2014. október 20., hétfő

Copyright

Összefoglaló - Hálózati ismeretek II.

Fájlcsere
A hálózati tartalom összetételében hagyományosan konfliktusforrás a szerzői jog által védett fájlok (zene, kép, videó, e-book stb.) feltöltése, cseréje, árusítása a szerzői jogtulajdonos tudta nélkül, akarata ellenére, létező jogainak megsértésével.
A fájlcserélés az internet web előtti korszakának természetes velejárója volt: FTP (File Transfer Protocol) szervereken másként nem is cserélhetett gazdát az információ, mint fájlok le- és feltöltésében. A döntően szöveges dokumentumok cseréjére nem fordítottak figyelmet, de a sávszélesség növekedésével, a tömörített mp3 zenefájlok és lejátszó készülékeik megjelenésével a helyzet radikálisan megváltozott: megszűnt a funkcionális különbség a kereskedelmi forgalomban kapható művek és fájlcserében résztvevő másolataik között, s jogvédett művek tömege kezdett terjedni.
A fájlok cseréjére hatékony megoldások születtek, a legendás Napster volt az első világhírű p2p oldal, melyen keresztül a felhasználók elérhették egymás gépeinek megosztott könyvtárait. A fájlcsere-technológia továbbfejlődése a torrent, ami lehetővé teszi egy fájl több részletben, különböző forrásokból letöltését - tovább növelve a fájlcsere hatékonyságát legális és illegális célokra egyaránt. A RIAA (Amerikai Lemezgyártók Szövetsége)egyre kétségbeesettebb fellépése a zeneipar válságát előidéző jelenség ellen csatákat nyer, de háborút aligha fog.
A Napstert ellehetelenítették, s a Pirate Bay torrentoldal ellen elítélő határozat született, 2013 őszén az Isohunt bezárásáról ír a média. A fájlcsere elleni kűzdelem másik területe a másolásvédelem - a Sony és az Apple mp3 lejátszóin, valamint CD-ken, DVD-ken alkalmazott eljárás lényege, hogy a fájlokat más hordozóra másolni, többszörözni nem lehet. Az Apple 2008-ban megszűntette az iPodokon lejátszott fájlok másolásvédettségét. A vírusfertőzésként, károkozásként megbélyegzett DRM (Digital Rights Management) eljárás alkalmazását a Sony is felfüggesztette.

E-book és copyright
Bár a digitalizált könyvek letöltése, jogsértő feltöltése sokáig kisebb problémányak tűnt, a funkcipnális hátrány (monitoron olvasni kevéssé népszerű) a minőségi olvasmányélményt nyújtó e-könyv, e-papír technológia megjelenésével minimálisra csökkent, s a probléma napjainkra égetővé vált. Az e-könyvek másolásvédelme kikerülhető, a könyvkiadók joggal aggódnak, az óriási választékkal és olcsó árakkal legális alternatívát nyújtó nagy kiadók, Amazon mellett végzetes lehet számukra az e-könyv olvasás általánossá válása.

Szerzői jog, Creative Commons, nyílt forráskód
A jelenlegi szerzői jogi szabályozás nehezen boldogul a digitális sokszorozhatóság, fájlcsere és ingyenes webes elérés-letöltés jelenségeivel. Letölteni kizárólag saját felhasználásra szabad, továbbadni tilos. Az üres adathordozók árában, adó-jelleggel, gyakorlatilag látens jogsértőként bünteti az áttekinthetetlen helyzet valamennyi résztvevőjét a jogrend, míg egyes előadók, szerzők viszont indokolatlanul magas jogdíjan részesülnek (töredék elv).
A 2001-ben indult a Creative Commons célja, hogy a tudás a jelenlegi merev szerzői jogi kereteken túllépő, hálózati felhasználásra szabott feltételekkel legyen megosztható az interneten. Kezdeményezője és teoretikusa Lawrence Lessing, a Stanford Jogi egyetem professzora. A projekt lényege, hogy a szerzőknek olyan licenceket kínál fel, melyek segítségével szabályozhatják, deklarálhatják a közkinccsé kerülés szerzői jogi kereteit. A licenszek a következő 4 feltétel valamelyikéből, vagy ezek kombinációjából állnak össze:
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, de a szerző nevét, vagy nickjét kötelesek a terjesztők feltűntetni. (Attribution)
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de csak nem kereskedelmi célokra. (Non-commercial)
- Szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de nem módosítható. (No Derivative Works)
- Szabadon módosítható és másolható, de a műnek, melybe beillesztik, ugyanolyan minőségű licenccel kell rendelkeznie, mint az eredetinek.

Szoftverek
A szoftverek területén is hasonló a helyzet. A BSA (Business Software Alliance) fenyegető hangnemű kampányai kevés sikert érnek el a világ kevésbé módos területein. A megoldás itt is a szabályozott megosztás, a nem-anyagi szerzői jogok biztosítása, melyre jó példa az OpenSource (nyílt forráskódú), GPL (General Public Licence) terjesztési mód, mely operációs rendszertől (Linux) irodai programcsomagon át (OpenOffice) PhotoShoppal vetekedő grafikai programig (Gimp) számos alternatívát kínál a feltört programok használatával szemben. A GPL főbb pontjai emlékeztethetnek a CreativeCommons licenszeire is: az anyagok továbbadhatók, akár pénzért is, de ezzel nem lehet korlátozni az ingyenes terjesztést, tehát a pénzért beszerzett programok ingyen továbbadhatók. A programmal együtt annak forráskódját is tovább kell adni. A programok módosíthatók, de a módosított változatnak – beleértve annak forráskódját is – szabadon terjeszthetőnek kell lennie. A szoftverek közzétételének két hagyományos, ingyenes módja a freeware (ezek a programok szabadon terjeszthetők, használhatók, amennyiben a továbbadó továbbra sem kér anyagi juttatást a program továbbadásáért) és a shareware (ezeket a programokat a felhasználó szabadon használhatja, de vagy időkorláttal, vagy funkciókorlátozással - a teljes, vagy időkorlát nélküli programért fizetni kell.) Nyíltan törvénysértő a crackerek tevékenysége, ők feltört fizetős programváltozatokat, vagy termékkód generátorokat, próaverziók időkorlátját deaktiváló programokat készítenek.

Streaming és copyright
Napjaink legfontosabb kérdése a streaming média hatása. A Spotify és társai (streaming és egyéb zenei tartalomszolgáltatások) állítják: megoldják a zenészek, alkotók problémáit, hiszen fizetnek a meghallgatott zenék után az alkotóknak. Az alkotók úgy érzik, a jelképes összeg semmiképpen nem ellensúlyozza, ha minden más bevételi forrásukat elsöpri a stream-hallgatás általánossá válása. Az olvasmányok közt számos ismert zenész véleményét megtalálják.

Olvasmányok:
copyright
 p2p
e-book
streaming

2014. október 13., hétfő

Security

A hálózati adatbiztonságba vetett amúgy is bizonytalan hitet a spamek, hoaxok, vírusok, crackerek, hackerek, internetes biztonsági rendszereket kijátszó bűnözők mellett alapvetően rengette meg az Edward Snowden által 2013 elején kiszivárogtatott bizonyosság: hivatalos, legális megfigyelők hacker eszközökkel vagy hatalmi nyomással, de hozzáférhetnek privátnak hitt információinkhoz.
Adatainkat titkosügynökök, nemzetbiztonsági szervezetek (pl. NSA) olvashatják, elemezhetik, ellenőrizhetik nyelvi, nemzeti, gazdasági határokat - és privátszféránk határait is - szabadon átlépve.

Ha a Wikileaks kiszivárogtatásait az emberiség érdekében végzett akcióként értékeljük, s az NSA tevékenységét - mint a terrorizmus, bűnözés visszaszorítása érdekében folytatott "nagy testvéri" figyelmet - jobbára tehetetlenül tiltakozva szemléljük, az adatiztonságot kifejezetten károkozás szándékával veszélyeztető bűnözők ellen fel kell lépnünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel:
- tudatos hálózathasználattal és a veszélyek ismeretében, a veszélyek ismertetésével,
- biztonsági beállítások megismerésével, használatával, oktatásával.

A korábban jellemző romboló tevékenységektől, mint a szolgáltatások hálózati blokkolása (weboldalak feltörése, szerverek leterheléses támadása), a felhasználók rendszerében végzett öncélú pusztítás, vagy a kéretlen reklámokkal oldalak látogatottságát növelő spam tevékenység, a kiberbűnözés súlypontja az utóbbi 5 évben áthelyeződött a közvetett és közvetlen anyagi károkozás területeire. Az internetes bűnözők változatos eszközökkel jutnak hozzá kényes információkhoz (bankkártya számokhoz, személyeket azonosító, bizalmas igazgatási, egészségügyi, oktatási adatokhoz), mely azonosítókat "földalatti" hálózatokon forgalmazzák, s visszaélve velük, rombolják adat- és vagyonkezelő cégek, teljes szolgáltatási szektorok jóhírnevét, vagy a korszerű, hálózati ügyfélkapcsolati rendszerekbe vetett bizalmat, illetve közvetlenül meglopják, megkárosítják az ügyfeleket.

Identitáslopás – adathalászat – a módszerek áttekintése
Az identitáslopás történhet: tömegesen, egy adatbázis feltörésével,  alkalomszerűen, pl. egy laptop illetéktelen kézbe kerülésekor, vagy az egyének önkéntes, tömeges adatszolgáltatását kikényszerítve (adathalászat).
A „phishing” azaz adathalászat során az internethasználók hamisított adatbeviteli oldalakra kerülnek, ahol adatbevitelüket a bűnözők rögzítik un. „keylogger” alkalmazásokkal. Az ügyfél hamisított oldalakra terelését nevezik „pharming”-nak (phishing+farming), eszköze egyaránt lehet  félrevezető levél (pl.egy bank nevében), melyben a hamis URL nem látszik, csak a szöveg, melyre kattintva az ügyfél a hamis oldalra jut,  számítógépre került vírus, amely átírja a böngészőbe gépelt domain nevek és a hozzájuk tartozó IP címek megfeleltetését tartalmazó rendszerfájlt (így a felhasználót saját kezűleg begépelt betöltési parancsa viszi a hamis webhelyre), hacker támadás eredménye, mely a domain név szerveren „mérgezi” (DNS poisoning)
az IP címek és domain nevek közötti megfeleltetés rendjét, vagy ritkábban MITM (man in the middle – ember középen) megoldás, amikor a bűnöző észrevétlenül beférkőzik a kiválasztott ügyfél és a valódi bejelentkező oldal közé, s továbbítja (de saját céljára rögzíti is) a felhasználó által megadott bizalmas adatokat, jelszavakat, azonosítókat.

DoS, DDoS
Hagyományos technológiai fenyegetések tehát megváltoztak, a kártevő kódok, vírusok mind nagyobb hányada szolgálja az adathalászat céljait Visszatérőben vannak a parazita-programok is, melyek
módosítják a lemezen található fájlokat: az adathalászat egyik eszköze a böngésző beállításainak módosítása a hamis oldalakra terelés (pharming) érdekében. A bothálózatokban irányított zombigépek az adathalászat támogatására állnak át, a DoS (denial of service – egy szerver szolgáltatás-megtagadását eredményező tömeges „túlterhelése”) támadások és böngészési forgalmat növelő spam küldéséről nagy arányban álltak át a pharming tevékenységet közvetlenül szolgáló spamek és mailwerek küldésére a vírusokkal távirányíthatóvá váló gépek hálózatai. Az aktuális DoS támadások az alkalmankénti "kiberháborúk", pl. nemzetek közötti feszültségeket, vagy egyéb "eszmei" célokat követő támadások mellett tipikus célpontként mindinkább a biztonsági frissítéseket biztosító szolgáltatókat választják: leterhelésükkel meghosszabbítható a nulladik napi sebezhetőség periódusa, azaz a felfedezett hibák kijavításáig támadható marad a gép/rendszer. A vírusok okozta rések különösen veszélyesek, hiszen – ellentétben a fokozatosan napvilágra kerülő alkalmazáshibákkal – a biztonsági hibák kijavításáig tartó időszakban a vírusírók tisztában vannak az általuk okozott veszélyekkel és kihasználási lehetőségükkel, s ezt az információt akár árusíthatják is.

Az adathalászat szervezettségét és az eljárás automatizáltságát jelzi, hogy a bűnőzők használatra kész adathalász-eszköztárakat (phishing-toolkit) fejlesztenek és hoznak forgalomba a földalatti hálózatokon. Az adathalászat hagyományos célpontjai (pénzintézetek, adatkezelő cégek) mellett a kiberbűnözők érdeklődési körébe kerültek a Web 2.0-ás közösségi szolgáltatások, oktatási és egészségügyi adatkezelők.

A Web 2.0-ás szolgáltatások nem csak adatkezelő tevékenységük miatt jelentenek új kockázatot, de a széles körben terjedő és kompatibilitást biztosító java-scriptes technológia (pl. AJAX) révén új technológiai veszélyeket is hordozhatnak. A kiberbűnözők kihasználhatják a közösségi hálózatépítő oldalakon betölthető, elinduló online multimédiafájlok, scriptek formátumaiban rejlő lehetőségeket. Egy zenekar weboldalán a QuickTime formátum egyik funkcióját használták fel trójai típusú vírusok trjesztéséhez. Szintén veszélyforrást jelenthetnek a Web 2.0-ás weboldalak kód- és adatkezelési sajátosságai, a rendszerek átjárhatósága. Az úgynevezett mash-up (kb. „ráépülő”) szolgáltatásokat nyújtó weboldalak felhasználják egy másik szolgáltatás adatait, kiegészítve saját szolgáltatásokkal (pl. a Google térképszolgáltatására épülő közösségi térkép-annotáló webszolgáltatások). A látszólag egységes weboldalban különböző jól ismert, vagy ismeretlen források, kódok keveredhetnek, egységes (AJAX – aszinkron java script) kezelő platformon, a böngészők egységesített követelményeihez alkalmazkodva. A károkat okozó elemek kiszűrése, forrásuk azonosítása a közeli jövőben komoly kihívást jelenthet.

Social Engineering
A komoly technikai tudást igénylő károkozási metódusok mellett megnőtt a „social engineering” szerepe a kiberbűnözésben, hiszen a hálózat mindennapivá válása növeli a felhasználók biztonságtudatát. A social engineering az emberek természetes, bizalomra való hajlamának kihasználása.
E tevékenység mindig ismert volt, szerepe és a kapcsolódó károkozás azonban (az eddig „programozás-központú” kiberbűnözésben) napjainkra válik meghatározóvá. A bűnöző nem a hardver, a szoftver vagy a hálózat hibáit, hanem az emberi természet gyengeségeit használja ki a számítógépek feltörésére. Alkalmazásával bárki, aki csak minimális hackelési képességekkel is rendelkezik, behatolhat egy biztonságosnak tartott rendszerbe, majd hozzáférhet, másolhatja, módosíthatja vagy akár törölheti is az ott tárolt adatokat. A hamis levelek mellett telefon, sms üzenetek, vagy blogbejegyzések is szedhetnek áldozatokat az adathalász tevékenység során.

Domain name tasting és domain kiting az adathalászat szolgálatában: minden eddiginél nagyobb méreteket ölt a domain nevek regisztrációs eljárásának ellentmondásait (visszalépési lehetőség) kihasználó visszaélés az adathalász honlapok pár napos működtetésére. A domain név "ízlelgetés" (tasting) kihasználja, hogy a .com, .net, .org, .biz, .info és .pro kiterjesztésű domaineket regisztrálásuk után öt napig úgy lehet megszüntetni, hogy a regisztrálási díj visszajár az igénylőnek. A nagy számú domaint bejelentő személyek az öt napos időszak alatt felmérik, mely internetes cím vonzza a látogatókat (félregépelt „typo domain”, vagy betűnek látszó számmal kevert domain név „homographic domain”, pl. az „l” betű numerikus egyesre cserélésével), ismert cégnevek, hivatalos domainek variációi) és a forgalmi adatok alapján döntenek egyes címek megtartása mellett. A másik, fentiekhez hasonló jelenség a "domain kiting" szintén az öt napos
időszakot kihasználva "ingyenes" domainhasználatot biztosít azoknak, akik az idő lejárta előtt visszavonják az igényüket, majd azt újból bejelentik és így folyamatosan látogatható honlapokat működtethetnek.

Mobilizáció
Az Egyesült Államok számítógépparkjának fele hordozható készülék.  Bár a hardverlopások
javarészét a készülék, mint hardver értékesítése motiválja, a mobilizáció hatása az adatlopásokra és visszaélésekre is drámai lehet. A BYOD (Bring Your Own Device, azaz használd saját gépedet a munkahelyen is) trend hatékonyabb munkavégzést eredményezhet, de komoly biztonsági fejlesztéseket igényel. Szintén növeli a kockázatot a neonomád életmód, a kiépített vállalati rendszeren kívül, pl. netcafékban végzett munka terjedése.

IoT
Új veszélyt jelent a Dolgok Internete, az IoT elterjedése. A különböző berendezések (hűtőgéptől az okosizzón át fűtésig, garázsajtóig, zárig és önvezető autóig) különböző technológiákat használnak. Ezek egységesítése egyrészt sürgető kényszer, másrészt növeli a feltörhetőség veszélyeit.

Olvasmányok

2014. október 8., szerda

Privacy

Az internetes magánszférát fenyegető legfontosabb veszélyek:

Adathalászat: olyan eljárás, amikor egy internetes csaló úgy próbál illetéktelenül megszerezni személyes adatokat(pl. bankszámla hozzáférési jelszót), hogy egy ismert cég hivatalos honlapjaként mutat egy hamis oldalt. Az adathalászok általában zombihálózatokból küldötte-maileken próbálják rávenni a felhasználókat adataik megadására - azaz betáplálására saját adatbázisukba.

A hálózati adatbiztonságot fenyegik a hackerek is, a korábban elszigetelt, kisebb csoportokat alkotó hackerek részben adatbiztonsági hiányosságokat tártak fel (később szakértőként legális karriert befutva), napjainkban erősödik harcos-politikus jellegük, lásd Anonymus csoport. A nemesebb célok mellett ennek ellenére gyakran érinthetik akcióik a személyes adatokat, bankszámlaszámok, felhasználói listák nyilvánosságra hozatalával "büntethetnek" cégeket, szolgáltatókat.
Social engineering az összefoglaló neve minden, az emberek hiszékenységével operáló netes csalási formának - szemben a programozásra, hackelésre épülő bűnözéssel.

Adatszivárgás: véletlen vagy rosszindulatú eseményekhez köthetően illetéktelen kezekbe kerülnek személyes, vagy üzleti adatok. Három tipikus oka lehet az adatszivárgásnak:
- az oktatás hiánya,
- a nem megfelelő biztonsági házirend használata,
- a hozzáférési jogosultságok széles körű kiosztása.
Napjaink adatszivárgási trendjét erősíti a bárhol elveszthető netbookok, okostelefonok szaporodása.

Identitáslopás: bűntény, mely során a csaló kulcsfontosságú személyi adatokhoz jut (pl. születési dátum, banki adatok), melyeket pl. hitelkérelemre, vásárlásra, vagy más, kritikus adatok, pl. jelszavak kitalálására használ fel (pl. gyerekek nevei, a születési dátumok gyakori jelszavak, hiába óvnak ettől).

Digitális lábnyom
A közösségi hálózatok és alkalmazások közvetlen veszélyei: akármilyen elővigyázatosan is használjuk a közösségi hálózatokat, öntudatlanul is szivárogtatunk ki személyes adatokat. Bármilyen fontos online identitásunk, életünk, sorsunk megváltozásával a korábban magunkról adott kép megváltozhat - a web azonban nehezen felejt. Cégek szakosodnak korábbi közösségi terekben hagyott nyomaink kitörlésére. Különösen fontos a kérdés a beépülő minialkalmazások (widgetek) elterjedése óta, hiszen ezek ugyancsak tárolják adatainkat, de üzemeltetőiknek semmi közük a közismert közösségi háló fenntartóihoz. Külön veszélyt jelentenek a mashupok, egymásba ágyazott web 2.0-ás szolgáltatások ugyan ezért: egy komplex, korszerű weboldalon nem tudhatjuk biztosan, hol vagyunk, mely funkció miért (pl. "lájkvadász oldalak") viszi ismeretlen adatbázisokba az általunk bevitt adatokat.

A közösségi hálózatokon szocializálódó, natív felhasználók új társadalmi jelenség - új problémákkal. A korábbi közösségek kiközösítési, klikkesedési konfliktusai a közösségi weben felerősödve interpretálódnak. A személyes adatokat nyilvánosságra hozó tinédzserek mind gyakrabban válnak a cyber-bullying avagy elektronikus közösségi zaklatás áldozatává - a személyesen nem is ismert (ismerős-ismerőse, vagy vadidegen) kortársak támadásait lehetetlen visszaverni, nem lehet kezelni olyan mértékben sem, mint egy fizikailag összezárt közösségben a kiközösítést. Különösen védtelenek a közösségi és mobilhálózatiság közegébe gyerekként szocializálódó újabb nemzedékek, s az idősek, akik a számítógéppel rögvest a Facebookon ismerkednek.



Big Brother is Watching You
A 2013 elején Edward Snowden nevéhez köthető botrány bizonyossággá tette az eddig is sejthető igazságot: kommunikációnk lehallgatható, a hatalmas digitális információtömeg elemezhető és pontos mérésekre használható. Az egyes országok titkosszolgálatai (Snowden az NSA munkatársa volt) hacker eszközökkel vagy hatalmi nyomással, de hozzáférnek privátnak hitt kommunikációnkhoz, információinkhoz.

Olvasmányok