2019. február 13., szerda

Üzemanyagcella, vagy temetőparcella?


Digitalizált gyűjteményeink a 21. századi kultúrában. Előadás az ELTE és a BME közös konferenciáján: Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Kultúra a digitális forradalom idején.  2019. február 14-15.

Absztrakt

Ha minden megnyilvánulás mögött manipulációt, torzítást, csoport-érdeket sejtünk, s az információ formálásának összes szintjére - amatőr és profi aktusára - gyanú vetül, fölértékelődik a "nyers" információ. A szerkesztett részigazságoktól szívesen fordulunk a teljes, hiteles dokumentumtárak felé, ha fölkínálkoznak. Ritka, de sikeres közösségi média jelenlétük bizonyítja, hogy megfelelő aktivitással hiányt pótló tényezővé válhatnának a digitális kultúrában. Ezt azonban régi beidegződések is gátolják. 
A "hosszú távú megőrzés" vagy a "virtuális gyűjtemény" szókapcsolat máig mintha az FPS játékok hangulatát viselné: önmagába zárt rendszerként vár felhasználójára, hogy eligazodjon benne, s a keresett értéket kimentse. Hiába tudható, hogy jól digitalizált tudás-elemekre lekérdezési rendszerek épülhetnek, - így a jövő kutatási, publikálási és művelődési rendszerei a múltból is táplálkoznának - ismereteink átkonvertálása a kultúra megújuló erőforrásává munkaigényes, összehangolatlan és új egyenlőtlenségeket szül. Lehet bármilyen összetett és gazdag egy gyűjtemény, a köztudatban jó esetben nyitólapja marad, mint a hely, ahol "abban a témában régi dolgok fönt vannak". Okolható inkompatibilitásért informatikushiány, rövid távú gondolkodásért pályázati finanszírozás, de sokszor a gyűjtemények kezelője is projekt végcélként tekint a digitalizálásra, a jövőt az IT szakemberre hagyva. A programozók igyekeznek egyszerűsíteni az adatszerkezeten, a közönség passzív keresőfelületként fogadja az eredményt. A tudásra rálátó szakemberek pedig maradnak munkakörükben, s velük a lehetséges kapcsolatok, asszociációk is elszakadnak a létrejött adattártól.
Ha nem alakul ki a digitális gyűjteményekre épülve egy új, átmeneti szakma, amelytől a majdani automatikus feltáró-ajánló algoritmus kreativitást, mesterséget tanulhat, akkor gyűjteményeink szerepe a múlt tudásának temetőiként, lerakataiként rögzül.




2019. február 1., péntek

Kor- és helytörténeti webprojektjeink újabb tanulságai

A Valóságos Könyvtár - Könyvtári Valóság III. konferencián elhangzott eladás szerzői webváltozata. A teljes tanulmány a 2018. végén megjelent konferenciakötetben olvasható.

      A könyvtár tartalomszolgáltatási lehetőségeit kutató műhelyünk érdeklődésének fókuszába az ezredforduló óta a közösségi média került. A korábbi honlap-centrikus intézményi jelenlétben hinni hiábavaló, vagy legalábbis illuzórikus, ha a felhasználók tájékozódási szokásai - a technológia változásának függvényeként - a közös felületek felé mutatnak. A közösségi hálózatokban megosztott tartalmak témáiban, és a kapcsolódó aktivitások - kommentekben és lájkokban tetten érhető - jeleiben két, markánsan eltérő magatartásforma tükröződik, melyekre a könyvtári tartalomfejlesztés hatékonyan reflektálhat.


A biztonságos közös nevező bővítése

Az egyik meghatározó attitűd a saját, óvott értékek rendezési igénye, kontrollja, a közösségi médiában bármely szinten és tudással, a közreadás és befogadás bármely összetételében jellemző biztonsági játék. A mai tizenévesek távolságtartása, elfordulása a Facebooktól éppen a gyors, radikális megoldás választásaként - a türelmetlenség jeleként - magyarázható az uralható kapcsolatrendszer igényével: ne szóljon és lásson bele kommunikációjába rokon, ismerősként őt kiskorában bejelölt szülő. A fiatalok nem kívánnak maradandó portfóliót építeni élményeikből, eszük ágában sincs más korosztályok számára nyomokat hagyni, önfelszámoló üzenetekkel kommunikálnak inkább a Snapchat szolgáltatásban. Minél bonyolultabb a szolgáltatásrendszer - gyermeknek, kamasznak, a számítástechnikával idős korban ismerkedőnek - annál nehezebb átlátni a privátszféra védelmét többé-kevésbé biztosító beállítások lehetőségeit, s a közösségi hálón legotthonosabban mozgó huszonévesek életében változnak a legdinamikusabban az életkörülmények. Az ő életükben is jöhetnek tehát olyan időszakok, amikor rutinból, kevéssé odafigyelve posztolnak vagy kattintanak linkekre, akár vírust terjesztő üzeneteket szabadítva ismerőseikre.