség nélkül, két üzenetváltás között intézkedik, ha mobileszközről, az utcáról meg tudja venni vonatjegyét, leadja adóbevallását, vagy rákeres egy könyvtári adatbázisban egy kérdéses névre, eseményre. Az okos telefonok testre szabása, telepített alkalmazásokkal továbbokosítása, az okos háztartások beállítása jövőbe rohanó korunkban a sokoldalúság olyan fokmérője, mint korábban az ezermesterség volt. A hatékonyság ilyetén növelésével látszólag időt takarítunk meg, azonban a valóságban inkább piacot, teret nyitunk az időnkért versengő szolgáltatásoknak és - ahogy az állandó elérhetőségünkkel - a munkáltatók által ránk mérhető újabb feladatoknak. 

2019. február 1., péntek

Kor- és helytörténeti webprojektjeink újabb tanulságai

A Valóságos Könyvtár - Könyvtári Valóság III. konferencián elhangzott eladás szerzői webváltozata. A teljes tanulmány a 2018. végén megjelent konferenciakötetben olvasható.

      A könyvtár tartalomszolgáltatási lehetőségeit kutató műhelyünk érdeklődésének fókuszába az ezredforduló óta a közösségi média került. A korábbi honlap-centrikus intézményi jelenlétben hinni hiábavaló, vagy legalábbis illuzórikus, ha a felhasználók tájékozódási szokásai - a technológia változásának függvényeként - a közös felületek felé mutatnak. A közösségi hálózatokban megosztott tartalmak témáiban, és a kapcsolódó aktivitások - kommentekben és lájkokban tetten érhető - jeleiben két, markánsan eltérő magatartásforma tükröződik, melyekre a könyvtári tartalomfejlesztés hatékonyan reflektálhat.


A biztonságos közös nevező bővítése

Az egyik meghatározó attitűd a saját, óvott értékek rendezési igénye, kontrollja, a közösségi médiában bármely szinten és tudással, a közreadás és befogadás bármely összetételében jellemző biztonsági játék. A mai tizenévesek távolságtartása, elfordulása a Facebooktól éppen a gyors, radikális megoldás választásaként - a türelmetlenség jeleként - magyarázható az uralható kapcsolatrendszer igényével: ne szóljon és lásson bele kommunikációjába rokon, ismerősként őt kiskorában bejelölt szülő. A fiatalok nem kívánnak maradandó portfóliót építeni élményeikből, eszük ágában sincs más korosztályok számára nyomokat hagyni, önfelszámoló üzenetekkel kommunikálnak inkább a Snapchat szolgáltatásban. Minél bonyolultabb a szolgáltatásrendszer - gyermeknek, kamasznak, a számítástechnikával idős korban ismerkedőnek - annál nehezebb átlátni a privátszféra védelmét többé-kevésbé biztosító beállítások lehetőségeit, s a közösségi hálón legotthonosabban mozgó huszonévesek életében változnak a legdinamikusabban az életkörülmények. Az ő életükben is jöhetnek tehát olyan időszakok, amikor rutinból, kevéssé odafigyelve posztolnak vagy kattintanak linkekre, akár vírust terjesztő üzeneteket szabadítva ismerőseikre.

2018. december 22., szombat

Az érdeklődés hullámai

A teljes tanulmány itt olvasható: Networkshop 2018 konferenciakötet /REAL MTAK 

     Egy-egy új, digitalizált gyűjtemény örömmel tölti el a róla értesülő, a téma iránt érdeklődő olvasót, szakembert. Ám az új projektek a szaporodó digitális kincstárak sűrű mezőnybe érkeznek, s a fő kérdés nem is a hosszú távú fenntartásuk.
     A 2010-es évekre a digitalizálás, a nemzeti örökség archiválásának fontossága hétköznapi irányelvvé vált. Hosszú évek munkájával, de közismertté váltak hazai és nemzetközi digitális könyvtári szolgáltatások, s az elektronikus könyvtári keresők, katalógusok és dokumentumtárak mellett terjedni kezdtek a nyilvános intézményi (pl. egyetemi) repozitóriumok, dolgozattárak, Open Access publikálási formák is.
     Ha a digitális állományokat szolgáltató gyűjteményekben, adatbázisokban a könyvtári állomány virtuális otthonra lel, egyúttal el is szakad a gondozására, ajánlására hivatott szakemberektől, a könyvtárosoktól. A virtuális gyűjtemények gyarapítása és folyamatos fejlesztése mellett megmaradhat-e, vagy pótolható-e az a könyvtári és munkatársi környezet, amely magáénak érezve az állományt, napról-napra elősegítette annak mélyebb feltárását, megismerését, s értékeinek az olvasók figyelmébe ajánlását?
     Hiába áll majdan rendelkezésre az írott emberi tudás átfogó digitális tára, ha az archívumok meglétéről csak passzív ismerettel bír az olvasó. Ha az aktív használatra nem szakít időt, létük inkább megnyugvással tölti el, a feldolgozottság és elérhetőség tudata felületes biztonságérzetet ad s csökkenti a mélyebb megismerésük iránt felfedező kedvét.
     A figyelem, az idő lekötése és a kíváncsiság felkeltése a könyvtárak számára napjainkban ugyanolyan kulcskérdéssé válik, mint a pedagógusok számára a kötelező olvasmányok célszerű frissítése, vagy a múzeumok számára az izgalmas, interaktív események, tárlatok tervezése.


2018. december 1., szombat

Csetablaktól a könyvespolcig

A teljes tanulmány a Könyv és Nevelés 2018/2. számában olvasható

     Egy friss felmérés szerint az Európai Unió országai közül Magyarország a legnagyobb közösségimédia-fogyasztó. Az európai átlagnál húsz százalékkal többen Facebookozunk, Twitterezünk és Instagramozunk, a 16-24 éves korosztályban szinte mindenki aktív valamelyik közösségi oldalon. Egyfelől örülhetünk az új technológiák terjedésének, bízhatunk abban, hogy a digitális-benszülött generációk munkában, társadalmi önszerveződésben és kreativitásban is hasznosítani tudják a korszerű kommunikációs eszközök kezelésében szerzett kompetenciát. Másfelől joggal tartunk az álhírekkel manipulálható közösségi médiafogyasztás következményeitől, a társadalom kötőanyagait fellazító véleménybuborékok hatásától. A kulturális, tudományos, műveltségi közös nevező záloga a tanulás és önkéntes művelődés: időigényes tevékenységek. A közösségi médiafogyasztás pedig - üzleti modelljéből következően - időrabló, hiszen a felhasználók figyelméből, választásaiból, aktivitásából profitál, a használt szolgáltatások kiterjesztésére törekszik, egészen az alapvető élettevékenységek szintjéig. Van-e esély az időigényes olvasás reneszánszára, vagy máris rétegigényt képvisel a történetekben, tudásban elmélyedő, fantáziájával szavakból képeket teremtő olvasó? S ha az e-book, a digitális szöveg olvasása a jövő, vezet-e visszaút a könyvespolcok közé, vagy készüljünk föl könyvtáraink fokozatos felszámolására? Ahogy e kérdések is leegyszerűsítik a bizonytalanság komplexitását, úgy válasz sem adható röviden, vagy általános érvénnyel.

2018. november 30., péntek

The “Collage Effect” – Against Filter Bubbles

The “Collage Effect” – Against Filter Bubbles: Interdisciplinary Approaches to Combating the Pitfalls of Information Technology
János Fodor, Péter Kiszl
DOI https://doi.org/10.1016/j.acalib.2018.09.020

The Journal of Academic Librarianship
Volume 44, Issue 6, November 2018, Pages 753-761

- Teljes cikk szabad elérése 2018 január 12-ig
- A publikáció a ScienceDirect.com-on

The rapid development of information technology has partially been reversed, and may become a tool for manipulation, which is incompatible with librarians' social mission. Making information available, connecting databases, and making them accessible result in people becoming more and more exposed. Customisation and effectively filtered information sources create filter bubbles. Although new systems of collaboration would be suitable for sharing reliable knowledge, they often lead to the spread of fake news. Despite worrying trends, we seek an encouraging future. Therefore, in this paper we analyse the relationship between information technology, market economy, and the librarian profession from the perspective of Hungarian LIS education, and emphasise the importance of active and creative information provision based on interdisciplinarity. Based on our experiences we believe that current and future readers can be reached through intriguing collages of credible information. The use of collages can compensate for the effects of filter bubbles, and librarians may become the masters of creating digital information collages.

Keywords: LIS profession, Academic training, Scientific content services, Collaboration, Roles of librarians, Orientation of LIS students, Hungary

2018. november 16., péntek

A közvetlenség nyughatatlansága

(a kötetben megjelent kísérőtanulmány szerzői webváltozata)

Fodor András társművészeti esszéi és visszaemlékezései

Hatodik kötetéhez érkezve teljessé vált és lezárható Fodor András összegyűjtött írásainak sorozata. Az első két kötetben összefoglalt költői életmű (Különös szép hajsza, A párbeszéd oltalma - 2013), a két kötet irodalmi témákról írt esszé (Kulcsolt vállak tengelye - 2014, Megfejtett párhuzamok - 2015), majd a zenei tárgyú írások (Utam a zenéhez - 2016) kötete után, e hatodik gyűjteményben gyűjtöttük össze film- és színházművészettel, képzőművészettel kapcsolatos esszéit. 
     Míg a költői életművet időrendben adtuk közre, az esszéket tematikus egységekbe rendeztük. Az eredeti elképzelés szerint irodalmi elődök, példaképek, kortársak után a pályakezdés, fiatalok és a műfordítás témái adták az első két esszékötet tartalmát, s egy harmadik, zárókötet ölelte volna fel Fodor András társművészeti érdeklődését. Az írások összegyűjtésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik esszékötet terjedelmét bőven kitöltik a zenei írások, s e negyedik kiadványra nemcsak a félkötetnyi "egyéb" társművészeti írás maradt, de jó néhány gyermekkori tájra, pályakezdésre, kaposvári évekre visszaemlékező írás is. Bár Fodor Andás esszéiben számos ponton és téma kapcsán hivatkozik somogyi diákkorára - meghatározó tapasztalatokra, találkozásokra -, az irodalmi és zenei esszésorozatokból több ilyen írás szükségszerűen kimaradt. Az összerendezés és a néhány hiányzó - eddig csak folyóiratban megjelent - publikáció mellett a kötet második fele jelentős újdonságot is kínál: az emlékezések és somogyi kapcsolatok lezárásaként két részletet adunk közre a Történeti Interjúk Tárában 1991 során felvett életinterjú szövegleiratából.

2018. október 30., kedd

Projektalapú információtechnológiai kompetenciafejlesztés

Napjaink könyvtár- és információtudományi képzésének szerves része a hálózaton elérhető adatbázisok, a számítógépes tájékoztatási rendszerek használata. Létrehozásuk, a komplex web-felületek programozása elsősorban informatikai feladat. A szolgáltatástervezés szakmai és tar-talmi előkészítése, a tartalomszolgáltató eszközök testre szabása és hatékony használata viszont könyvtáros kompetencia marad, s a képzés interdiszciplináris részterülete. A tanulmány az Eötvös Loránd Tudományegyetem informatikus könyvtáros diszciplináris (alap- és mesterképzés) oktatási rendszerébe integrált – a digitális írástudást és az információs műveltséget is fejlesztő – elektronikus tájékoztatási rendszereket szervező projektek elemzését adja, majd röviden kitér az elektronikus könyvek oktatási vetületeire, végül pedig bemutatja a 2017-ben megalakult Digitális Bölcsészet Központ törekvéseit.

Fodor János - Kiszl Péter
Projektalapú információtechnológiai kompetenciafejlesztés: digitalizálás, hálózati tájékoztatási rendszerek létrehozása a könyvtár- és információtudományi képzésben

Képzés és Gyakorlat / Training and Practice
16. évfolyam, 2018/2. szám
DOI: 10.17165/TP.2018.2.3
- Teljes szöveg

2018. március 30., péntek

Developing Digital Collections

János Fodor, Péter Kiszl: Developing Digital Collections: a Training Model of Digital Humanities Web Projects in Library and Information Science Education. Informatio et Scientia. Information Science Research 2018. 1(1)

Abstract: Creating content providing systems and programming database connections, queries, and complex web platforms are primarily the tasks of information technology. However, the professional and content-related preparation of service engineering and the customisation and effective use of content providing systems belong to the librarians’ competences, and therefore constitute an interdisciplinary area of our training. The so called Content Development Working Group of the Institute of Library and Information Science of the Faculty of Humanities at Eötvös Loránd University has therefore had a dual purpose since the mid-2000s. On the one hand, it involves future librarians in projects yielding tangible outcomes for the professional community, thus helping the students acquire competences relating to various aspects of the librarian profession through motivating and creative work. On the other hand, the working group studies and analyses the instruments of content provision, especially network-based information services. The results obtained through joint research and the display platform created are also published as a complex project, thus introducing students into the network-based forms of research support and scientific information provision. As an integral part of a modern librarian’s duties is to inform social media users of existing digital collections, within the framework of the programme we also test the effectiveness of libraries’ social media presence through short excerpts of our sample projects. Bearing all the above in mind, this paper aims to provide a detailed description of (1) the content development projects, (2) the experimental research projects and (3) the collaborative projects of the Content Development Working Group devised to enhance trainee librarians’ interdisciplinary competences. The study also highlights how the outcomes of the projects are integrated into the disciplinary (BA and MA) degree programmes of the Institute. To demonstrate the broader context of the undertaking, the study also includes a short section on the educational aspects of e-books and e-publishing and presents some of the internationally recognised results, the international connections and the future plans of the Centre for Digital Humanities founded in the Institute in 2017.

Keywords: library and information science, librarian training, content development, collections management, digital literacy, local history, digital humanities

Download: pdf

2017. június 21., szerda

Tudományos kutatás: paradigmaváltásban

A tudományos kutatás új korszakáról és az információs műveltség viszonyáról szól Sonja Špiranec, Koltay Tibor és Z. Karvalics László angol nyelven, a neves Chandos kiadónál megjelent könyve.[1] A formálódó új paradigmát a könyvtár és a tudomány hagyományos működésével, szerkezetével összevető áttekintés a tavalyi esztendő végén joggal keltett feltűnést tudományterületünkön, hiszen ismert magyar kutatók osztották meg eredményeiket a nemzetközi olvasóközönséggel, ráadásul olyan témában, ami a könyvtárról alkotott és őrzött képünk egyik sarokpontja, véglete. Bár a könyv a könyvtárügy egészére - már csak terjedelmi megfontolásokból - sem fókuszálhat, a magyar szerzőpáros több évtizede bizonyítja komplex tudását és látásmódját[2] hazai publikációiban[3]. Azt sem kell bizonygatnunk, hogy a tudomány mindenkori élvonalát képviselő tudósokat, kutatókat és szakembereket jól szolgáló könyvtár perspektívája ugyanúgy zálogát jelenti tudományterületünk és szakmánk jövőképének, mint a mindennapi élet közösségi tereként megújuló kistelepülési nyilvános könyvtárak, vagy a lokális és nemzedéki identitás talapzataként megoszthatóvá tett, digitalizált kulturális örökség.