Az IGI Global könyvkiadó gondozásában jelent meg a Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities című kutatási kézikönyv (https://doi.org/10.4018/978-1-7998-8363-0), melynek Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary című fejezete Fodor János és Kiszl Péter munkája.
A fejezet összefoglalója:
Az okosvárosok komplex szolgátatásrendszerének kialakítása új esélyt ad arra, hogy az elérhető digitális szolgáltatások aránya és összetétele a társadalom elégedettségét és optimális működését szolgálja. A LAM (Libraries, Archives, Museums) intézmények által kínált hálózati szolgáltatások megformálása ugyan olyan fontos feladat, mint szerepük meghatározása közösségi helyként az okos városok életében. A cikk szerzői arra keresik a választ, hogyan lehet digitális gyűjteményeket egy komplex szolgáltatási rendszer moduljaiként hatékonyan interpretálni. A budapesti ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetében létrehozott projektek alapján öt különböző modul modellt mutatnak be. A modulok a felhasználói érdeklődés, aktivitás különböző aspektusaira reflektálva válhatnak alkalmassá arra, hogy a kulturális örökség bevonásával erősítsék a társadalmi kohéziót az okos városok mindennapjaiban.
Fodor, J., & Kiszl, P. (2022). Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary. In M. Taher (Ed.), Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities (pp. 334-354). IGI Global. http://doi:10.4018/978-1-7998-8363-0.ch018
Fodor János & Kiszl Péter
Részletek a nyers, magyar nyelvű kéziratból:
Extracts from the original, raw manuscript, written in Hungarian.
The final book chapter, complete with references, is available below:
(...) A jövő okosvárosaiban élő népesség akkor válhat összetartozó emberek empatikus, szociális felelősségtudattal rendelkező közösségévé, ha a mindennapos, felszínes közösségi helyzetek mellett a mélyebb kohéziót is szolgálják a technológiai fejlesztések. Számos már megvalósult, vagy pilot projekt igazolja, hogy az adatbázisokra és hálózati szolgáltatásokra épített technológia átalakítja és megkönnyíti a közlekedést, a kommunikációt, a vásárlást vagy a háztartások működtetését. A mélyebb társadalmi kohéziót szolgáló változásokhoz azonban szükség lesz olyan adatbázisok felhasználására is, amelyeket a könyvtárak, levéltárak, múzeumok (LAM) kezelnek.
A könyvtár szerepe, mint közösségi tér, már átalakulóban van, hogy szervesen integrálódhasson a jövő településeinek életébe új, társadalmilag megalapozott funkciókkal. A könyvtár minden településen jelen lévő közösségi intézmény, a kulturális intézmények közül a legnagyobb hálózattal rendelkezik. Valamennyi társadalmi réteghez elér, típusai (nemzeti könyvtár, közkönyvtár, szakkönyvtár, egyetemi könyvtár, iskolai könyvtár) a lehető legszélesebb állampolgári kör igényei lefedik. Szolgáltatásai elérhetőek nemcsak helyben, hanem mobilkönyvtári megoldásokkal (pl. könyvtárbusz) és a 21. században természetesen táveléréssel is. A COVID-19 járványhelyzetben is megmutatkozott a könyvtárak nélkülözhetetlensége, számos innovációs megoldással segítették felhasználóikat. Nem szabad elfelejteni, hogy szolgáltatásaik jórészt ingyenesek, napjainkban kiemelt küldetésük a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, az esélyegyenlőség biztosítása. A könyvtárak programjaikkal hozzájárulnak az ENSZ fenntarthatósági fejlődési céljaihoz (SDGs), világméretű akciókat indítva az egészséges élet, a pénzügyi tudatosság, a fogyasztóvédelem stb. mellett kiállva. A könyvtár ma már nemcsak a könyvek tára, multifunkciós, demokratikus közintézmény. Az álhírekkel terhelt világunkban hiteles információt biztosít, munkáját etikai kódexek szerint végző könyvtáros szakemberek bevonásával látja el. Egyre gyakrabban atipikusnak tekintett szolgáltatásokat (pl. közösségi kert üzemeltetése, start-upok létrehozásának támogatása, változatos rendezvények szervezése) nyújt, ami egyedülálló, évezredes tapasztalattal bíró intézményrendszerre támaszkodva kiváló lehetőségeket teremt a társadalmi kohézió erősítéséhez.
Nyilvánvaló tehát, hogy a mobil eszközökkel irányított és szenzorok jeleire épülő hálózati szolgáltatások korában a könyvtár semmiképpen sem marad pusztán fizikai hozzáférési pont az emberiség rögzített tudásához. De a könyvtári tér szerepe és az ott igénybe vehető szolgáltatások jövőképe mellett hasonlóan fontos, hogy a kulturális örökség könyvtárakban őrzött tudásbázisait is ugyanolyan szervesen kell integrálni a jövő okosvárosainak működésébe, szolgáltatásaiba, ahogy a könyvtárat, mint fizikai helyet a városok funkcionális térképébe.
A könyvtárak gyakran kényszerülnek arra, hogy munkaerő-, vagy forráshiánnyal küzdve elsősorban meglévő adatbázisaik fejlesztésére koncentráljanak. Új funkciókra, a gyűjtemény és olvasó viszonyát újra gondoló, kísérleti projektekre kevésbé tudnak nyitottak maradni. Az egyetemi oktatás azonban lehetővé teszi, hogy a kialakult könyvtári kezdeményezések széles spektrumára rálátva, a nemzetközi tapasztalatokat és interdiszciplináris összefüggéseket értékelve kísérletezzünk hallgatóinkkal a gyakorlati foglalkozásokon. Ezt szükségszerűvé teszi az is, hogy az oktatás során nem egy konkrét könyvtárra és annak adott gyűjteményére, hanem általában, a könyvtári rendszerekben szükséges munkára készítjük föl hallgatóinkat. A könyvtártudomány nem csak interdiszciplináris, de a múlt és jövő kutatása egyaránt szerves része. Az okosvárosok könyvtári szolgáltatásaihoz így olyan szakemberekre van szükség, akik megismerkedtek
- az írott, zenei és vizuális tudásörökség minden területével, a kódexektől a régi nyomtatványokon át napjaink digitális kiadvány-piacáig,
- a kommunikációs csatornák jelentőségével a sajtó kezdeteitől a nyomtatott, majd elektronikus hírközlés aranykorán át a digitális médiáig,
- a tudástárakkal és adatbázisokkal, a kutatást és tájékoztatást segítő szolgáltatásokkal,
- a tudás rendszerezésével, az osztályozás, katalogizálás, meta-adatolás gyakran filozófiai, ismertelméleti kérdéseivel,
- az információtechnológiával, a digitalizálással, az adatbázisépítéssel és a digitális bölcsészettel
- a webes jelenléttel, a közösségi hálózatokkal és az Internet of Things lehetőségeivel
- a menedzsment, az üzleti élet és jog alapvető törvényszerűségeivel.
A jövő könyvtárosai e komplex ismeretek birtokában
- felkészülten fogadják majd a könyvtárak látogatóit a jövő városainak könyvtáraiban,
- a könyvtári gyűjtemények, adatbázisok magas szintű kezelésével hatékonyan támogatják a kutatókat, a tudomány és gazdaság szakembereit,
- és olyan virtuális szolgáltatások kezdeményezői és fenntartói lehetnek, amelyek a jövő polgárainak tájékozódását szolgálják otthonukban, közlekedés vagy akár szórakozás közben is.
Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudománi Intézetének oktatási munkája alapján ebben a fejezetben jó gyakorlatokként olyan web-projekteket mutatunk be, amilyeneket holnap, vagy akár már ma, a könyvtárosok világszerte kezdeményezhetnek az általuk kezelt gyűjteményekre építve. Hallgatóink digitális írástudását fejlesztve olyan projektek modell-szintű megvalósításait hozzuk létre, amelyek
- az okosvárosok tájékozódási rendszerébe integrálhatják a kulturális örökség könyvtári gyűjteményeit
- segíthetik a társadalmi kohézió megerősítését,
- a társadalmi befogadást és
- a polgári szerepvállalást.
Az oktatási programba illeszthető, kis méretű, néhány száz tételes digitális modell-gyűjteményeink kialakításakor nem a technikai megvalósításra koncentrálunk, hanem arra, hogyan illeszkedik a tartalmak megismerése, a digitalizált kulturális örökség iránti érdeklődés felkeltése a mai kor emberének életébe, szokásaiba, napi tájékozódási rutinjába. A digitális bölcsészet lehetőségeit is megismertető projektjeink így jó példák lehetnek arra is, hogy egy-egy könyvtár a szükséges programozói háttérrel és egy jól kiválasztott részgyűjtemény felhasználásával aktívan megjelenhet az olvasók életében, közösségi média fogyasztási szokásaiban.
Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a digitalizált kulturális örökség adatbázisainak megfelelő felhasználásával olvasóink száma nem csak növelhető, de olyan szolgáltatások illeszthetőek a jövő okosvárosaiban lakók életébe, amelyek használatával elfogadóbb, érdeklődőbb, felelősség teljesebb polgárokká válnak.
A hallgatókkal fejlesztett gyűjteményi projektek kialakításához folyamatosan vizsgálunk három tényezőt:
- a jelenlegi hálózati tájékozódás módjait és stratégiáit
- a közösségi média használatának szokásait, jellemzőit
- Harmadik fontos forrásunk a hallgatók attitűdjének vizsgálata, hiszen a könyvtári kutatókhoz képest az egyetemi műhelyben szerencsés adottság a jövő szakembereinek és olvasóinak folyamatos jelenléte, a hallgatói visszajelzéseik és vélemények értékelési lehetősége.
E három forrás tanulságai alapján a digitalizált kulturális örökségre épülő, a digitális műveltséget fejlesztő szolgáltatásokat az alábbi tényezőkre figyelemmel kell kialakítani és szolgáltatásként kínálni:
1. A játék és felfedezés élménye
Napjaink információ-fogyasztásában a szórakoztató, játékos tartalmak szerepét nem lehet alulértékelni. Hallgatóink a Z generációba tartozó fiatalok, akik maguk is szerepjátékok és számítógépes, mobiltelefonos játékok között nőttek föl, többen egyetemista korukban is aktív játékosok. Mind a valós, mind a virtuális gyűjtemények igyekeznek tanulni a játékos tartalmakból és a korunkra jellemző szabadidős tevékenységek példáiból (pl. szabaduló szobák, rejtvénymegoldó játékok). A gamification igénye, a játékélmény beemelése múzeumi tárlatrendezéstől a webes felületek és alkalmazások UX-élményének tervezéséig számos formában aktuális eszköz az érdeklődés felkeltésére a tudományos és kulturális tartalmak iránt.
2. A közös tér élménye
A helytörténet mindenkit megérint, mert közös tudásunkhoz, mindennapi fizikai terünkhöz ad új, érdekes dimenziót. A helytörténeti információk minden közösségben népszerűek, ráadásul könnyen vizualizálhatóak, látványosak, megértésükhöz nincs szükség tudományos háttér tudásra, csak az adott hely mai ismeretére. A helytörténeti gyűjtemények különleges helyzetben vannak a közösségi médiában is. Ha gyűjteményeiket a világhálón publikálják, jó esélyük van arra, hogy felkeltsék az érdeklődést, kedvet teremtsenek kutatásra, a mélyebb háttértudás és az összefüggések megismerésére is. A citizen science fontos területe kulturális örökségünk disszeminációjának, ahol a könyvtáraknak leginkább számolnia és terveznie kell az amatőr közreműködők lelkesedésével, a velük kollaborálva létrehozható projektekkel.
3. A közös idő jelentőségének és a korunkra hatással bíró előzmények megértése
Sportesemények, koncertek, demonstrációk: a társadalom identitását adó közösségi események napjainkban felértékelődnek, mert egyre több élményünket szerezhetjük egymástól függetlenül, testreszabott környezetben, tetszőleges időpontban. A rádió, televízió közvetítéseinek egyidejű élménye helyett podcast és video streaming szolgáltatók kínálatából válogatunk otthon, egy sorozat évadját pár nap alatt végig nézve. A gyermekkortól megélt társas események nagy részéről készülhetett dokumentáció, fennmaradhatott olyan adat, amely lehetővé teheti az utólagos kapcsolódást, a közös élmény felidézését, megerősítését a többi résztvevőkkel. A közös megélt idő élményének felfedezésében még számos kiaknázatlan lehetőség van, s kiterjeszthető a korábbi generációkra is: szülők, nagyszülők életének rekonstruálására. A mikro-történetek jelentőségét a történettudomány is felismerte. Más korszakok, más körülmények elfogadásához nélkülözhetetlen a múlt hiteles megismerése, feldolgozása. Ennek új eszköze lehet a személyes érdeklődéstől vezérelt játékos kutatás hiteles - könyvtári, levéltári és múzeumi - információk alapján.
Az egyetemi oktatásban létrehozott modell-projektjeinkben a lehetőségek feltárására, a feldolgozott gyűjteményekben rejlő kapcsolódási lehetőségek elemzésére törekedtünk. Szinte minden koherens digitális részgyűjtemény (pl. egy fotós életműve vagy projektje, egy író hagyatéka, egy városról különböző korokban készült fényképek) alkalmas lehet arra, hogy olyan egyedi szolgáltatást építsünk rá, amellyel túllép az egyszerű dokumentumtár vagy képadatbázis funkcionalitásán. A digitális gyűjtemények száma folyamatosan nő, még a téma iránt érdeklődők sem képesek szamon tartani az újabb és újabb elérhetőségeket, egymástó eltérő felületeket, keresési rendszereket. A fenti három tényezőre reflektálva azonban a digitalizált kulturális örökség is szerves részévé válhat a jövő polgárait kiszolgáló tájékoztatási és művelődési rendszernek.
A digitalizált kulturális örökségnek a hétköznapi szolgáltatás-környezetbe integrálására alkalmasak lehetnek olyan kollázs applikációk, amelyekben igény szerint, add-on-ként vagy plug-in-ként kapcsolhatóak gyűjtemények, adatbázisok. A felhasználók tájékozódási szokásaihoz kapcsolódási lehetőségeket kínálhat
- a felhasználó mozgása a városban,
- életmódja,
- napi rutinja,
- szórakozási és kikapcsolódási aktivitása,
- kommunikációs szokásai,
- szakmai és hobbi kreatív tevékenységei (írás, alkotás, grafikai és videó feladatok, posztolás).
Az okos nyitottság szintjei
A jövő városaiban működő komplex szolgáltatásrendszer technológiai feltételei többé-kevésbé máris láthatóak: Big Data, Artificial Intelligence (AI), Cloud Computing, Internet of Things (IoT). A társadalmi feltételek teljesüléséhez a városlakók nyitottságára három szinten lesz szükség: (1) általános beleegyezés, (2) technikai naprakészséget igénylő egyéni döntések, illetve (3) a szolgáltatások kreatív használatához szükséges kulturális nyitottság.
A lakók általános beleegyezését igénylik az okos infrastruktúra kialakításának általános fejlesztései. Egy jól működő okosvárosban olyan automatikus rendszerek működnek majd, amelyek adatokat gyűjtenek mozgásukról, tevékenységükről. A forgalom, a közvilágítás és egyéb ellátó rendszerek optimális szabályozása nem kíván a polgároktól naponta személyes döntéseket: szokásaik, tevékenységük mérhető adatait a társadalmi közmegegyezés alapján használják az okos infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésére. A személyiségi jogokat tiszteletben tartó felhasználásért és a fejlesztő, működtető cégek ellenőrzéséért - remélhetően - a mindenkori városvezetés lesz felelős. A vezetők döntéseiket a polgárok jóváhagyásával transzparensen hozzák, s e döntések a lakosság által ellenőrizhetőek maradnak.
A polgárok saját napi rutinjához, személyes adatokhoz (érdeklődéshez, életmódhoz, kapcsolatokhoz) igazodó, testreszabott szolgáltatások igénybevétele és beállítása viszont már személyes döntéseket, egyéni felelősség vállalást és nyitottságot igényel. Ez a nyitottság és tanulás-készség napjainkban már jelen van a praktikus IoT rendszerek beállítását vagy az okos háztartás működtetését vállalók között. A városi életformát megkönnyítő szolgáltatások használatához a 2020-as években ugyanolyan természetes lesz a technológiai naprakészség fenntartása, mint a 2010-es években az okostelefonok funkcióinak használata során.
A bevonhatósághoz szükséges nyitottság harmadik szintje a kulturális nyitottság, amely meghaladja a praktikus tudást és naprakészséget. A kultúra ismeretét, a műveltséget és a társadalmi felelősségérzetet erőltetni nem lehet. Könnyű belátni, hogy érdemes automatizálni a ház energiatakarékos felfűtését, érdemes az élelmiszerek megrendelését a fogyasztás függvényévé tenni, s hasznos a közlekedés, menetrendek, zöldhullámok optimalizálása is. De hogyan illeszthető be egy hasonlóan fejlett rendszerbe a kultúra és a társadalom mélyebb megismerése?
A kulturális nyitottság széttagoltsága
A technológiai nyitottság kialakulásának húzóerejét az információtechnológiai gyártók, a tartalom- és a szórakoztatóipar piaci érdekei jelentették. Nélkülük elképzelhetetlen az internet használat kezdeteitől folyamatos, világszerte többé-kevésbé gondozott, segített folyamat, amely a digitális írástudás alapvető kompetenciáinak fejlesztését szolgálja. E folyamat eredménye, hogy bevezethetővé váltak olyan átfogó rendszerek, mint az e-közigazgatás, vagy az egészségügyi, nyugdíjbiztosítási rendszerek és megszülettek az okos városok koncepciói. A folyamat minden szakaszában világos volt a felhasználók számára, miért hasznos számukra a technológiában rejlő lehetőségek megismerése. Hiányoznak vagy széttagoltak maradtak azonban azok a szolgáltatások és rendszerek, amelyek összekapcsolnák a társadalmi, kulturális hagyományokat, amelyek biztos alapot jelentenének az okos városok lakói számára, mint közösségek számára.
A felelős társadalmi szerepvállalás igénye, a kulturális és etnikai empátia, a civil aktivitás természetesen jelen van a mai társadalomban és természetesen, de széttagoltan használja napjaink technológiáját. Szerveződésének eszköze lehet a közösségi média vagy a különböző kommunikációs applikációk, de a célok és így a célközönség is elkülönülnek egymástól:
- A környezetvédelem, a környezettudatosság fontos téma a közösségi médiában. A városi zöldterület védelméért akciók szerveződnek, a nagyvárosok fa-kataszterében online ellenőrizhetőek, nyilvántarthatóak a fák, a vándormadarak útja térképen követhető. Mobil applikációkkal megszervezhető a felesleges élelem elosztása, csökkenthető a parkolóhelykereséssel okozott környezetszennyezés.
- Online szervezett közösségi kertekben termelhető a friss zöldség, réteg közösségi hálózatokon oszthatnak meg információkat és tarthatnak kapcsolatot a szomszédságban élők. Felajánlhatják a felesleges bútorokat, ruhákat a rászorulóknak, gyűjtéseket rendezhetnek ismeretleneknek, vagy olyanoknak, akiket személyesen ismernek, de tudják róluk, hogy valamiben szűkölködnek.
- Számtalan lehetőség nyílik a lokálpatriotizmus gyakorlására, a hagyományok megismerésére, vagy éppen az eltérő kulturális háttér megértésére, elfogadására, értékeinek elismerésére is.
Mi köti össze mindezeket szerves rendszerré, amely növeli a társadalmi kohéziót? Semmiképpen sem a ma még esetlegesen, ad-hoc jelleggel használt technológiák: közösségi és üzenetküldő hálózatok, szavazó rendszerek, célalkalmazások és hagyományos tartalomszolgáltatói oldalak, múzeumi és könyvtári adatbázisok.
Az összeköttetést a társadalmi aktivitások mögött továbbra is a családi örökség, neveltetés, műveltség jelenti, valamint a felnőtt kori tájékozódás a társadalmi kérdések, a kultúra, a hagyományok és a tudomány területén. A korszerű technológiákat a felhasználók saját céljaikhoz igazítják, de ritkán születnek célalkalmazások és még kevésbé érzékelhető az átfogó, egységesítő koncepció. Tudjuk jól, hogy a filter-buborékok korában a felnőtt korra kialakult érdeklődés szinte megváltoztathatatlan. A széttagolt tájékozódási és aktivitási lehetőségeket beállítottságunk szerint vesszük igénybe: filmeket nézünk, könyveket olvasunk, múzeumba, kiállításokra járunk, vagy bekapcsolódhatunk egy-egy városi közösségbe, civil kezdeményezésbe. Ennek esetlegessége ellen csakis a kulturális és társadalmi digitalizáció lemaradásának csökkentésével és a tágabban értelmezett digitális írástudás oktatásával lehet lépéseket tenni.
A széttagoltságot csökkentő kulturális és társadalmi digitalizálás több irányból kaphat támogatást: startupok, a digitális örökség intézményrendszereinek webes tartalomszolgáltatásai vagy állami digitalizálási projektek is mutathatnak ebbe az irányba, de a kezdeményezéseket összehangoló célok világos megfogalmazása leginkább olyan komplex koncepciókban képzelhető el, mint amilyen az okos város.
Az okosváros remélhető újdonságai az összefüggésekre és új technológiákra épített, infrastruktúraként bárkinek rendelkezésére álló szolgáltatások, amelyek testreszabottan szolgálják a felhasználót, hatékonyabbá teszik saját élete szervezésében, miközben összekapcsolják őt a közösség többi tagjával. Példáinkban az könyvtárak, levéltárak, múzeumok archívumainak felhasználásában rejlő lehetőségeket mutatjuk be.
Okos kínálat a közösségi aktivitás tükrében
A LAM szektor szerepe az okos városok optimális működésében elsősorban a kulturális nyitottság elősegítése és a társadalmi kohézió növelése. Az okos könyvtár ismert modelljét elsőként kidolgozó Joachim Schöpfer négy dimenziós könyvtár-definícója szerint az intézmények minden belső és külső aktivitását össze kell hangolni azokkal a célokkal, amelyekre az intézmény közegét magába foglaló okos városok fejlesztése irányul. A négy dimenzió (okos szolgáltatások, okos emberek, okos hely, okos irányítás) ugyanazt a célt szolgálja, amit az okos városok infrastruktúrája: adatbázisok, szoftverek, lakosság és helyi cégek és intézmények együttműködését az életminőség javításáért, a társadalmi kohézió fejlesztéséért. Az információkhoz való hozzáférést is magában foglaló közszolgáltatások fejlesztése az okos irányítás dimenziójában megjelenő okos networking aspektusában lép túl az intézmény falain. A LAM intézmények társadalmi beágyazottságát, jövőképét is döntő mértékben befolyásolja, ha képesek egy nagyobb ökoszisztéma részeként, partnerségre nyitottan működni, és meg tudnak jelenni a felhasználók mindennapjaiban hálózati szolgáltatásokkal. Az okos könyvtár lehetséges jellemzői és fejlesztési feltételei közül a hálózati aktivitás értelmezéséhez kínálunk modelleket.
Egy kialakítandó társadalmi-kulturális szolgáltatásrendszer moduljainak tervezéséhez kiindulásként használhatjuk a közösségi média működésében megszerzett tapasztalatokat. Mi ragadja meg a felhasználók figyelmét, milyen információforrásokat követnek, és milyen tartalmakat lájkolnak, osztanak meg vagy kommentelnek szívesen? A közösségi hálókon folytatott aktivitás modellként szolgál a társadalmi aktivitásokhoz. Lehetőség nyílik a rétegérdeklődések szerinti rejtett csoportosulásra, de a társadalmi szerepvállalás szempontjából az is tanulságos, hogy mit vállal nyilvánosan a felhasználó, milyen megosztásokkal, aktivitásokkal, érdeklődéssel mutatja meg saját identitását a teljes ismeretségi körének.
Intézetünk rendszeresen kutatja a LAM szektor jelenlétét a közösségi médiában. Tapasztalataink egyértelműen azt jelzik, hogy sikeresek azok a tartalmak, amelyek a kulturális és tudományos intézmények privát szférájába engednek betekintést, bemutatva a gyűjteményt, mint helyszínt, vagy amelyek olyan dokumentumokat, képeket kínálnak megosztásra, amelyek köthetőek a felhasználók mai, közös tudásához. A dokumentumok érdekessége mellett a siker feltétele az is, hogy a kísérőszöveg tartalmas legyen: közérthető kontextusba helyezze a felkínált tartalmat, döntési lehetőségeket, linkeket kínáljon további tételek megismerésére, érzékeltesse a forrás hitelességét. Összefoglalva: minden LAM tartalom értékét az adja, hogy vagy munkahelyként és közösségi helyként, vagy tudományosan hiteles gyűjteményként megjelenik a megosztott tartalom hátterében a teljes gyűjtemény.
A felhasználói aktivitást döntően meghatározhatja a felkínált tartalom mélysége. A felhasználó saját identitását publikálja, így ösztönösen óvja is azt. Hasonlóan a társadalmi kapcsolatokhoz, a virtuális kapcsolatrendszer is heterogén, gyerekkori és iskolai ismerősöktől rokonokon keresztül az üzleti, munkahelyi ismerősökig számos különböző szemszöggel számolhat az átlagos felhasználó. Ha tudatosan használja a közösségi hálózatot, kétszer is meggondolja, hogy megoszt-e olyan tartalmat, amely ismerősei egy részétől elválasztja. A műveltség és elmélyült érdeklődés szükségszerűen szűrő. A rétegérdeklődés elválaszthat: kevés ismerőst érdekel. A szubkultúra, eszmei irányzat is kirekesztheti a felhasználót organikusan kialakult ismeretségi köréből, ha túlságosan gyakran foglalkozik vele.
Ha végig követjük a "mélységigényét" azoknak a tipikus tartalmaknak, amelyeket bátran osztanak meg a felhasználók ismerőseikkel, akkor a selfiketől, ételfotóktól, a blogokból, weblapokról megosztott cikkek és hírek tömegén át szinte csak egyetlen, bár tágan értelmezhető témában, a kor- és helytörténet vonatkozásában jutunk el a LAM tudáskincs mélységéig. A közösen megélt idő előzményei és a közösen ismert tér múltja mindenkit érdekel. A web hálózatos információhalmaza mögül hiányzó kronológiai rétegzettség valamilyen szinten mindenkiben hiányérzetet kelt, s a térkép és navigációs alkalmazások sikere bizonyítja, hogy a hálózati térélmény önmagában kevés.
A jelenség hátterében fedésbe kerül a közösségi weben önmagát képviselő író-olvasó biztonságérzete és a tudás forrásához közvetlenül hozzáférő könyvtár küldetése. A kockázatmentes megoszthatóság feltételeit kielégíthetik a hiteles információegyüttesek, a könyvtárak, történeti fotógyűjtemények kimeríthetetlen forrásaivá válnak képpárok, visszapillantó múltidézések közös rácsodálkozást kiváltó megosztásainak.
A célzott keresés lehetőségének biztosítása mellett a LAM szektor hagyományos eszközei az apropó és a meglepetés voltak. Az apropóul szolgáló évfordulók figyelése és a saját terv szerint ütemezett tematikus polcok, kiállítások, bemutatók létrehozásával olyan tartalmakat ajánlhattak a felhasználó figyelmébe, amelyeket eredetileg nem keresett. A közösségi média jelenlétük kialakítása során az intézmények elsősorban ezt a két motívumot, az apropót és a meglepetést igyekeztek átmenteni a tartalomkínálatába.
Az apropó és a meglepetés továbbra is használható eszköze mellett a jövő komplex szolgáltatásrendszereiben újabb, célzottabb, testreszabott triggerek állnak a LAM szektor rendelkezésére. A felhasználó bizalmasan kezelt idő- és helyadataira (pl. születésnapjára, naptárába fölvett időpont és helyszín együtt állásokra, aktuális pozíciójára reflektálva) automatikusan kínálhatóak tartalmak és aktivitási, megosztási lehetőségek. A kialakított felhasználói profilok és aktivitási történetek alkalmasak lehetnek két, egymást bizalmába fogadó személy érdeklődésének összehasonlítására, azaz ismerkedésre, vagy egy hely, szolgáltatás előzetes, valós idejű vagy utólagos megismerése, felfedezésére.
Hol járunk? Mit csinálunk? - modul modell 1.
A pozíció megosztása, a pillanatnyi helyzet, az éppen feltálalt étel közzététele alapvetően jeladás, személyes publikálás, tájékoztatás. Hogyan lehetne keresztezni ezt az igényt a kulturális-társadalmi tájékozódással? Az igény visszavezethető a tájékozódás, megismerés ősi igényére: az utazók vendégkönyvekbe írtuk be neveinket, a túrázók sziklákba karcolták monogramjukat, levelet, képeslapot küldtek élményeikről. Tájékoztatták egymást arról, hogy jártak egy-egy helyszínen, tájékozódtak ott és megismerték a helyet. Az összekapcsolás kulcsa a tájékozódás, a megismerés megosztása lehet.
Egy szálloda vagy vendéglátóhely kiválasztásához már ma is természetes lépés a hely megközelíthetőségének, honlapjának, a róla szóló véleményeknek és képeknek az ellenőrzése. Partnerünkre várva átnézzük az étlapot, esetleg elolvassuk a hely konyhájáról, történetéről szóló információkat, követjük a helyszínen vagy nyomtatványokon elhelyezett QR-kód linkjét. Annak ellenére is engedelmeskedünk a felkínált tartalmaknak, hogy tudjuk, nem feltétlenül valóságosak: ezeket az információkat jól megfontolt marketing stratégia alapján, az üzlet tulajdonosa szerkesztette vagy készíttette. A kétezres évek elején népszerűvé vált GoogleTérkép mashupok gyakran vállalkoztak arra, hogy a valódi közösségi tudást és véleményeket tegyék elérhetővé egy-egy város vendéglátóhelyeiről vagy turisztikai látnivalóiról. Intézetünkben a valóság gyűjteményi vetületét kerestük, amikor olyan adatbázist fejlesztettünk, amely a vendéglátóhelyek átalakulásának történetét mutatja meg, dolgozza föl. Az iTTiVoTT projekt során egy 1990-es években készült fotósorozatból indultunk ki. A fotósorozat félezer budapesti vendéglátóhely portálját örökítette meg néhány évvel a gazdasági és politikai rendszerváltás után, a piacgazdaságra áttérő Magyarország első évtizedében. A kétezres évek közepe óta néhány évenként újra fotózzuk a helyszíneket, friss információkat gyűjtünk a vendéglátóhelyekről. A tételek kommentelhetők, számos személyes emléket, adalékot megosztottak velünk az olvasók. A létrehozott gyűjtemény jó példája annak, hogy egyetlen archív fotósorozatra is fölépíthető egy város folyamatos, gyakran radikális változásait bemutató történeti adatbázis, amelynek fejlesztése szinte nem igényel mást, csak utcai fényképezést. A gyakran funkciót váltó, pár év alatt felismerhetetlenné váló vendéglátóhelyek pozíciójával összekapcsolva az adatbázist, az aktuális vendégek megoszthatnák tartózkodási helyük felkínált archív képeit, megismerhetnék a várostörténeti és vendéglátástörténeti előzményeket és ezekről az ismeretekről tájékoztathatnák egymást ugyanúgy, ahogy az ételfotókat, szelfiket megosztják a helyszínről: "itt ülök az X. pubban, ami régen a legendás Y. night club volt." "Várlak a Z. eszpresszóban, ez volt apám törzshelye is, ilyen lehetett akkor…" és így tovább.
Egy város múltjának dokumentumait akkor is érdemes és fontos archiválni, ha a létrehozott gyűjteményt csak a kutatók és a média használja. De ha sikerül az archívumokat, gyűjteményeket összekapcsolni a város lakóinak jelenével, mindennapjaival, az jelentősen növeli a közösség identitás-tudatát. A LAM szektor helytörténeti gyűjteményei a jelentős múlttal rendelkező városokban fölmérhetetlen kincseket tartalmaznak. Projektünk alapanyaga csak egy csepp a tengerben, de meg ennek a fotósnak is megkaptuk további képeit, amelyek kis boltok, üzletek portáljait örökítették meg bezárásuk előtt. A gyűjteményből egy bevásárló szokásaink változását illusztráló képadatbázist készítettünk, amely bemutatja a különböző kiskereskedelmi területek változását, átalakulását, összeolvasását vagy megszűnését és szintén kapcsolható a ma már elsősorban üzletközpontokban, vagy online vásárló felhasználók aktivitásához.
Mit rejt közös múltunk? - modul modell 2.
Nyilvánvaló, hogy a LAM intézmények teljes állománya nem kapcsolható közvetlenül mindennapjainkhoz, GPS pozíciónkhoz, aktivitásunkhoz, de mindennapjaink része a szórakozás, a játék. Közvetítő közegként a LAM intézmények között a múzeumok járnak élen a gamification alkalmazásában és a múzeumi innovációk okos városi körülményekhez, de a könyvtári és levéltári tájékoztatás is élhet a lehetőséggel. Egy virtuális vagy valós térben megrendezett kiállítás esetében a látogató bevonása nem jelent problémát. Egy komplex szolgáltatásrendszerbe illeszthető modul tervezésekor figyelembe kell azonban venni azt, hogy a játékos felfedezés is akkor válhat részévé a felhasználók mindennapjainak, ha témája köthető a jelenhez, a felfedező játékosok életéhez. A kapcsolódás itt is lehet hely alapú, pl. régi fényképek mai megismétlése vagy egy-egy ismert irodalmi mű helyszíneinek felfedezése a mai városban.
Budapest belvárosának jellegzetes színfoltjai az antikváriumok és könyvesboltok. Kevesen tudják azonban, hogy ezek a népszerű és békés üzlethelységek is drámai események helyszínei voltak a II. világháború korszakában. A holokauszt ismert, emblematikus eseményeihez képest váratlan és erős élményt jelent, ha bemutatják az események egy-egy elfeledett, ismeretlen rétegét. Ezt a célt tűzte ki maga elé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, amikor a Könyvek Holokausztja című kiállításával emlékezett a városunkat is drámaian érintő történelmi korszakra. A kiállítás virtuális változatát intézetünk készítette. A korabeli zsidó származású szerzők könyveinek betiltása, bezúzása, az akkor jórészt zsidó tulajdonú könyvesboltok, antikváriumok bezárása, feldúlása és raktáraik kiürítése, sok szálon köthető a jelenhez: az akkor betiltott zsidó szerzők nagy része közismert, kedvelt író, Budapesten ma is sokan őrzik zsidó identitásukat, vagy érdeklődnek a zsidóság története iránt. A könyvesboltok és antikváriumok - számos tulajdonváltás után - elválaszthatatlan részei és ma is kedvelt színfoltjai a belvárosnak.
Egy könyvesbolt funkcióihoz ugyanúgy nem tartozik hozzá, hogy információkkal halmozza el vásárlóit a 70 éve ott történt terror-eseményekről, ahogy egy új pub sem büszke korábbi, más tulajdonosokhoz kötődő arculataira. A rejtett összefüggések hálózatának felfedezése ugyanakkor érdekes és játékos feladat még drámai témákban is. Az intézetünkben készült virtuális kiálltás egyik navigációs lehetősége a térképes felület, amely megmutatja az érintett üzletek, helyszínek hálózatát. Modellünk mintájára számtalan történeti, várostörténeti összefüggés rendszer kínálható föl felfedezhető, bejárható, tematikus rétegként egy GPS pozícióra reflektáló komplex szolgáltatásrendszerben. A város mindennapos, jól működő oldala így kaphat mélyebb, hiteles vonásokat lakói számára.
A fővárosi könyvtárral folytatott együttműködésünk másik eredménye az arcfelismerésben rejlő lehetőségekre ad példát. A dédszülőkről általában kevés információval rendelkezünk, de emlékeinkben ott lehet egy-egy fénykép, amely gyerekkorunkban szüleink vagy nagyszüleink lakásában, a falon őrizte a számukra még ismert rokon személyiségét. Ha kevés az információ, akkor értékes minden új mozzanat, ami azt kiegészítheti, s a lehetőség felfedezésre, tájékozódásra késztet. Erre a késztetésre építettük azt a projektet, amelyben több száz ismeretlen fényképét tettük közzé az 1930-as évekből. A könyvártól kapott fotó sorozat több szempontból érdekes. A képek a város leghíresebb, akkoriban világújdonságnak számító hullámfürdőjében, a Gellért Fürdőben készültek, a fotós a fürdőmester volt. A korabeli jómódú polgárok, művészek, politikusok fürdőruhás fényképei önmagukban is új képet adnak az újságok fotóiból ismerhető korszakról és annak szereplőiről. Az igazán izgalmas lehetőség mégis az, hogy az ismert művészek, politikusok mellett több száz budapesti polgár is szerepel a képeken. Projektünk célja az volt, hogy a gyűjteményt úgy tegyük közzé, hogy az felfedezésre késztesse a látogatókat, köztük az esetleges leszármazottakat. Számtalan érdekes tematikus válogatással csoportosítottuk a képeket: fiatalok, idősek, gyerekek, nők, férfiak, párok, baráti társaságok, pózok, frizura, strand-öltözet, cipők, szandálok, táskák. Háttérinformációkból összeállításokat készítettünk a történeti kronológiáról, a korabeli fürdőéletről, fürdőruha divatról, s minden felismert személyről részletes információkat helyeztünk el. Olyan gyűjteményt készítettünk, amely akkor is izgalmas, felfedezésre késztető adatbázis, ha a személyes, rokoni kapcsolat felfedezése nem sikeres, de mindvégig megvan a lehetősége annak, hogy a felhasználó megismerhesse dédszülei életének egy soha nem ismert pillanatát.
A jövő városainak lakói számára a régmúlt érdekességét annak a lehetősége adja, hogy olyan korszakokkal fedezhetnek fel akár személyes kapcsolatot is, amelyekről általában nagyon kevés információval rendelkeznek. A történettudomány vagy a hagyományos média képtelen olyan részletességgel bemutatni ezeket az időszakokat, hogy esélyünk legyen fölfedezni bennük nagyszüleink, dédszüleink életének nyomait. A testre szabható online szolgáltatásrendszerek azonban lehetőséget kínálnak arra, hogy saját érdeklődésünk szerint, játékos, izgalmas keretek között fedezhessük fel a LAM intézményekben őrzött információk ránk vagy rokonainkra vonatkozó részleteit.
Miért látnak mások mást? - modul modell 3.
A kortárs generációk rétegzettsége, a különböző kulturális és társadalmi hagyományokkal ugyan annak a városnak a közösségét alkotó emberek együtt élése a jövőben is problémák forrása marad, miközben élettel és színekkel telivé teszi életünket. A közösségi média korában nyilvánvalóvá vált, hogy a felhasználóknak kevés idejük marad a komplexitás és összefüggések megértésére. Ritkán olvasnak hosszú és alapos tanulmányokat, vagy akár árnyaltan megírt publicisztikákat. A streaming média elterjedésével a szerkesztett televízió, rádió és írott média már nem képes tartalmakat "kényszeríteni" a befogadókra. A tájékozódást a hatásvadász, kattintásvadász tartalmak mellett a véleménybuborék határozza meg. A véleménybuborékok hatása ellen azért fontos a LAM szektor tudáskincsével is küzdeni, mert az a közösségek kohéziójának, átjárhatóságának, transzparenciájának legfőbb akadályává válhat a jövőben.
Más, világszerte ismert konfliktusforrások (migráció, faji, etnikai, vallási együttélés) mellett Magyarország és Kelet-Európa különösen jó példája az együtt élő nemzedékek közötti feszültségeknek. A kilencvenes évektől ezek az országok szinte élő tapasztalatok nélkül álltak át a nyugati típusú demokrácia és a szabadpiaci kapitalizmus rendszerére. A korábbi, szocialista korszakot gyakran csak "átkos" névvel illetik, s a jelenlegi politikusok is felhasználják egymás hiteltelenítésére. Az azóta felnövő generációk nagyon kevés, többnyire negatív információval rendelkeznek a 20. század első felének Magyarországáról, így ezek a sematikus információk nem csak a korábbi generációk megítélését befolyásolják, de a jelenlegi társadalmat is ketté szakítják. A különböző generációk szemléletének megértését elsősorban az akadályozza, hogy napjaink kommunikációs rendszere a jelen időre koncentrál. A weben nincs lényegi különbség a kétéves vagy két évtizedes dokumentumok között, nincs kronológiai rétegzettsége a felhalmozott információknak. Ugyan úgy lehet keresni és találni információkat a negyven évvel ezelőtti eseményekről, mint a néhány nappal korábbiakról. Intézetünkben két, egymást kiegészítő kronológiai projekten dolgozunk hallgatóinkkal abban a reményben, hogy hozzájárulnak a digitalizált tudás időbeli rétegzéséhez.
Fodor András (1929-1997) magyar költő életművének hálózati kiadása során hallgatóinkkal egy olyan, komplex rendszert hozunk létre, amely elsősorban az irodalom iránt érdeklődőknek kínál lehetőséget a 20. század második felének árnyaltabb megértésére. Fodor András nem csak költészetéről ismert, de műfordításairól, esszéiről, kiterjedt levelezéséről és arról, hogy kamaszkorától haláláig részletes naplót vezetett minden nap. Rendkívül aktív szereplő volt a kulturális életben, így naplója valójában a korszak egyik legfontosabb történeti és kultúrtörténeti forrása. A naplóban mindenki szerepel, aki az adott korban művészettel, kultúrával igyekezett enyhíteni Magyarország politikai helyzetét. Életművét nem csak digitalizáltuk: fényképeitől műalkotásain keresztül naplófeljegyzéseiig olyan komplex rendszert építünk belőle, amely az időpontok, helyszínek, nevek, művek címei mentén, vagy akár a naplóban megörökített beszélgetések témáit követve is átjárható. Projektünk célközönsége így sokkal tágabb a Fodor András életműve iránt érdeklődők számánál: mindenki, aki egy - akkor már élt - költő, író, filmrendező vagy színházi, zeneművész iránt, aki helyszínek, műalkotások, rendezvények után érdeklődik, vagy pusztán a korszak eseményeire kíváncsi, az adatbázisban érdekes információkat találhat, miközben lehetősége van a mikro-történetekben, összefüggésekben hitelesen rögzített múlt hitelesebb, árnyaltabb megismerése.
Még szélesebb célközönségre fókuszálunk az életműkiadás társprojektjében. A napló feldolgozása során hallgatóink egy-egy nap feltárását kapják feladatként. Kronológiai projektünkben sajtókivonatot készítenek a naplófeljegyzés napján megjelent korabeli, cenzúrázott napilapokból és mellé összegyűjtik a kronológiai adattárakból a napot magába foglaló hónap eseményeit. Linkekkel telített, könnyen olvasható cikket írnak a hónapról, statikus és mozgóképes vizualizációkat készítenek a hírekről, a bennük szereplő emberek, események, termékek fotói alapján. Infografikán ábrázolnak egy-egy összefüggést, amely kontextusba helyezi a hónapra jellemző változásokat, eseményeket. A létrehozott projekt a korunktól távoli időszakok hatékony, sűrített áttekintést szolgálja, de a projektmunka bizonyítja, mennyi kapcsolódást találnak hallgatóink szüleik fiatalkorának időszakával: ma is játszott filmek, remixelt zenék, máig ható események vagy divatjelenségek sokaságát fedezik fel minden feldolgozott hónap esemény- és képanyagában, zenei- és tárgykultúrájában.
A LAM intézményekben webes tartalomszolgáltatási aktivitását döntően meghatározza a digitalizált információk folyamatos mennyiségi növekedése és azok feltárása, metaadatainak gazdagítása, az adatbázisok összekapcsolása és a szövegek, képek közöti kapcsolatok létrehozásában segítő mesterséges intelligencia alkalmazása. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a hozzáférhetővé tett információkhoz olvasókat, felhasználókat is kell találni. A társadalmi hatáshoz népszerű és vonzó lehetőségeket kell kínálni. A hiteles, árnyalt információk megismerésére csak akkor szánnak időt a felhasználók, ha azok fel vannak dolgozva, elő vannak készítve. Az adatbázisokban kereső kutatóknál szélesebb réteget csak akkor érhetnek el a LAM intézmények, ha kreativitással, alkotómunkával olyan szolgáltatásokat hoznak létre, amelyek becsatornázhatóak a jövő komplex szolgáltatásrendszereibe, az okosvárosok infrastruktúrájának kulturális-tudományos moduljaiként.
Mire van szükségünk? - modul modell 4.
A LAM intézmények tájékoztatási tevékenysége számára hagyományosan kihasználatlan a szórakozás és a munka közötti határterületek. A szabadidős tevékenységek és az érdekes tartalmak megismerése fordított aktivitásokat az eddig tárgyalt módon összekapcsolhatják tudásbázisaikkal a LAM intézmények. Hagyományos szolgáltatásaik, adatbázisaik és közösségi tereik a jövőben is rendelkezésére állnak azoknak, akik kifejezetten könyvtári, levéltár vagy múzeumi információkat kívánnak szerezni, vagy szívesen töltenek időt, találkoznak, dolgoznak olyan közösségi terekben, mint egy könyvtár. Létrehozhatnak azonban olyan szolgáltatásokat is, amelyek a mindennapi élet más területein is hasznosak. Amikor egy múzeumban látogatást teszünk, ritkán tesszük ezt azért, hogy új kávésbögrét szerezzünk, be. Mégis, gyakran a múzeumi boltban végződik a látogatás, és egy új bögre - vagy egyéb használati eszköz - emlékeztet otthonunkban a megismert műalkotásokra. A múzeumi bolt az intézmények elsősorban marketing eszköz, másodsorban bevételi forrás. Ne feledkezzünk meg azonban arról se, hogy harmadsorban megjeleníti, terjeszti a kultúra szimbólumait, motívumait az emberek otthonaiban. E funkció kiterjesztésével a LAM intézményekben őrzött értékek valóban olyan közvagyonná válhatnának, amelyre ugyanúgy szüksége van a jövő polgárainak, mint az online rendelhető ételre, buszjegyre, ruhára.
Napjaink közösségi médiát használó polgárai kisebb-nagyobb mértékben tartalomszolgáltatók. Saját identitásuk kiadói, akik akkor is kreatív szakemberekké képzik magukat, ha nem készítenek naponta professzionális Instagram történeteket vagy drón videókat. Ahogy a grafikai, kiadványtervezői munka alapjai részévé váltak az általános digitális műveltségnek, úgy nőtt meg az igény az alapanyagokra, a clip-art gyűjteményekre, fotótárakra. A LAM szektor képanyagának szerzői jogilag nem védett részei éppen úgy beépülhetnek egy komplex szolgáltatás eszköztárába, mint a mai alkalmazások emoji vagy matrica készletei. Intézetünkben létrehoztunk egy adatbázist a budapesti neonreklámokról. Az 1960-as években virágkorát élő, s a városképet sokáig meghatározó reklámok motívumaink mindenki számára ismerős szimbolikus értékére designerek is felfigyeltek: projektünk grafikus térképét szívességből egy olyan tervező készítette, aki azóta a régi neonreklámok formáira, tipográfiai elemeire építette saját portfólióját. A hallgatókkal közös kutatás eredményei is azt bizonyították, hogy a mi várostörténeti projektünk számos ponton találkozik napjaink vizuális kultúrájával, amely a múltban keres ismerős, de mégis friss motívumokat. A még meglévő - gyakran rossz állapotú - neonreklámok térképen elérhetővé tett fényképei mellé projektünkben összegyűjtöttük a megmentésükért indított akciók írásos nyomait, bemutattuk a világ neonmúzeumait, összeállításokat készítettünk a neonreklám készítéséről és annak ma is aktív mestereiről. Külön háttérkutatást végeztünk a neon mai felhasználásáról, szerepéről a lakberendezésben. Az ismert neonreklámokat osztályoztuk betűtípusok, motívumok, témák és elhelyezési módok szerint. A létrehozott adatbázis város- és reklámtörténeti szempontból is hasznos, de az osztályozott, szűrhető neonreklámok táraként is használhatja az, aki csak alkalmi feliratokat vagy dekoratív grafikát keres kiadványtervezéshez.
Hasonlóan összekapcsolhat egy hasznos grafikai alapanyagtárat a kulturális-tudományos értékekkel az a gyűjteményünk, amelyben régi képeslapokat adunk közre. Az 1900-as években Magyarországon is elterjedt képeslapok motívumokban gazdagok. Fényképesek, vagy figurás-grafikusak. A könyvtárak, múzeumok elsősorban a fényképes képeslapokat szerkesztették publikus gyűjteményekké, hiszen ezeken korabeli, helytörténeti értékű fotók láthatóak városokról, műemlékekről. Intézetünk projektje eltér ezektől a gyűjteményektől, mert két teljes, személyes gyűjtemény közreadására vállalkoztunk. A két tulajdonos két egymást követő generációt képviselő hölgy, a két személyes képeslapgyűjtemény így pontos és teljes képet ad a korabeli hölgyek - jellemzően házasságkötésig tartó - képeslapos levelezéséről, kapcsolati hálójáról, a különböző alkalmakra, ünnepekre választott képeslapokról.
Egy-egy ország - vagy akár város - egyedi tárgykultúrája, vizuális hagyományai korábban csak egy-egy tervezőgrafikus kiemelten fontos munkáiban, a közösség számára is fontos reklámkampányokban vagy arculattervezésekben jelentek meg. Ha a LAM intézmények a mindennapokban szükséges eszközök, tartalmak formájában is megjelenítik digitalizált gyűjteményeiket, a közösség hagyományait, kohézióját erősítő modulokkal bővülhet a jövő komplex szolgáltatásrendszere.
Irány a tudomány - modul modell 5.
A LAM intézmények a passzívan kínált katalógusok, adatbázisok hozzáférhetővé tétele mellett végtelen számban hozhatnak létre digitalizált gyűjteményeikre épülő, önmagukban érdekes tartalomszolgáltatásokat. Ha valakit Einstein levelezése vagy a Rijsk Múzeum interaktív honlapja érdekel, magas színvonalon létrehozott, felhasználóbarát adatbázisokban kutathatja a témát, számos LAM intézmény már mobil alkalmazásokon keresztül is elérhető. Intézetünkben nyomon követjük és hallgatóinkkal elemezzük az újabb és újabb digitális gyűjteményeket, tartalomszolgáltatásokat, ám így is csak töredéküket van időnk megismerni. A jövő komplex szolgáltatásrendszereiben súlyozottan jelenhetnek meg a felhasználó lakhelye szerint fontos helytörténeti gyűjtemények, a város ismert szülötteiről készült életműkiadások, de végtelen kínálatban szükségszerűen el fognak tűnni a kevésbé nyilvánvalóan fontos, vagy érdekes gyűjtemények.
A LAM intézményeknek a jövőben is lesz rá módja, hogy az apropó és meglepetés eszközeivel felhívják figyelmüket gyűjteményeik kevésbé ismert részeire. Ezt az aktivitást be lehet építeni az okos városok információs infrastruktúrájába. Fontos azonban, hogy a tájékoztató, ajánló aktivitás elszakadjon a LAM intézmények biztonságos közegétől, s ugyanolyan kreatívan reflektáljon a kialakuló kínálattal folytatott versenyre, ahogy a közösségi média információs túladagolására. Ami egy múzeumlátogató, vagy könyvtár használó figyelmét felkelti, sajnos elveszhet a hétköznapi teendők és a szórakoztató és praktikus szolgáltatások, információk között. A korábbi modul-modellekben bemutatott, szervesebb kapcsolódások létrehozása mellett, a LAM intézmények számára a részgyűjtemények érdekességének bemutatása lesz a jövő tartalomszolgáltatásának legfontosabb kihívása.
Intézetünkben létrehoztuk egy látszólag dísztelen, szűk irodalmi rétegérdeklődésre számot tartó könyvsorozat webes adatbázisát. A Poesis Hungarica sorozat kis terjedelmű füzetekből áll, amelyek kis példányszámban jelentek meg, kereskedelmi forgalomba nem kerültek, s kizárólag a megjelenésekor (1970-es évek) alkotó költők verseit, versciklusait tartalmazták. A versek jórésze később megjelent nagy példányszámú kötetekben, amelyeket digitalizáltak, s a sorozat borítói is csak a szerző nevét és a címet tartalmazták - a gyűjteményt látszólag nem érdemes digitalizálni, s nem is kapcsolja semmi a digitális korszakhoz, csak könyvgyűjtők adják-veszik példányait. Projektünk célja az volt, hogy megismertessük a látogatókkal azt a kevesek által ismert összefüggést, hogy ez a sorozat valójában a nagyon is aktuális print on demand előfutára volt. A könyvsorozat egy kis nyomdában, művészi tipográfiával készült, s elsősorban a benne megjelenő költők kapták meg, hogy ismerőseiknek, barátaiknak ajándékozhassák, dedikálhassák. A korabeli könyvkiadásban ez a koncepció forradalminak számított, s megelőlegezte a napjainkban egyre általánosabb gyakorlatot, hogy a fizikai valóságban is megjelenő könyv, kép vagy zenei hordozó a rajongók, gyűjtők megbecsült példánya, amely inkább ajándéktárgy, vagy az alkotó támogatásaként megvásárolt értéktárgy, semmint sokszorozási médium. Az úttörő vállalkozást bemutató gyűjteményünket a mai szerzői könyvkiadás iránt érdeklődőknek és a nyomtatott könyv vs. e-book viták résztvevőinek ajánljuk, de a látogatók megismerhetik adatbázisunkban a korabeli irodalom összefüggéseit, a szerzők és a bibliofil könyvsorozatot kiadó magyar könyvtáros polihisztor Lipták Pál életművét is.
A rejtett értékek felfedezésére és a tartalomszolgáltatás fontossá válására jó példa az a projektünk, amelyben a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemmel működött együtt intézetünk. Egy művészeti képzést folytató felsőoktatási intézményben természetes, hogy hatalmas, értékes archívum jön létre a hallgatók munkáiból, s ez az archívum különösen értékessé válik idővel, ahogy a még ismeretlen művészek ismertté válnak a nagyközönség előtt. Különösen igaz ez egy olyan egyetemre, amelynek képzése filmmel és színházzal kapcsolatos: a vizsgafilmek, a színházi előadások írásos és képi dokumentációja évtizedek múltán nem csak felbecsülhetetlen értékű kordokumentum, de híres színpadi és filmsztárok legkorábbi próbálkozásainak lenyomata. Intézetünk az egyetem önálló, nyilvános színházként működő házi színpadán készült vizsgaelőadás-fényképek archívumából digitalizált és tett közzé a tervezett hosszú távú együttműködés első lépéseként egy évtizednyi anyagot. Hallgatóinkkal felkutattuk, beazonosítottuk ás jelöltük a képeken szereplők nevét, későbbi pályáját és megjelenésüket különböző színházi adatbázisokban. Összekapcsoltuk az oktatási célra kiválasztott színdarabokat az egyetem könyvtárának online katalógusával. Egy gyűjtemény érdekességét, aktualitását váratlan események is befolyásolhatják: fél évvel adatbázisunk elkészülése után az egyetem jelentős átalakításon ment keresztül. Az átalakulás következményeként elhagyta korábbi épületét, így megszűnt a házi színpad is, ahol 1958 óta minden magyar színész első szerepeit játszotta, Várhatóan évekig a mi gyűjteményünk marad az egyetlen forrás, amely történetét, emlékét archív képekben és hozzájuk kapcsolt információkban megőrzi.
A LAM intézmények gyűjteményeiből válogatott tematikus tartalomszolgáltatások ötödik modul-modelljében a pusztán téma érdekességére hárul a feladat, hogy aktív kapcsolatot teremtsen a felhasználó és a szolgáltatás között. A digitalizálás történetében számos példát láthattunk arra, hogy a LAM intézményekben értékesnek, fontosnak ítélt digitalizálási projektek a megvalósítás és publikálás után elveszítették élő kapcsolatukat az intézménnyel. Bár hozzáférhetővé váltak, későbbi fejlesztésükre nem vállalkoztak, rájuk épülő, belőlük válogató tartalomszolgáltatások nem indultak. Felhasználóik száma idővel inkább csökken, ahogy újabb digitális gyűjtemények megjelenése eltereli róluk a figyelmet. A digitalizálás nem végcél - a felhasználók figyelmének felkeltése és ébren tartása valójában a LAM intézmények új feladata, sikerének feltétele pedig egy új kulturális-tudományos és technológiai nyitottság kialakulása magukban az intézményekben is.
Felelősség és kreativitás
A LAM intézmények rendszere folyamatosan alkalmazkodik a változó társadalom változó igényeire. Tekinthetjük a digitális gyűjtemények gondozásának, a digital curating tevékenységi köreinek természetes bővüléseként is azt, ahogy a felhasználók igényei szerint szolgáltatják az általuk őrzött tudáskincset. De felfoghatjuk úgy is, mint a könyvtáros, muzeológus, levéltáros munka korszerű megjelenését, hiszen ugyan az a cél, mint 100 évvel ezelőtt: hozzáférhetővé kell tenni a megőrzésre érdemes tartalmakat. Napjaink információ- és tartalomkínálatában e cél elérése érdekében jelen kell lenni a közösségi médiában. A közösségi hálózatok görgethető tartalomlistáján versenyezni kell gyakorlatilag az összes felhasználóval, aki tartalmat oszt meg ott. A jövő egyre komplexebb, testreszabott információs rendszereiben tovább csökken a megjelenési felület, egyre fontosabbak lesznek a szenzoros triggerekre (GPS pozíció, aktivitások, időpontok) aktiválódó tartalom- és szolgáltatás ajánlatok.
A kulturális-társadalmi infrastruktúra modulrendszerének tervezése felelősségteljes feladat, melyből a LAM intézményeknek is ki kell venniük részüket. Tiszteletben kell tartani a személyes adatok és a privátszféra védelmét, ügyelni kell a kéretlen tartalom-ajánlás elkerülésére. A társadalmi kohéziót, az egymás iránti nyitottságot nem lehet növelni információ túladagolással, a felhasználókra zúdított szolgáltatásokkal , benne a könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok által fontosnak tartott értékek, tartalmak erőltetésével. A megismerés közösségi örömét, lehetőségét kell kínálni a hálózatba kapcsolt társadalomnak. A játékos és komoly (célzott vagy kutatói) elmélyedés lehetőségének közös feltétele a tudományos hitelességű tartalmak hozzáférhetővé tétele, s a LAM intézmények felelőssége és megőrzendő vonzerője a megbízható hitelesség. Az új, aktuális feladat a gyűjtemény érdekességének felismerése és az érdeklődésnek megfelelő digitális interpretálás előkészítése. Bár a tartalomszolgáltatások megvalósítása partneri kapcsolatokat - programozókat, fejlesztőket - igényelhet, a gyűjteményben rejlő lehetőségek felismerése, elemzése csak az intézményekben képzelhető el.
A jövő komplex szolgáltatásrendszereiben kínált tartalmi, szolgáltatási modulok tervezéséhez ideális inkubátor környezet a felsőoktatás. Intézetünk példája bizonyítja, hogy egy könyvtártudományi képzőhely szükségszerűen biztosítani tudja azt a kapcsolatrendszert és rálátást, ami a kreatív gyűjteményfejlesztés feltétele. A LAM intézményekkel kötött együttműködési megállapodások, a szakmai gyakorlati lehetőségek és közösen meghirdetett projektek, szakdolgozati témák szervesen kapcsolják az intézetet a LAM intézmények gyakorlati munkájához. De ellentétben egy könyvtárral egy képzőhely munkáját nem határozza meg egy adott állomány, munkatársi közösség vagy kialakult felhasználói, olvasói igényrendszer. Az oktatóknak a mindenkor friss infokommunikációs, illetve könyvtár- és információtudományi eredményekre reflektálva kell kialakítaniuk a jövő könyvtárosainak átadott tudást, s az egymást követő hallgatói generációk igényei, felhasználói attitűdjei évekkel előre jelzik a jövő könyvtárhasználóinak igényeit, látásmódját.
A játékosság, a kreativitás igénye elválaszthatatlan napjaink fiataljainak mindennapjaitól. A jelenlegi hallgatók a Z generációba tartozó fiatalok. Tökéletes tesztelői, formálói egy-egy gyűjteményi interpretáció életképességének, hiszen kritikusak, nyitottak, még nem köti őket a hivatástudat, a hűség a gyűjteményhez, melynek majdan munkatársai lesznek. Digitális bennszülöttként természetes számukra a technológia jelenléte, az új eszközök, módszerek megismerését inkább csak érdekes feladatként élik meg. Fontos, látásmódjukat meghatározó szerepet játszik viszont sokuk életükben a számítógépes játék. Otthon vannak a mobil alkalmazások, kreatív eszközök és applikációk kínálatában. Ha nincs kedvük aprólékos, nehéz szellemi munkát igénylő feladatokhoz, annak elsősorban az az oka, hogy feleslegesnek érzik mindazt, amit helyettük algoritmusok is elvégezhetnének, vagy amit megoldhatónak vélnek digitális szolgáltatások révén egyszerűbben is.
Az inkubátori környezet gyűjteményi oldala mellett természetesen szükség van az informatikai szemléletre is. Az ELTE Könyvtár-és Információtudományi Intézete a bölcsészettudományi karon működik, így elsősorban a bölcsészeti, könyvtár- és információtudományi informatika eszközrendszereire van rálátásunk. Oktatási programunkban évek óta jelen van a digitális bölcsészet, az ismertetett modul modellek kialakításában is fontos szerepet játszik az adatbázis tervezés, az adatok rendszerezésére épülő vizualizálás, az infografika, a térképes ábrázolás.
A jövőbe mutató szolgáltatásrendszerek tervezéséhez friss szemlélet, kreativitás és megfelelő tesztkörnyezet szükséges. A LAM intézmények felelőssége a hiteles, tudományosan megbízható gyűjtemények elemzése, a bennük rejlő lehetőségek felismerése. Az interpretálás és szolgáltatás partneri együttműködést igényel, s e tekintetben feltétlenül szükséges az informatikusok, fejlesztők mellett a tudományterület felsőoktatási képzőhelyeivel is együttműködniük.
További kutatási lehetőségek
A jövő digitális szolgáltatásainak kínálatában kialakuló verseny ugyanolyan egyenlőtlen feltételeket teremthet, amilyeneket a közössségi médiában megosztott tartalom kínálatában tapasztalhatunk. A tanulságok birtokában azonban a jövőben már tudatosabban felkészülhetünk arra, hogy a LAM intézmények tudástárait a szervesebben csatornázzuk a felhasználók mindennapjaiba. A bemutatott projektekre épülő modelleket a LAM intézményekkel együttműködésben kell továbbfejleszteni. Az elméleti kutatás gyakorlati alapjait kiszélesítjük. Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézete együttműködéseket kötött a legfontosabb magyar könyvtárakkal és archívumokkal, köztük a nemzeti könyvtárral, a budapesti könyvtárral és a nemzeti audiovizuális archívummal. Számos országos digitalizálási és gyűjteményszervezési projektben közreműködünk tanácsadóként is. Intézetünk oktatási tapasztalataira építve figyelemmel kísérjük a digitális bölcsészeti kutatásokat és bekapcsolódunk olyan digitális bölcsészeti projektekbe, amelyek a LAM intézmények állományaira épülnek. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a kutatókat, professzionális felhasználókat ugyanúgy kiszolgálják a LAM intézmények állományára épülő digitális szolgáltatások, mint az átlag felhasználót. Modelljeink továbbfejlesztésének célja az, hogy a LAM intézmények társadalmi szerepét sérülések nélkül helyezhessük át a digitális szolgáltatások komplex infrastruktúrájába.
Összefoglalás
A jövő városainak társadalmi kohézióját olyan komplex informatikai szolgáltatások támogatják, amelyben fontos szerepet kap a digitalizált kulturális örökség hozzáférhetővé tétele. A LAM intézmények számára olyan kulcsfogalom a hozzáférhetővé tétel, amelynek jelentése, biztosításának feltételrendszere folyamatosan változik. Az okos városok korában az okos gyűjteményekkel, intézményekkel szemben támasztott elvárások is szükségessé teszik, hogy alkalmazkodjanak környezetük elvárásaihoz. A LAM intézmények hálózati megjelenése új esélyt ad arra, hogy a bennük őrzött, digitalizált és szolgáltatott tartalmak fontos társadalmi szerepet töltsenek be.
Napjainkban a közösségi média testreszabott információ-túladagolása sok időt elvesz a hagyományos tájékozódástól, árnyaltabb, hosszabb terjedelmű cikkek, művek olvasásától. A kialakult szűrőbuborékok hatása felerősíti a káros társadalmi folyamatokat, megrendíti a hierarchikus felépítettségű értékrendeket, így a tudományos hitelesség iránti bizalmat is.
Az okos városok információs szolgáltatásrendszere a tájékozódás és információ szerzés tekintetében is túlléphet a közösségi média ismeretségi hálóra épített, kereskedelmi modelljén. A társadalom életminőségének javítására fókuszáló szolgáltatáskínálatban a LAM intézmények tudástárai egyrészt nagyobb eséllyel, egyenlőbb feltételekkel jelenhetnek meg, másrészt szükség is van rájuk ahhoz, hogy a társadalmi egyenlőség, elfogadás, közösségi kohézió a polgárok életének jellemzője maradjon.
Az intézetünkben megvalósított tartalomszolgáltatási projektekkel a jövő komplex szolgáltatásrendszerébe illeszthető LAM szolgáltatások öt különböző típusát modelleztük.
Modell 1.: Az okos szolgáltatások technológiai hátterében fontos szerepet játszik majd az IoT, a szenzoros triggerek (GPS pozíció, aktivitások) illetve az időponti adatok. A LAM intézmények gyűjteményeire olyan helytörténeti szolgáltatások építhetőek, amelyek szórakoztató, érdekes és a közös hagyományokat erősítő adalékokkal járulnak hozzá a város lakóinak mindennapjaihoz. Erősítik lokál patriotizmusukat, közösségi gesztusként biztonságosan megosztható, hiteles, tudományos adalékokkal teszik tartalmasabbá várakozással vagy kikapcsolódással töltött perceiket.
Modell 2: A mindennapi aktivitásokhoz nem köthető tartalmak sok esetben köthetőek áttételesen olyan, kedvelt alkalmi tevékenységekhez, mint a játék, az újdonságok felfedezésének igénye. Példáinkban olyan projekteket mutattunk be, amelyek a közös múlt személyes érdekességével vonják be a felhasználót a digitalizált kulturális örökség megismerésébe A jövő online szolgáltatásrendszerei lehetőséget adnak arra, hogy a polgárok saját érdeklődésünk szerint, játékos, izgalmas keretek között fedezhessék fel a LAM intézményekben őrzött információk rá, vagy rokonaira vonatkozó részleteit, így kölcsönösen segítheti egymást a felhasználó és a gyűjtemény, s a gyűjtemény által a tudomány.
Modell 3.: Az okos városok modellje korunk problémáinak egyik megoldási kísérlete. Az együtt élők eltérő kulturális és társadalmi hagyományai, vagy a kortárs generációk rétegzettségéből adódó eltérő világnézet jelensége az okos városokban sem fog megszűnni: amire a fejlesztett rendszer választ keres, az a polgárokat is foglalkoztatja, érdekelni fogja. Modellünket olyan tartalomszolgáltatási projektjeinkkel illusztráltuk, amelyek a digitalizált LAM tartalmak megfelelő interpretálásával árnyalt válaszokat adnak a generációs különbségek okairól, hátteréről. Napjainkban egyre kevesebb idő jut a komoly, elemző írások elolvasására. A LAM intézmények képesek olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek gyors válaszaikat - egy-egy vers vagy esemény felkutatása - tudományosan hiteles kontextussal szolgáltatnak, így felkínálva az összefüggések megértését.
Modell 4.: A jövő online szolgáltatásrendszerében bizonyára ugyanúgy szerepel a pizza rendelés vagy a szálloda foglalás, mint a maiban. A LAM intézmények képesek olyan szolgáltatásokat építeni gyűjteményeikre, amelyek hasznos virtuális javakat kínálnak. Ingyen, közkincsként, vagy jogvédett tartalmak esetében arányos díjazással motívumokat, vizuális elemeket kínálhatnak. A modellezéshez felhasznált projektek jó példái annak, hogy a sajátos, városra vagy országra jellemző motívumok, tárgykultúra közvetítésével ebben a működési modellben is fontos szerepet tölthet be a LAM a lokálpatriotizmus és a közösségi kohézió támogatásában.
Modell 5.: A tudományos és kulturális örökség digitalizálásával gyakorlatilag végtelen lehetőség nyílik az értékes dokumentum együttesek érdekes bemutatására. A felhasználók hétköznapjaiba, időbeosztásába nem férhet végtelen, szabadon választható tudásbázis megismerése. A különösebb apropó nélkül, pusztán érdekessége vagy értékessége miatt megismerésre érdemes gyűjtemények és szolgáltatások versenyében a LAM intézmények folyamatos jelenlétére, kreativitására van szükség. A modul működése hasonló lehet, mint a hagyományos könyvtárakban kihelyezett könyvespolcé: a könyvtáros felelőssége, hogy olyan tartalmakat ajánljon a felhasználó figyelmébe, amely kapcsolódik érdeklődéséhez, felkelti figyelmét vagy aktualitása van.
A LAM intézmények munkatársaitól azonban nem csak az ötödik modul frissítése, értő kiválasztása igényel folyamatos jelenlétet, okos aktivitást. A digitalizált kulturális és tudományos örökség tartalomszolgáltatásként sem szakadhat el azoktól, akik ismerik és felismerik a benne rejlő lehetőségeket. A LAM szektor társadalmi elismertségének ugyanúgy biztosítéka és feltétele a közösségi helyként szerepét betöltő könyvtár, múzeum, levéltár, mint a szerepvállalás az online szolgáltatásrendszer kínálatában.
Az összefüggések rögzítésében, gyors feltárásában segíthet a mesterséges intelligencia, de a lehetőségek felismerése emberi asszociációkat, friss, aktuális szemléletet igényel. A jövő okos városainak szolgáltatásrendszerébe LAM modulokat tervező és fejlesztő szakembereknek így célszerű együttműködniük az egyetemista korosztállyal, a könyvtár- és információtudományi, valamint egyéb, kapcsolódó tudományterületek számára szakemberek új generációit oktató képzőhelyekkel.
*
A véglges, szakirodalmi hivatkozásokkal teljes könyvfejezet elérhetősége:
Extracts from the original, raw manuscript, written in Hungarian.
The final book chapter, complete with references, is available below:
Fodor, J., & Kiszl, P. (2022). Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary. In M. Taher (Ed.), Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities (pp. 334-354). IGI Global.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése