A következő címkéjű bejegyzések mutatása: book. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: book. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 2., vasárnap

Könyvtárak, digitális kulturális örökség és társadalmi kohézió az okosvárosokban

Az IGI Global könyvkiadó gondozásában jelent meg a Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities című kutatási kézikönyv (https://doi.org/10.4018/978-1-7998-8363-0), melynek Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary című fejezete Fodor János és Kiszl Péter munkája.

A fejezet összefoglalója:

Az okosvárosok komplex szolgátatásrendszerének kialakítása új esélyt ad arra, hogy az elérhető digitális szolgáltatások aránya és összetétele a társadalom elégedettségét és optimális működését szolgálja. A LAM (Libraries, Archives, Museums) intézmények által kínált hálózati szolgáltatások megformálása ugyan olyan fontos feladat, mint szerepük meghatározása közösségi helyként az okos városok életében. A cikk szerzői arra keresik a választ, hogyan lehet digitális gyűjteményeket egy komplex szolgáltatási rendszer moduljaiként hatékonyan interpretálni. A budapesti ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetében létrehozott projektek alapján öt különböző modul modellt mutatnak be. A modulok a felhasználói érdeklődés, aktivitás különböző aspektusaira reflektálva válhatnak alkalmassá arra, hogy a kulturális örökség bevonásával erősítsék a társadalmi kohéziót az okos városok mindennapjaiban.



Fodor, J., & Kiszl, P. (2022). Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary. In M. Taher (Ed.), Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities (pp. 334-354). IGI Global. http://doi:10.4018/978-1-7998-8363-0.ch018
Fodor János & Kiszl Péter

Részletek a nyers, magyar nyelvű kéziratból:

2018. november 16., péntek

A közvetlenség nyughatatlansága

(a kötetben megjelent kísérőtanulmány szerzői webváltozata)

Fodor András társművészeti esszéi és visszaemlékezései

Hatodik kötetéhez érkezve teljessé vált és lezárható Fodor András összegyűjtött írásainak sorozata. Az első két kötetben összefoglalt költői életmű (Különös szép hajsza, A párbeszéd oltalma - 2013), a két kötet irodalmi témákról írt esszé (Kulcsolt vállak tengelye - 2014, Megfejtett párhuzamok - 2015), majd a zenei tárgyú írások (Utam a zenéhez - 2016) kötete után, e hatodik gyűjteményben gyűjtöttük össze film- és színházművészettel, képzőművészettel kapcsolatos esszéit. 
     Míg a költői életművet időrendben adtuk közre, az esszéket tematikus egységekbe rendeztük. Az eredeti elképzelés szerint irodalmi elődök, példaképek, kortársak után a pályakezdés, fiatalok és a műfordítás témái adták az első két esszékötet tartalmát, s egy harmadik, zárókötet ölelte volna fel Fodor András társművészeti érdeklődését. Az írások összegyűjtésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik esszékötet terjedelmét bőven kitöltik a zenei írások, s e negyedik kiadványra nemcsak a félkötetnyi "egyéb" társművészeti írás maradt, de jó néhány gyermekkori tájra, pályakezdésre, kaposvári évekre visszaemlékező írás is. Bár Fodor Andás esszéiben számos ponton és téma kapcsán hivatkozik somogyi diákkorára - meghatározó tapasztalatokra, találkozásokra -, az irodalmi és zenei esszésorozatokból több ilyen írás szükségszerűen kimaradt. Az összerendezés és a néhány hiányzó - eddig csak folyóiratban megjelent - publikáció mellett a kötet második fele jelentős újdonságot is kínál: az emlékezések és somogyi kapcsolatok lezárásaként két részletet adunk közre a Történeti Interjúk Tárában 1991 során felvett életinterjú szövegleiratából.

2016. április 9., szombat

Egyenes, tágas utakon

Szerkesztői jegyzet és utószó Fodor András: Utam a zenéhez címen összegyűjtött zenei tárgyú esszéihez.
Fodor András összegyűjtött írásainak könyvsorozatában a költői életművet összefogó két kötet – Különös szép hajsza 1944–1976, és A párbeszéd oltalma 1977–1997 (2013) –, továbbá az irodalmi tárgyú esszék, kritikák és emlékezések két gyűjteménye – Kulcsolt vállak tengelye (2014); Megfejtett párhuzamok (2015)  – után a társművészeti tematikában írt prózai munkák teszik teljessé a publikált írások újrarendezett közreadását.
Az Utam a zenéhez kötetbe foglalt hetvenhét írásában Fodor András a számára legfontosabb testvérmúzsát szólítja: „Más művészeti ágak közül tizenkilenc éves koromig a képzőművészet, azóta a zene van rám legnagyobb hatással. A kapcsolatról 1948 óta versben és prózában többször vallottam… A hangzás és kompozíció kényszerítő példáin túl a kortárs zene a kevéssel sokat mondás nehéz mesterségére is inspirál. A zenében és költészetben egyaránt divatos aleatorikus-improvizatív kísérletek közt is hiszem, hogy jelentős mű csak az invenció és tervezés szerencsés találkozásából, a tudatos komponálás ihletett mértanából születik” (A múzsák testvériségéről, 1973).

2015. október 27., kedd

A folytatás minden párhuzama

Szerkesztői utószó Fodor András: Megfejtett párhuzamok (Összegyűjtött esszék, II.) kötetéhez

De másnap, messze, fönt a szélsikárolt
nyugati ég rézlombja közt, a város
alkonyatán, az utcatorkolatban,
midőn izgága fogazatként
kavarodón egymásba kulcsolódik
vállak, karok sakktábla-rendje,
egyszerrecsak rámtört a bizonyosság:
te már nem éled ezt az időt.
Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál
a folytatás minden párhuzamából.
      (Fodor András: A bizonyosság)


Fodor András összegyűjtött esszéinek első kötetét Kulcsolt vállak tengelye címmel, 2014-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó. A negyvenes-ötvenes évek fordulójával pályáján elinduló költő nemzedék-élményét, a korszakon átsegítő kötődéseket, a számára legfontosabb példaképek, elődök és pályatársak portréit megrajzoló 100 esszé, emlékezés, műelemzés után most, a sorozat második kötetében további 121 irodalmi és önéletrajzi írását adjuk közre. Ha az első kötet képzelt fókuszpontjában a pályakezdő, mestereire, kortársaira figyelő-vigyázó költő állt, e folytatásban már a saját, bejárt útját is elemző, azzal új nemzedékek közt is párhuzamokat kereső, az irodalomban öröklött értékeket továbbadó, működésében érvényesítő Fodor András írásait olvashatjuk.
      Az irodalom folytonosságának megőrzésében, a tiltások dacára új formákban mindig újraszülető értékek elfogadtatásában kevesen vállaltak nála aktívabb művész-szerepet a XX. század második felének irodalmi életében. Költői működésével párhuzamosan, a hatvanas évek kezdetétől élethosszig tartó irodalomközeli álláshoz jutott a Széchényi Könyvtárban, alapító szerkesztője volt az ország könyvtárait tájékoztató Új Könyvek füzeteknek. A teljes hazai könyvtermés átfogó ismerete mellett  - az Írószövetségben szerepet vállalva  -  rálátott a még kötet előtt álló pályakezdőkre és a vidéki műhelyekre is; személyesen, író-olvasó találkozók aktív résztvevőjeként, vagy folyóiratok, antológiák, kiadói sorozatok szerkesztőjeként, rendezvények szervezőjeként, irodalmi társaságokban, alapítványok, díjak kuratóriumaiban közreműködve ismerkedett, tartott kapcsolatot a kultúra szinte minden fontos vagy csak szűk körben ismert szereplőjével. Az irodalmi élet egészét élő szövetként érzékelve lételemévé vált a párhuzamosnak remélt, egymást erősítő kezdeményezések támogatása, a nemzedékek, műhelyek, régiók, sőt nemzeti irodalmak közötti kapcsolódások segítése. 
      1997 júniusát követően két emlékkönyv, több tematikus folyóirat-blokk tanúsította, hogy amiként A bizonyosság című, mottóként fölidézett versében ő érzékelte egy barátja elvesztését, pályatársai is úgy  -  sokfelé és sokszor tapasztalható hiányként  - élték meg váratlan kiszakadását a folytatás minden párhuzamából.

2014. december 4., csütörtök

A negyedik portré

Káprázat? Nem, ő áll a sarkon,
az egyetlen testvér, kit ismerek.
   Futunk egymás mellére és
karok, ropogva kulcsolt vállak
tengelye hintáztatja testünk
   a világ bódult zsivaja felett.
(Fodor András: Szilveszter)


2014 karácsonyára elkészült Fodor András összegyűjtött írásainak harmadik kötete, az Összegyűjtött esszék első része. A  Kulcsolt vállak tengelye [Példaképek, pályatársak] 100 esszét tartalmaz. Az írások többségét - korábbi megjelenéseik alapján -  az ELTE  BTK  Könyvtár- és Információtudományi Intézet hallgatói digitalizálták 2012-2013 között, a Fodor András hálózati életműkiadás projekt keretében. A szövegek véglegesítését, az anyag kiegészítését a hiányzó, folyóiratokban megjelent írásokkal, s a kötet sajtó alá rendezését 2014 nyarán fejeztem be.

Részlet az utószóból:

„Elindulhatna-e egy mai kis településről valaki biciklin városba bejáró gimnazista, akinek érzékenysége, olvasottsága révén kamaszkorában máris önálló szemlélete van a világról, ki mindenekelőtt költő akar lenni, úgy, mint Simon István?” – teszi föl a kérdést Fodor András egyik kései, eddig kötetben meg nem jelent esszéje bevezetéseként, de kérdését saját indulásával is példázhatná: a kortárs Simonhoz hasonlóan ő is kamaszkorától költőnek készült, vidékről Budapestre, világháborúból rendszerváltó korszakhatáron át, egy igazságtalan és konzervatív társadalomból felnőtté érve egy igazságosnak álcázott diktatúrán keresztül.
Számára, bár ha nehézségek, kényszerű elhallgatás, hullámvölgyek és a jó ügyekért küzdve szétforgácsolódó idő ellenében is, de megadatott, hogy élete utolsó napján is friss versek kéziratait hagyva asztalán, fél évszázadon keresztül vegyen részt költőként az irodalmi életben, hogy megélje az újabb rendszerváltozást, a negyven éven át őrzött-hordozott értékek teljes felszabadulását. Költészete, életműve hűen tanúskodik pályakezdése megismételhetetlen nemzedéki sajátosságairól. Az erőszakosan átformált világban biztonságát kereső, összetartozás bizonyságtételeire nyitott nemzedék tagjaként Fodor András is átérezte az örökség továbbvitelének közös terhét és felelősségét. József Attila halálhírét még szinte gyerekfejjel hallotta, de a kamaszkorában létezett, s vonzalmát a költészethez meghatározó irodalom, a Nyugat emlékei vagy a népi írók hatása még átjárja pályakezdésének évtizedeit is. A megszűnő irodalmi lapok, az ötvenes években elhallgattatott vagy épp csak megtűrt múlt felől Fodor induló, publikálni kezdő nemzedékének kellett hídként a jelenbe és napjaink felé kapcsolni a magyar irodalom folyamatosságát, fenntartani, új értékekkel telíteni a cenzúrázott irodalmi élet vérkeringését.

2014. május 30., péntek

A webre fordított nap

A Kossuth Kiadó gondozásában, a NÉRO sorozat 5. füzeteként jelent meg  A webre fordított nap - egy hálózati életműkiadás margójára című e-könyvem. [multimediaplaza.com]

A kiadványt a sorozat szerkesztője, Dr. Kerekes Pál e szavakkal ajánlja a Könyvkonnektor oldalán:
"A publikáció – ugyan izgalmas és gondolatgazdag esszének is nevezhető – tulajdonképp egy projektleírás. A szerző azt ismerteti, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy mű, jelen esetben egy életmű, igényes digitalizálása során. Nagyon fontos tanulsága a kötetnek: a digitalizálás nem egyszerű szkennelést jelent, annál többet. Igazából a hálózatra küldendő irodalmi anyag újragondolását." ... "A webre fordított nap másik nagy tanulsága: a múlt nem azt jelenti, hogy valami nincs, hanem éppen fordítva, az a valóság, hogy a néhány évtizede lezárt életművek gazdagsága feltárható, megismertethető a mai hálózatiság feltételei között." A teljes ajánló elérése: [konyvkonnektor.hu]

A kiadvány a Hálózati életműkiadásról és a feldolgozott életműről szóló írásaimra és a címadó, konferencán elhangzott előadásra épül. Bízom benne, hogy tartalmas összefoglalása a projekt több, mint tíz éves fejlődésének.

A kiadványt a Multimediaplaza e-könyvesboltjából lehet letölteni.

2013. november 18., hétfő

Fodor András összegyűjtött versei

Részlet A párbeszéd oltalma utószavából
Bő másfél évtizeddel az utolsó Fodor-vers születése után, e most megjelenő új Fodor András-versgyűjteményben bontakozik ki még egyszer és vélhetően utoljára a teljes, fél évszázadot átfogó költői életmű minden színével, jelenlétbe ágyazott folyamatával. Ha az alkotó figyelme már nem kísérheti, fiaként, s az új kötet világra segítésében közreműködőként is foglalkoztat sorsa, jelentése ma és a jövőben. Meddig dacolhat idővel, változó korral, problémákkal apám életműve? Meddig őrzi szavatosságát a 21. században a szovjet–német frontvonalak közt fogant, komor évtizedek formálta lírai érzékenység gyümölcse? Érvényes-e napjainkban a hetvenes-nyolcvanas években pályája zenitjére fölérő, gyermekkorhoz, szülőföldhöz, mesterekhez és barátságokhoz hű értelmiségi lírai reflexiósorozata?

     Szóltak avatottabbak költészete értékéről életében, kortársak személyiségéről, jelenlétének hiányáról halála után. Választott hivatásához, a könyvtárossághoz egyetemi oktatóként kötődve, én a teljességről, a figyelem és érzékelés rendezett gazdagságáról szólnék az apám életének már utolsó éveiben született, leendő értelmiségieknek.

2013. június 4., kedd

Különös szép hajsza

Örömmel jelentem, hogy a most kezdődő, 2013-as Könyvhéten a Gondolat Kiadó egyik újdonsága a Fodor András hálózati életműkiadás projekt résztvevőinek munkáját dicséri.
Fodor András Összegyűjtött verseit két kötetben rendezem sajtó alá. A rangos kiadó ünnepi standjain most megjelenő Különös szép hajsza című első rész az 1944-1976 között született verseket tartalmazza 550 oldalon, Lator László ajánlásával. Amint a kiadvány impresszuma is megemlékezik róla: a versszövegek digitalizálásában - szerkeszthetővé tételében és OCR korrektúrájában - Intézetünk hallgatói működtek közre, a Hálózati életműkiadás keretében.

A kötet bemutatójára június 24.-én 16 órától kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Facebook-eseményoldal). A kötet egy példánya Fodor Andrásné dedikációjával és Fodor János köszönetnyilvánításával - az alább felsorolt hallgatók nevének feltüntetésével - Intézetünk könyvtárának állományába került.