Az internetes magánszférát fenyegető legfontosabb veszélyek:
Adathalászat: olyan eljárás, amikor egy internetes csaló úgy próbál illetéktelenül megszerezni személyes adatokat(pl. bankszámla hozzáférési jelszót), hogy egy ismert cég hivatalos honlapjaként mutat egy hamis oldalt. Az adathalászok általában zombihálózatokból küldötte-maileken próbálják rávenni a felhasználókat adataik megadására - azaz betáplálására saját adatbázisukba.
A hálózati adatbiztonságot fenyegik a hackerek is, a korábban elszigetelt, kisebb csoportokat alkotó hackerek részben adatbiztonsági hiányosságokat tártak fel (később szakértőként legális karriert befutva), napjainkban erősödik harcos-politikus jellegük, lásd Anonymus csoport. A nemesebb célok mellett ennek ellenére gyakran érinthetik akcióik a személyes adatokat, bankszámlaszámok, felhasználói listák nyilvánosságra hozatalával "büntethetnek" cégeket, szolgáltatókat.
Social engineering az összefoglaló neve minden, az emberek hiszékenységével operáló netes csalási formának - szemben a programozásra, hackelésre épülő bűnözéssel.
Adatszivárgás: véletlen vagy rosszindulatú eseményekhez köthetően illetéktelen kezekbe kerülnek személyes, vagy üzleti adatok. Három tipikus oka lehet az adatszivárgásnak:
- az oktatás hiánya,
- a nem megfelelő biztonsági házirend használata,
- a hozzáférési jogosultságok széles körű kiosztása.
Napjaink adatszivárgási trendjét erősíti a bárhol elveszthető netbookok, okostelefonok szaporodása.
Identitáslopás: bűntény, mely során a csaló kulcsfontosságú személyi adatokhoz jut (pl. születési dátum, banki adatok), melyeket pl. hitelkérelemre, vásárlásra, vagy más, kritikus adatok, pl. jelszavak kitalálására használ fel (pl. gyerekek nevei, a születési dátumok gyakori jelszavak, hiába óvnak ettől).
Digitális lábnyom
A közösségi hálózatok és alkalmazások közvetlen veszélyei: akármilyen elővigyázatosan is használjuk a közösségi hálózatokat, öntudatlanul is szivárogtatunk ki személyes adatokat. Bármilyen fontos online identitásunk, életünk, sorsunk megváltozásával a korábban magunkról adott kép megváltozhat - a web azonban nehezen felejt. Cégek szakosodnak korábbi közösségi terekben hagyott nyomaink kitörlésére. Különösen fontos a kérdés a beépülő minialkalmazások (widgetek) elterjedése óta, hiszen ezek ugyancsak tárolják adatainkat, de üzemeltetőiknek semmi közük a közismert közösségi háló fenntartóihoz. Külön veszélyt jelentenek a mashupok, egymásba ágyazott web 2.0-ás szolgáltatások ugyan ezért: egy komplex, korszerű weboldalon nem tudhatjuk biztosan, hol vagyunk, mely funkció miért (pl. "lájkvadász oldalak") viszi ismeretlen adatbázisokba az általunk bevitt adatokat.
A közösségi hálózatokon szocializálódó, natív felhasználók új társadalmi jelenség - új problémákkal. A korábbi közösségek kiközösítési, klikkesedési konfliktusai a közösségi weben felerősödve interpretálódnak. A személyes adatokat nyilvánosságra hozó tinédzserek mind gyakrabban válnak a cyber-bullying avagy elektronikus közösségi zaklatás áldozatává - a személyesen nem is ismert (ismerős-ismerőse, vagy vadidegen) kortársak támadásait lehetetlen visszaverni, nem lehet kezelni olyan mértékben sem, mint egy fizikailag összezárt közösségben a kiközösítést. Különösen védtelenek a közösségi és mobilhálózatiság közegébe gyerekként szocializálódó újabb nemzedékek, s az idősek, akik a számítógéppel rögvest a Facebookon ismerkednek.
Big Brother is Watching You
A 2013 elején Edward Snowden nevéhez köthető botrány bizonyossággá tette az eddig is sejthető igazságot: kommunikációnk lehallgatható, a hatalmas digitális információtömeg elemezhető és pontos mérésekre használható. Az egyes országok titkosszolgálatai (Snowden az NSA munkatársa volt) hacker eszközökkel vagy hatalmi nyomással, de hozzáférnek privátnak hitt kommunikációnkhoz, információinkhoz.
Olvasmányok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése