*
Valóságos Könyvtár - könyvtári valóság
VKKV VII. - 2025. november 25-26.
*
Valóságos Könyvtár - könyvtári valóság
VKKV VII. - 2025. november 25-26.
Valóságos könyvtár - könyvtári valóság 6. konferencia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete, valamint Könyvtártudományi Doktori Programja szervezésében a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében.
2023. november 28-29.
Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény?Korunk tartalom-túladagolásának leglátványosabb formája, ahogy egyre kifinomultabb algoritmusoktól vezényelten zúdul ránk a vizuális információ. Egy kép többet mond ezer szónál, de a sávszélesség-növekedéssel zászlóra tűzött igazságot fonákjára fordítva rákérdezhetünk, kinek mit mond naponta ezer végig görgetett kép a telefonja képernyőjén? Az ingerküszöb csökken, s ha valaki fogékony is volt a régi fényképekre, ma már csak egy pillanatra nyugtatja ujját az újabb, még nem látott felvételen: nicsak, mennyi ember az Astoria zebráin, vajh mikor készül el az újfent tervbe vett felszíni átkelő?
Bár az intézményi digitalizálási stratégiák tervezésében is fontos szempont az aktualitás és a várható érdeklődés, végső soron minden megsárgult fénykép megmentése tudományos kötelesség. Intézetünk digitális gyűjteményi modellprojektjeinek tervezésekor ennél tovább kell lépnünk: az oktatási és tudományos érték mérlegelése mellett a felhasználói szokások, az ingerküszöb és váratlanság lehetőségének változásait is figyelve nekünk szigorúbban kell szelektálnunk, hogy hallgatóinkkal közös munkánk a jövő lehetséges stratégiáit példázza, s olyan rugalmas, kreatív gyűjteményi aktivitásra készítse fel őket, ami markánsan megkülönböztethető a gyűjteményi tételek produktív tudományos felhasználásától vagy az ismeretterjesztő tartalomipar terjesztési gyakorlatától.
2023 során két – intézetünkben gondozott – digitális gyűjtemény nyersanyagforrása is jelentős képanyaggal gazdagodott. Az előadás e két gyűjtemény bővítési tervével kapcsolatos megfontolásokra alapozva kínálhat adalékokat a címben foglalt kérdés megválaszolásához.
Fénykép: Semleczi Tamás (ELTE BTK)
Előadás a Magyar Tudomány Ünnepén, a VKKV5 konferencián - online - 2021. november 24.
Intézetünk tartalomszolgáltatási gyakorlóprojektjeiben olyan kis webgyűjtemények kialakítására vállalkozunk, amelyek a digitalizálástól a publikálásig egy-két félév alatt megvalósulhatnak. A sikerélmény mellett fontos, hogy hallgatóink élményszerűen átélve ismerjék meg a különböző munkafázisokat, az aprólékos, egységes szabályokat betartva végzett munka és a kreativitás értelmét, megtapasztalva a digitalizálás, adatfeldolgozás, kontextus-teremtés, háttérkutatás jelentőségét. A projekteket úgy választjuk meg, hogy témájuk tanulságos legyen és reflektáljon korunk fontos kérdéseire. Az előadás a legújabb, 2022 januárjában elkészülő webes gyűjtemény koncepcióját és megvalósítását mutatja be.A hagyományos postai levelezés végóráit éljük. Gondos filológiai munkával összeállított levelezés-kiadások a mi korunkról már aligha szolgálnak izgalmas forrásként utódainknak. A csekkektől a csomagfeladásig, levelezéstől a gyors üzenetváltásig papíron maradó nyomok nélkül kommunikálunk, a leghatékonyabb üzenetté pedig a képmegosztás: helyzetünk, hangulatunk azonnali továbbítása vált. Mégis, a postai küldemények közül éppen a legősibb képmegosztási forma, a képeslapküldés túlélési esélyei tűnnek a legjobbnak, hiszen az utazások, köszöntések, ünnepek alkalmával betöltött szerepük több, mint egy évszázada változatlan.
2021. november 15.-én az MTA Könyvtár és Információs Központ II. emeleti Konferenciatermében került sor a Kovács Máté Alapítvány - névadója születésnapjának 115. évfordulója alkalmából - ünnepi kuratóriumi gyűlésére, amelyen - a járvány miatt egy év késéssel - átadták a tavaly elsőként nekem, idén pedig Pallos Zsuzsának odaítélt publikációs nívódíjakat. Rajtunk kívül előadást tartottak az idei és tavalyi "Év fiatal könyvtárosai", Bessenyei Ágnes és Farkas Renáta - mindketten tanítványaim voltak. Az alapítvány által felajánlott OTDK-különdíjat Polyák Dávid - tavaly tavasszal végzett tanítványunk kapta. Az ülés első részében az alapítvány elnöke, Dr. Bényei Miklós bejelentette, hogy a kuratórium idén kilencedszer ítélte oda a 2012-ben alapított Kovács Máté emlékének ápolásáért elnevezésű emlékplakettet, az idei év díjazottja Dr. Tóth Gyula. A laudációt Dr. Kovács Ilonától hallhatuk, a díjazott levelét Hangodi Ágnes, a kuratórium titkára olvasta fel.
Megjelenik: Könyv és Nevelés, 2021/4
Részlet a szerzői kéziratból:
NETWORKSHOP 2020. előadás - 2020. szeptember 3. csütörtök
A dokumentumokból épülő múlt korlátaiA könyvtártudomány és a könyvtáros hivatás jövőképe szempontjából egyaránt izgalmas kérdés a mesterséges intelligencia, big data és adatbázis technológia lehetőségeiből kikövetkeztethető jövőkép: a digitalizált dokumentumokból, metaadatokból, adat- és névterekből könnyű jövendölni olyan "intelligens" rendszereket, melyek átvehetik szerepünket a múltban rögzített információk keresésében, a tájékoztatásban, kutatástámogatásban is. S tagadhatatlan, éppen ezek azok a területek, melyeknek létjogosultságához és jövőjéhez leginkább ragaszkodunk, ha a könyvtáros munkakört veszélyeztető "robotokról" hallunk vagy olvasunk.
Az előadás e leegyszerűsítő futurológia ellenében vizsgálja a könyvtáros hivatás közeljövőjét. A gyűjtemények és tartalomterületek mélyebb feltárása, az eredmények értő, lokális és témában otthonos szolgáltatása hosszútávon is egyedi megközelítéseket igényel, s nincs más szakma, amely ebben pótolhatná a könyvtárost. A technológiai fejlődés nem csak az átfogó rendszerekhez, nagytömegű digitalizációhoz, adatbázis aratásokhoz és adatbányászathoz adott eszközöket, de az információk asszociatív összekapcsolásában, a digitális bölcsészet vagy az adatvizualizáció eszköztáraival a gyűjtemények feltárását, bemutatását, átjárhatóvá tételét is segíti.
Az ELTE könyvtárosképzésébe illesztett tartalomfejlesztési projektek - léptéküknek és technológiai korlátjaiknak megfelelően - elsősorban e lehetőségek kutatása és modellezése szempontjából tanulságosak. A munka során nem csak a feldolgozott dokumentumokban, gyűjteményekben rejlő virtulizálható múlttal, s a bejárhatóvá tehető információrendszerrel szembesülünk, de az algoritmizáláshoz, automatizálásához szükséges emberi közreműködés mértékét és a hozzáadott értékek szükségességét is pontosan érzékeljük. Az előadás példái azt igazolják, hogy a múlt tudásának szükséges mélységű rekonstruálása is hosszú - talán végtelen - folyamat, amely mindvégig igényli az emberi közreműködést, a könyvtáros jelenlétét és kreativitását.