Napjaink tartalommal túlterhelt világában akkor is aggasztó versenyhátrányba kerül az irodalomtanítás, ha egy tehetséges, elhivatott magyartanár diákjai figyelmét lekötve, örök életre szólóan emlékezetes élménnyé képes emelni tanóráit. A felvételi és érettségi teszteken elvárt, a műveket kiszorító adatokkal telezsúfolt tananyag kötelező elsajátítása, továbbá a tanórákon kívüli világ kommunikációs és multimédia-tartalmainak befogadása egyaránt elrabolja a diákfigyelmet az eleven, jövőbe mutatva formálódó praktikus tudásuktól idegen, jelentéktelen passzióként elkönyvelhető művészettől, elmúlt korok alkotásaitól, állítólag a jelennek is szóló szerzőktől. Segíthet-e ezen a nehéz helyzeten a jól megformált segédanyag, tananyag, digitális irodalmi forrásgyűjtemény? Milyen lehetőséget adhat a tájékoztatási technológiák mélyebb ismeretével különböző felhasználási igényekre is reflektálni képes gyűjteményi tartalomszolgáltatás diáknak, tanárnak, az olvasásra nevelés ügyének? A tanulmány erre a kérdésre az irodalomtörténet, digitális bölcsészet, digitalizálás és gyűjteményi tartalomszolgáltatás közös halmazában megvalósuló Fodor András Hálózati életműkiadás projekt tanulságaira építve kísérel meg válaszokat keresni.
A hálózati társadalom kamaszkora
Bár a World Wide Web megszületése óta már több, mint három évtized telt el, társadalmi hatásait tekintve az utóbbi évtizedben produkálja a kamaszkor legrosszabb tüneteit. Az ezredfordulón még mindenki által üdvözölt "újszülöttre" csak villanásokra, vagy alig ismerünk rá, utópisztikus vonásai eltorzultak, a "szülőként" elkövetett hibák megoldhatatlannak tűnő problémákat okoznak. A publikálás, kommunikálás demokratikus forradalma, a tudás helytől és időtől független hozzáférhetősége napjainkra visszájára fordult: álhírek és összeesküvés elméletek terjednek szinte akadálytalanul olyan kommunikációs rendszerekben, amelyek függőséget okozva zárják szűrőbuborékokba látogatóikat, a hálózati szabadság illúziója pedig megágyazott a minden korábbinál áthatóbb számítástechnikai kontrollnak: virtuális hálózati jelenlétünkön keresztül megfigyelhetővé tettük magunkat a Facebook profitorientált algoritmusai számára csakúgy, mint a gazdaság és társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerekben, vagy akár hackerek, titkosszolgálatok által is. A társadalmi kohézió organikus kialakulását segítő szabad kapcsolódás, az ügyek és közös érdekek mentén spontán kialakuló közösségek részeivé váltak ugyan mindennapjainknak, de a pozitív hatásokat egymástól elszigetelt szolgáltatásokban éljük meg. Ugyanazokkal kerülhetünk más ügyekben feloldhatatlan ellentétbe, mint akikkel egy-egy kérdésben egymásra találunk, s a rétegérdeklődések mentén kontrasztossá váló érdekközösségek inkább növelik az össztársadalmi feszültséget, széttagoltságot.
Ez az állapot- és közegváltozás nagyobb és sokkszerűbb mint a korábbiak, talán a világháborúk traumája óta nem volt hozzá fogható: a tömegkommunikáció térnyerése a kábeltévéig egyenletesen zajlott, a hatvanas évek átalakulásai, a beat-mozgalom vagy a közép-kelet európai rendszerváltozások hatása sem idézett elő ilyen gyors és átfogó változást. A kánonoktól, hagyományos értékrendektől és véleményformáló szakmák útmutatásától három évtized alatt leszakadó hálózati társadalom "kamaszkorában" már úgy nőnek fel a most belépő generációk, hogy viszonyítási pontként sem emlékezhetnek a korábbi évtizedekre, amelyekben a velük együtt élő, s az életük kereteit nagy mértékben alakító "felnőtt társadalom" szocializálódott.
