2019. november 26., kedd

70/90

Az archívum valósága és a múlt rekonstruálhatósága

VKKV4 - 2019-11-27.

Idén hetven éve indult hazánkban az egyetemi könyvtárosképzés intézményünkben, s idén kilencven éve született Fodor András Kossuth-díjas költő, könyvtáros. A két történet két ponton bizonyosan találkozik: Fodor András jelen volt a könyvtárosképzés indulásakor az első évfolyam hallgatójaként, s életműve fél évszázaddal később jelen van a jelen informatikus könyvtáros hallgatóinak életében, hiszen hálózati életműkiadása gyakorló projektként a képzési programjuk részévé vált. 
Az életműkiadás indulásáról és kiteljesedéséről beszámoltunk korábban, a könyvtárosképzés évfordulóját ünneplő konferencián illő és adekvát volna e két történet első összekapcsolódását bemutatni, munkánk vonatkozó eredményeiről is beszámolni. Ám ez korántsem egyszerű feladat.
Mennyire teljes és bejárható a fennmaradt dokumentumokban jelenlévő múlt, mennyire teljes egy archívum valósága? Növelhető-e utólag egy hetven éves kép felbontása? Van e jogunk felülbírálni a hajdani szerkesztési alapelveket, alkotói koncepciót? Pótolják-e a hiányokat a feltárt kapcsolódások, a hozzáadott információk, s milyen irányban bővítheti tudásunkat a digitális bölcsészet eszköztára? Az utókor tájékoztatásához nélkülözhetetlen hamisítás-e a narráció, a történetmondás? Pótolhatjuk-e azt a gyűjtemény prezentálásának más eszközeivel, csökkenthetjük-e a látószögek torzítását?
Az előadás kitér a hálózati életműkiadás korlátaira és lehetőségeire, tanulságként a múlt rekonstruálhatóságának határaira, s beszámol a hallgatók egymást követő nemzedékeinek közreműködésével készülő projekt jelenlegi célkitűzéseiről és perspektíváiról.


2019. szeptember 3., kedd

2019. őszi félév: kurzusok és feladatok

Nappali

BA1  BBN-IKT-104  Kommunikáció és informatika alapjai
OT1  OT-KVT-100  Kommunikáció és informatika alapjai
- projektdokumentum | szerda 10.30-12.00 | I. ép. -109

BA2 /  IKT-277  Hálózati ismeretek
- projektdokumentum | kedd 10.30-12.00 | -102 gépterem

BA3 /  IKT11-257  Digitális gyűjtemények fejlesztése
- projektdokumentum | kedd 13.00-14.30 | -102 gépterem

MA2 /  BMA-IKTD-126  Tartalomszolgáltatás és közösségi média
- projektdokumentum | levelező képzéssel összevonva

MÉDIA /  XIN-111  Kiadványszerkesztés (kommunikáció)
- projektdokumentum | szerda 12.30- és 14.00- | -102 gépterem

Levelező

BAL1   BBN-IKTL-104  Kommunikáció és informatika alapjai
- projektdokumentum | egyéni felkészülés

BAL3 /  IKTL-257  Hálózati kommunikáció
BAL3 /  IKT-L-278  Digitális gyűjtemények fejlesztése
- projektdokumentum | péntek X.4 - X.18 - XI.29 - XII.13  (9.00-14.00)

MAL2 /  BMA-IKTD-L-126  Tartalomszolgáltatás és közösségi média
- projektdokumentum | péntek IX.27. - XI.15. (9.00-14.00)


Fogadóóra: kedd 14.30- | 3-as tanári szoba

Témavezetés
Vállalt szakdolgozati témakörök (nem témák!)


2019. július 30., kedd

Útra kelnek hajdani helyek

A közösségi emlékezet terei 



A konferencia aznapi előadásai:
  • A kulturális örökség harmadik rezsimje és az örökség szintjei
    Dr. Sonkoly Gábor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja
  • A látogatókutatásra épített termék és szolgáltatásfejlesztés múzeumi környezetben
    Népessy Noémi főigazgató, Budapesti Történeti Múzeum
  • Útra kelnek a hajdani helyek: lépések az emlékezés közösségi hálózata felé
    Dr. Fodor János egyetemi adjunktus, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet
  • Crowdsourcing: az olvasó segít 
    Nagy-Sándor Zsuzsa, művelődésszociológus
Teljes program | Fényképek a konferenciáról (Somogyi Könyvtár / MKE HKSz)


Előadás vázlat

Útra kelnek a hajdani helyek: 
lépések az emlékezés közösségi hálózata felé

4 éve arról beszéltem: a hely- és kortörténeti témák megosztása a közösségi mdiában a lebiztonságosabb és legszervesebb kapcsolódási lehetőség tudományhoz, kulturához. Példáimat elsősorban a Facebookra alapoztam, akkori, átfogó kutatási eredményeimre alapozva arról beszéltem, hogy a fb ideális felület, mert egyesíti az intézményi, gyűjteményi jelenlét lehetőségét, a blog jellegű életjel-adás eszköze, s a bejegyzésekben rákényszerít a figyelmet felkeltő képek, olvasmányos kisérőszövegek és gyűjteményi tételekhez vezető linkek hatékony komponálására.
Meggyőződésem volt, hogy a helytörténeti gyűjtemények kulcsszerepet játszhatnak a kulturális örökség közvetítésében ezen a platformon.

2019. június 15., szombat

Oldás és kötés a virtuális közösségépítésben

A virtuális valóság hétköznapivá válása annyira szokatlan és gyorsan kialakult helyzet, hogy nehezen hasonlítható bármilyen, az emberiség történetében korábban megélt szituációhoz, állapothoz. A tenyér-képernyőkbe horgadó arcok sora a közlekedési eszközökön, a tudás és hitelesség minden szintjének megkérdőjelezése, az áltudományos, vagy kifejezetten káros elképzelések megállíthatatlan terjedése sötét, disztópiába illő világot idéz. S talán nem is baj, ha biztató jelek, oázisként megtapasztalható rétegigények helyett olykor józanul, e hétköznapi, aggasztó élményeinket extrapoláljuk: munka előtt, után (és közben), magunkra fordítható pillanatainkért jól érzékelhető verseny zajlik, szemlélődés helyett kitölti figyelmünket a virtuális valóság. Telefonon játszunk, véget nem érő, képközpontú posztsorokat görgetünk, gyors üzeneteinket ezen közben váltjuk, legfőbb kompetenciánk a multitask lett. Az összefüggő szabadidő és a munkaidő között akkora a kontraszt, hogy radikálisan kiszakadva, az élményeket túladagolva igyekszünk utóbbit megélni, eltölteni. Mintha egy sötét, közösségi terektől, intézményektől mentes, végletekig optimalizált iparvárosban töltenénk hétköznapjainkat, melyből úgy kell elrugaszkodni, elutazni a jó levegőért, fényért. Elmélyült tájékozódáshoz, olvasáshoz se fény, se idő: a hírek politikáról, kultúráról, életmódról félreértelmezhetőek, torzultak, mint a sötétben fülbe súgott pletykák a futószalag mellett, munka közben. Lídszöveg, sőt click-bait-címsor rövidségben, véleménybuborékokba szerkesztődve terjednek a külvilágról töredékes képet eszkábáló tudósítások, s váltják ki kurta, sommás reakcióinkat: többre nincs időnk. A könyvtárba járásnak, mint minden más utánajárásnak, ügyintézésnek az applikációk, adatbázisok használata feleltethető meg. 
Erény, már-már extra-kompetencia, ha valaki képes a közösségi média és játékok falain kívül is boldogulni, “hagyományos” weboldalakat böngészni, saját rétegérdeklődésén túllépni. Ügyességnek számít, ha időveszteség nélkül, két üzenetváltás között intézkedik, ha mobileszközről, az utcáról meg tudja venni vonatjegyét, leadja adóbevallását, vagy rákeres egy könyvtári adatbázisban egy kérdéses névre, eseményre. Az okos telefonok testre szabása, telepített alkalmazásokkal továbbokosítása, az okos háztartások beállítása jövőbe rohanó korunkban a sokoldalúság olyan fokmérője, mint korábban az ezermesterség volt. A hatékonyság ilyetén növelésével látszólag időt takarítunk meg, azonban a valóságban inkább piacot, teret nyitunk az időnkért versengő szolgáltatásoknak és - ahogy az állandó elérhetőségünkkel - a munkáltatók által ránk mérhető újabb feladatoknak. 

2019. április 12., péntek

Életműkiadás - 2019

A hallgatóink gyakorlóprojektjeként létrejött Hálózati életműkiadásról és az arra épülő, a Gondolat Kiadó által megjelentetett Összegyűjtött írások könyvsorozatról is beszámolt a Kossuth-díjas költő születésének kilencvenedik évfordulójára emlékező eseményen  intézetünk adjunktusa, Fodor János.
A Fonyódi Kulturális Központ színháztermében az életmű utóélete mellett Fodor András és Takáts Gyula barátságáról is előadások hangzottak el. Varga István helytörténész Fodor András, Egry József és Takáts Gyula életének fonyódi vonatkozásairól tartott bemutatót, Stamler Ábel vallástudós, a Magyar Szemle szerkesztője Takáts Gyula hagyatékának feldolgozásáról számolt be. Fellépett Körmendi Klára, Liszt és Bartók-Pásztory-díjas zongoraművész, verset mondott Szentannay László és Csóbor Benjámin. Az emlékműsort Horváth Helga vezette.

- Fényképek az eseményről (Fonyód Média)

 

2019. február 13., szerda

Üzemanyagcella, vagy temetőparcella?


Digitalizált gyűjteményeink a 21. századi kultúrában. Előadás az ELTE és a BME közös konferenciáján: Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Kultúra a digitális forradalom idején.  2019. február 14-15.

Absztrakt

Ha minden megnyilvánulás mögött manipulációt, torzítást, csoport-érdeket sejtünk, s az információ formálásának összes szintjére - amatőr és profi aktusára - gyanú vetül, fölértékelődik a "nyers" információ. A szerkesztett részigazságoktól szívesen fordulunk a teljes, hiteles dokumentumtárak felé, ha fölkínálkoznak. Ritka, de sikeres közösségi média jelenlétük bizonyítja, hogy megfelelő aktivitással hiányt pótló tényezővé válhatnának a digitális kultúrában. Ezt azonban régi beidegződések is gátolják. 
A "hosszú távú megőrzés" vagy a "virtuális gyűjtemény" szókapcsolat máig mintha az FPS játékok hangulatát viselné: önmagába zárt rendszerként vár felhasználójára, hogy eligazodjon benne, s a keresett értéket kimentse. Hiába tudható, hogy jól digitalizált tudás-elemekre lekérdezési rendszerek épülhetnek, - így a jövő kutatási, publikálási és művelődési rendszerei a múltból is táplálkoznának - ismereteink átkonvertálása a kultúra megújuló erőforrásává munkaigényes, összehangolatlan és új egyenlőtlenségeket szül. Lehet bármilyen összetett és gazdag egy gyűjtemény, a köztudatban jó esetben nyitólapja marad, mint a hely, ahol "abban a témában régi dolgok fönt vannak". Okolható inkompatibilitásért informatikushiány, rövid távú gondolkodásért pályázati finanszírozás, de sokszor a gyűjtemények kezelője is projekt végcélként tekint a digitalizálásra, a jövőt az IT szakemberre hagyva. A programozók igyekeznek egyszerűsíteni az adatszerkezeten, a közönség passzív keresőfelületként fogadja az eredményt. A tudásra rálátó szakemberek pedig maradnak munkakörükben, s velük a lehetséges kapcsolatok, asszociációk is elszakadnak a létrejött adattártól.
Ha nem alakul ki a digitális gyűjteményekre épülve egy új, átmeneti szakma, amelytől a majdani automatikus feltáró-ajánló algoritmus kreativitást, mesterséget tanulhat, akkor gyűjteményeink szerepe a múlt tudásának temetőiként, lerakataiként rögzül.




2019. február 1., péntek

Kor- és helytörténeti webprojektjeink újabb tanulságai

A Valóságos Könyvtár - Könyvtári Valóság III. konferencián elhangzott eladás szerzői webváltozata. A teljes tanulmány a 2018. végén megjelent konferenciakötetben olvasható.

      A könyvtár tartalomszolgáltatási lehetőségeit kutató műhelyünk érdeklődésének fókuszába az ezredforduló óta a közösségi média került. A korábbi honlap-centrikus intézményi jelenlétben hinni hiábavaló, vagy legalábbis illuzórikus, ha a felhasználók tájékozódási szokásai - a technológia változásának függvényeként - a közös felületek felé mutatnak. A közösségi hálózatokban megosztott tartalmak témáiban, és a kapcsolódó aktivitások - kommentekben és lájkokban tetten érhető - jeleiben két, markánsan eltérő magatartásforma tükröződik, melyekre a könyvtári tartalomfejlesztés hatékonyan reflektálhat.


A biztonságos közös nevező bővítése

Az egyik meghatározó attitűd a saját, óvott értékek rendezési igénye, kontrollja, a közösségi médiában bármely szinten és tudással, a közreadás és befogadás bármely összetételében jellemző biztonsági játék. A mai tizenévesek távolságtartása, elfordulása a Facebooktól éppen a gyors, radikális megoldás választásaként - a türelmetlenség jeleként - magyarázható az uralható kapcsolatrendszer igényével: ne szóljon és lásson bele kommunikációjába rokon, ismerősként őt kiskorában bejelölt szülő. A fiatalok nem kívánnak maradandó portfóliót építeni élményeikből, eszük ágában sincs más korosztályok számára nyomokat hagyni, önfelszámoló üzenetekkel kommunikálnak inkább a Snapchat szolgáltatásban. Minél bonyolultabb a szolgáltatásrendszer - gyermeknek, kamasznak, a számítástechnikával idős korban ismerkedőnek - annál nehezebb átlátni a privátszféra védelmét többé-kevésbé biztosító beállítások lehetőségeit, s a közösségi hálón legotthonosabban mozgó huszonévesek életében változnak a legdinamikusabban az életkörülmények. Az ő életükben is jöhetnek tehát olyan időszakok, amikor rutinból, kevéssé odafigyelve posztolnak vagy kattintanak linkekre, akár vírust terjesztő üzeneteket szabadítva ismerőseikre.

2019. január 24., csütörtök

Tudományterületek határain


2017-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen saját központot  kapott a digitális bölcsészet. E központ működése talán első ízben a Valóságos könyvtár - könyvtári valóság konferencián vált széleskörben érzékelhetővé.

Ennek egyik oka formális: a Központnak a Könyvtár és Információtudományi Intézet ad helyet fizikai és szervezeti értelemben is. Másrészt, a könyvtártudomány és a digitális bölcsészet kapcsolata hagyományosan szoros: míg a könyvtárban és könyvtártudományi képzésben évtizedek óta természetes a számítógépes ismeretek oktatása, a HTML, CSS vagy az integrált munkafolyamatkezelő rendszerek használata és az adatbázisépítés, más bölcsészeti területeken a digitális technológiák használata esetlegesnek, marginálisnak tűnt az ELTE Bölcsészettudományi Karán is.
Hosszú évek teltek el abban a tudatban, hogy a Horváth Iván professzor vezette, úttörő, ám jóideje inaktív (és formálisan is megszűnt) Bölcsészinformatikai Önálló Program képviselte (elsősorban filológiai, textológiai megközelítéssel) a szervezett digitális bölcsészeti kutatást Karunkon.
Közben azonban nyelvészek, régészek, történészek, művészettörténészek is haladtak a korral, s alkalmaztak innovatív megoldásokat, építettek saját adatbázisokat, fejlesztettek izgalmas projekteket, s igyekeztek lépést tartani a saját látókörükbe eső technológiai fejlődéssel.
A könyvtártudományi képzés tehát, bár nem nevezi magát digitális bölcsészetnek, hagyományosan informatika közeli bölcsészkari képzésként adekvát, stabil bázisává vált a szerteágazó bölcsésztudományi kutatások összefogására hivatott Központ működésének. A VKKV előző, 2015-ös konferenciájára szervezett Gyűjteményi digitalizálási szekció  így 2017-ben már Digitális bölcsészeti szekció néven jelentkezett, s több olyan, könyvtártudományi szempontból érdekes témával járult a konferencia könyvtártudományi panorámájához, amelyeket az ELTE Digitális Bölcsészeti Központja választott és hívott meg.

Digitális bölcsészet a Valóságos könyvtár - könyvtári valóság III. konferencián. A teljes szekcióösszefoglaló tanulmány a 2018 végén megjelent konferenciakötetben jelent meg és olvasható:

Fodor János: Tudományterületek határain
https://doi.org/10.21862/vkkv2018.339
Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2018. Szerk. Kiszl Péter, Csík Tibor. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 2018. 339–344
URI: http://hdl.handle.net/10831/40281

2019. január 19., szombat

2019. tavaszi félév: kurzusok és feladatok

Nappali

MA-2 /  BMA-IKTD-127  Tartalomszolgáltatás és multimédia
- projektdokumentum | kedd 14.30-16.00 | terem: -102
BA-2 /  IKT-278  Hálózati kommunikáció
- projektdokumentum | kedd 10.30-12.00 | terem: -102 
BA-1 /  IKT-270  Webszerkesztés
- projektdokumentum | kedd 13.00-14.30 | terem: -102 
KT /  OT-KVT-252  Információelmélet, információs műveltség  - előadás
- projektdokumentum | szerda 10.00-11.30 | terem: -104 
MÉDIA /  XIN-112  Kiadványszerkesztés (kommunikáció)
- projektdokumentum | szerda 12.30-14.00 és 14.00-15.30 | terem: -102 

Levelező

MAL-2 /  BMA-IKTD-L-127  Tartalomszolgáltatás és multimédia
- projektdokumentum | péntek  9.00-10.30 |
- |1) 02.15. |2) 03.01. |3) 03.29. |4) 04.12. |5) 04.26. |6) 05.10.
BAL-3 /  IKT15-L-272  Hálózati ismeretek 2.
- projektdokumentum | péntek 10.30-12.00 |
- |1) 03.01. |2) 04.12. |3) 05.10.
BAL-2 /  IKT-L-277  Hálózati ismeretek
- projektdokumentum | péntek 10.30-12.00 |
- |1) 02.15. |2) 03.29. |3) 04.26.
BAL-1 /  IKT-L-270  Webszerkesztés
- projektdokumentum | péntek 9.00-10.30 |
- |1) 03.08. |2) 03.22. |3) 04.05. |4) 05.03. |5) 05.17.


 Fogadóóra:   szerda 15.30-
Könyvtár- és Információtudományi Tanszék |  3-as szoba  

 Témavezetés 
Vállalt szakdolgozati témakörök (nem témák, nem címek!)