2021. november 15.-én az MTA Könyvtár és Információs Központ II. emeleti Konferenciatermében került sor a Kovács Máté Alapítvány - névadója születésnapjának 115. évfordulója alkalmából - ünnepi kuratóriumi gyűlésére, amelyen - a járvány miatt egy év késéssel - átadták a tavaly elsőként nekem, idén pedig Pallos Zsuzsának odaítélt publikációs nívódíjakat. Rajtunk kívül előadást tartottak az idei és tavalyi "Év fiatal könyvtárosai", Bessenyei Ágnes és Farkas Renáta - mindketten tanítványaim voltak. Az alapítvány által felajánlott OTDK-különdíjat Polyák Dávid - tavaly tavasszal végzett tanítványunk kapta. Az ülés első részében az alapítvány elnöke, Dr. Bényei Miklós bejelentette, hogy a kuratórium idén kilencedszer ítélte oda a 2012-ben alapított Kovács Máté emlékének ápolásáért elnevezésű emlékplakettet, az idei év díjazottja Dr. Tóth Gyula. A laudációt Dr. Kovács Ilonától hallhatuk, a díjazott levelét Hangodi Ágnes, a kuratórium titkára olvasta fel.
Előadásomban a könyvespolc, mint szimbólum értékállóságáról beszéltem. Nem vagyok könyvespolc-fetisiszta, talán, mert könyvespolcok között nőttem fel, talán, mert huszonéves korom óta a digitális, webes világ kultúrája és tájékozódási lehetőségei érdekelnek. De a járvány is megmutatta: a könyvespolc, mint háttér, ma is szimbolikus, ha otthonról jelentkeznek be politikusok, művészek, tudósok, szakértők. Ahogy a közhelyes "értelmiségi rituálé" során a borért és ropiért konyhába siető vendéglátóra várva könyvespolcát böngészik a vendégek (kölcsönkérhető kötetekre vadászva), kapcsolódási pontokat is keresünk a másikkal, a szakértővel, művésszel, politikussal, amikor amatőr-rosszul megvilágított beszélő fejéről tekintetünk elkalandozik a háttérben látható könyvespolcára. Engem a kétezres évek óta ennek az új, webes kapcsolódási lehetőségnek a
megfordítása érdekel: hogyan rakható ki a webre egy ember életműve, gyűjteménye, közérdeklődésre számot tartó hagyatéka akár halála után évtizedekkel, hogyan őrizhető meg benne a személyiség, az élmény, a felhalmozott tudás egyedi kohéziója.
Az iNapló portálon közzétett, hallgatókkal létrehozott gyűjtemények mind ilyen kisérletek. Sok munkával készülek, sok időt igényelnek, s kétségtelen, hogy a valóságos könyvárakban ritkán van ilyen munkára idő. Azt is mondhatják rájuk, hogy felszínes a háttértudás, amit gyűjteményeink köré kontextusként kínálunk. Hallgatóink nem történészek, irodalomtörténészek vagy művészettörténészek. De pontosan arra készíti fel őket egy-egy ilyen projekt, hogy a felszíneket össze tudják kapcsolni. A könyvtáros hivatás jövője nem elsősorban a közösségi terek működtetése, hanem az eltérő adatszerkezetek, párhuzamos adatforrások összekapcsolása a különböző igényekkel, a figyelem felkeltése a mélység iránt, akár kutatói környezetben, akár a közösségi médiában. A
könyespolc azért jó szimbólum, mert ellentmondásos. A könyveknél vannak már sokkal praktikusabb, hatékonyabb adathordozók, de nem hozott létre olyan objektumot az emberiség, ami jobban szimbolizálná az egyetlen felületet alkotó különböző témákat, mélységeket. Talán egy kiegészítéssel éljünk mindig, ha szimbólumként használjuk a könyvespolcot: mindig legyen ott egy ember is. Ne a könyvespolc mögött, s ne is a könyvespolc legyen ő mögötte. Csak legyen ott egy ember, a könyvespolc vonzásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése