Részletek "A tudományos digitalizálás példatára az egyetemi könyvtártudományi képzés tükrében" című szekciósszefoglalómból.
A tudományos felfedezések, eredmények történelmünket formáló hatására gondolva leginkább a kapcsolatok, összefüggések, az egymásra ható, inspiráló ötletek jutnak eszünkbe, s tán kevésbé a kutatással töltött idő, a tudománynak szentelt sorsok, s még kevésbé a dokumentumokban rögzített szakirodalom, a könyvtárak által biztosított alapzat, melyre minden kor kutatója, tudós elméje támaszkodott, amikor saját látásmódját kialakította, majd önálló véleményét megformálta.
Amikor a jelen valóságos könyvtárára és könyvtári valóságára gondolunk, mintha csökkenne is a dokumentáltság jelentősége: a régmúlt tudás közvetítése, hozzáférhetővé tétele háttérbe kerül, s égetően friss feladatként a gondolatok, témák, motívumok összekapcsolódásának, szerveződésének, áramlásának leképezése, a hálózati kommunikáció igényeinek hatékony kielégítése és az automatizálás, a mesterséges intelligencia felhasználása kerül fókuszba. A háttérben, talán kevésbé látványosan, de változatlanul alapfeltétel marad az algoritmizálhatósághoz, gépi kiértékeléshez és intelligens forgalmazáshoz is nélkülözhetetlen digitális információtárak építése, a dokumentumok hozzáférhetővé tétele és rendezése.
A Valóságos könyvtár – könyvtári valóság II. konferencia digitalizálási szekciója élő példatárát adta az élő, működő tudomány különböző szintjeihez szükséges szerepüket betöltő, magas szakmai színvonalú hazai digitalizálási és gyűjteményépítési projekteknek.
Ha a konferencia-szekció közönségének gyors panorámaképet felvillantó előadássorozatot a könyvtártudományi kutatás és felsőoktatás szemszögéből áttekintve kiegészítjük intézeti oktatási programunk hátterével, hitelt érdemlően bizonyíthatjuk: a konferencián bemutatott részterületek a tudomány rétegzettségét, komplexitását illusztrálták, a valóságos könyvtárat mutatták és a XXI. századi könyvtári valóságból adtak ízelítőt.