*
Valóságos Könyvtár - könyvtári valóság
VKKV VII. - 2025. november 25-26.
*
Valóságos Könyvtár - könyvtári valóság
VKKV VII. - 2025. november 25-26.
Valóságos könyvtár - könyvtári valóság 6. konferencia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete, valamint Könyvtártudományi Doktori Programja szervezésében a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében.
2023. november 28-29.
Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény?Korunk tartalom-túladagolásának leglátványosabb formája, ahogy egyre kifinomultabb algoritmusoktól vezényelten zúdul ránk a vizuális információ. Egy kép többet mond ezer szónál, de a sávszélesség-növekedéssel zászlóra tűzött igazságot fonákjára fordítva rákérdezhetünk, kinek mit mond naponta ezer végig görgetett kép a telefonja képernyőjén? Az ingerküszöb csökken, s ha valaki fogékony is volt a régi fényképekre, ma már csak egy pillanatra nyugtatja ujját az újabb, még nem látott felvételen: nicsak, mennyi ember az Astoria zebráin, vajh mikor készül el az újfent tervbe vett felszíni átkelő?
Bár az intézményi digitalizálási stratégiák tervezésében is fontos szempont az aktualitás és a várható érdeklődés, végső soron minden megsárgult fénykép megmentése tudományos kötelesség. Intézetünk digitális gyűjteményi modellprojektjeinek tervezésekor ennél tovább kell lépnünk: az oktatási és tudományos érték mérlegelése mellett a felhasználói szokások, az ingerküszöb és váratlanság lehetőségének változásait is figyelve nekünk szigorúbban kell szelektálnunk, hogy hallgatóinkkal közös munkánk a jövő lehetséges stratégiáit példázza, s olyan rugalmas, kreatív gyűjteményi aktivitásra készítse fel őket, ami markánsan megkülönböztethető a gyűjteményi tételek produktív tudományos felhasználásától vagy az ismeretterjesztő tartalomipar terjesztési gyakorlatától.
2023 során két – intézetünkben gondozott – digitális gyűjtemény nyersanyagforrása is jelentős képanyaggal gazdagodott. Az előadás e két gyűjtemény bővítési tervével kapcsolatos megfontolásokra alapozva kínálhat adalékokat a címben foglalt kérdés megválaszolásához.
Fénykép: Semleczi Tamás (ELTE BTK)
Előadás a Magyar Tudomány Ünnepén, a VKKV5 konferencián - online - 2021. november 24.
Intézetünk tartalomszolgáltatási gyakorlóprojektjeiben olyan kis webgyűjtemények kialakítására vállalkozunk, amelyek a digitalizálástól a publikálásig egy-két félév alatt megvalósulhatnak. A sikerélmény mellett fontos, hogy hallgatóink élményszerűen átélve ismerjék meg a különböző munkafázisokat, az aprólékos, egységes szabályokat betartva végzett munka és a kreativitás értelmét, megtapasztalva a digitalizálás, adatfeldolgozás, kontextus-teremtés, háttérkutatás jelentőségét. A projekteket úgy választjuk meg, hogy témájuk tanulságos legyen és reflektáljon korunk fontos kérdéseire. Az előadás a legújabb, 2022 januárjában elkészülő webes gyűjtemény koncepcióját és megvalósítását mutatja be.A hagyományos postai levelezés végóráit éljük. Gondos filológiai munkával összeállított levelezés-kiadások a mi korunkról már aligha szolgálnak izgalmas forrásként utódainknak. A csekkektől a csomagfeladásig, levelezéstől a gyors üzenetváltásig papíron maradó nyomok nélkül kommunikálunk, a leghatékonyabb üzenetté pedig a képmegosztás: helyzetünk, hangulatunk azonnali továbbítása vált. Mégis, a postai küldemények közül éppen a legősibb képmegosztási forma, a képeslapküldés túlélési esélyei tűnnek a legjobbnak, hiszen az utazások, köszöntések, ünnepek alkalmával betöltött szerepük több, mint egy évszázada változatlan.
NETWORKSHOP 2020. előadás - 2020. szeptember 3. csütörtök
A dokumentumokból épülő múlt korlátaiA könyvtártudomány és a könyvtáros hivatás jövőképe szempontjából egyaránt izgalmas kérdés a mesterséges intelligencia, big data és adatbázis technológia lehetőségeiből kikövetkeztethető jövőkép: a digitalizált dokumentumokból, metaadatokból, adat- és névterekből könnyű jövendölni olyan "intelligens" rendszereket, melyek átvehetik szerepünket a múltban rögzített információk keresésében, a tájékoztatásban, kutatástámogatásban is. S tagadhatatlan, éppen ezek azok a területek, melyeknek létjogosultságához és jövőjéhez leginkább ragaszkodunk, ha a könyvtáros munkakört veszélyeztető "robotokról" hallunk vagy olvasunk.
Az előadás e leegyszerűsítő futurológia ellenében vizsgálja a könyvtáros hivatás közeljövőjét. A gyűjtemények és tartalomterületek mélyebb feltárása, az eredmények értő, lokális és témában otthonos szolgáltatása hosszútávon is egyedi megközelítéseket igényel, s nincs más szakma, amely ebben pótolhatná a könyvtárost. A technológiai fejlődés nem csak az átfogó rendszerekhez, nagytömegű digitalizációhoz, adatbázis aratásokhoz és adatbányászathoz adott eszközöket, de az információk asszociatív összekapcsolásában, a digitális bölcsészet vagy az adatvizualizáció eszköztáraival a gyűjtemények feltárását, bemutatását, átjárhatóvá tételét is segíti.
Az ELTE könyvtárosképzésébe illesztett tartalomfejlesztési projektek - léptéküknek és technológiai korlátjaiknak megfelelően - elsősorban e lehetőségek kutatása és modellezése szempontjából tanulságosak. A munka során nem csak a feldolgozott dokumentumokban, gyűjteményekben rejlő virtulizálható múlttal, s a bejárhatóvá tehető információrendszerrel szembesülünk, de az algoritmizáláshoz, automatizálásához szükséges emberi közreműködés mértékét és a hozzáadott értékek szükségességét is pontosan érzékeljük. Az előadás példái azt igazolják, hogy a múlt tudásának szükséges mélységű rekonstruálása is hosszú - talán végtelen - folyamat, amely mindvégig igényli az emberi közreműködést, a könyvtáros jelenlétét és kreativitását.
Idén hetven éve indult hazánkban az egyetemi könyvtárosképzés intézményünkben, s idén kilencven éve született Fodor András Kossuth-díjas költő, könyvtáros. A két történet két ponton bizonyosan találkozik: Fodor András jelen volt a könyvtárosképzés indulásakor az első évfolyam hallgatójaként, s életműve fél évszázaddal később jelen van a jelen informatikus könyvtáros hallgatóinak életében, hiszen hálózati életműkiadása gyakorló projektként a képzési programjuk részévé vált.
4 éve arról beszéltem: a hely- és kortörténeti témák megosztása a közösségi mdiában a lebiztonságosabb és legszervesebb kapcsolódási lehetőség tudományhoz, kulturához. Példáimat elsősorban a Facebookra alapoztam, akkori, átfogó kutatási eredményeimre alapozva arról beszéltem, hogy a fb ideális felület, mert egyesíti az intézményi, gyűjteményi jelenlét lehetőségét, a blog jellegű életjel-adás eszköze, s a bejegyzésekben rákényszerít a figyelmet felkeltő képek, olvasmányos kisérőszövegek és gyűjteményi tételekhez vezető linkek hatékony komponálására.
A 10 éve elhunyt Lipták Pál könyvtárvezetőre, a szakma máig egyetlen Kossuth-díjas művelőjére emlékeztünk november 29-én Békéscsabán, a Lipták Pál által alapított és tervezett Békés Megyei Könyvtár rendezvénytermében, megnyitva a festményeiből, grafikáiból nyílt "Ünnep"-tematikájú kiállítást. A sokoldalú alkotó képzőművészeti hagyatékából nyílt tárlat kurátora Ván Hajnalka, a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze volt, a résztvevőket Rakonczás Szilvia, a könyvtár igazgatója köszöntötte. Megnyitómban felidéztem, hogy 43 évvel ezelőtt Lipták Pál kiállítását ugyanitt, az akkor 43 éves, idén 20 éve elhunyt Fodor András költő, könyvtáros nyitotta meg. Ugyanabban az évben, 1974-ben indult el az a két évtizedes bibliofil könyvsorozat, amelyet apám ajánlásai alapján Lipták szerkesztett és nyomtatott kortárs költők verseiből, a könyvtár kiadásában. A rétegigényekre reflektáló, máig innovatív szemléletű kiadványsorozat emlékhonlapját negyven évvel később a könyvtár jelenlévő munkatársával Lukoviczki Annával és Kertész Zoltánnal, intézetünk akkori hallgatóival hoztuk létre. Fontos, hogy nagy formátumú, sokoldalú alkotók életművére emlékezve ne csak a tehetséget ünnepeljük, de a sokfelé nyitott érdeklődés bátor kibontakoztatását, a hosszútávon is élő kapcsolatokat, új összefüggéseket teremtő, elhivatott munkát.
Korunk könyvtári fejlesztései kettős innovációt igényelnek: a technológiai lehetőségek és a korszerű könyvtári szemlélet adekvát interpretálását. Tartalomszolgáltatáskutató műhelyünkben több olyan, szemléletében innovatív projektekről számolhatunk be, amelyek technológiai rálátást és kreatív jártasságot biztosítanak az intézetünkben tanuló szakemberjelölteknek. A könyvtárak Facebook-jelenlétével kapcsolatos kutatásunk bizonyította, hogy a legsikeresebb bejegyzések térrel, idővel kapcsolatos, továbbolvasható, gondosan kidolgozott információegyüttesek. Az identitás közös nevezőjére alapozva, a hely- és kortörténet senkitől sem idegen témájában lehet leghatékonyabban példát mutatni, megosztott történettel, hozzáadott tudományos háttérinformációkkal, linkekkel kedvet teremteni az elmélyülésre, hasonló gyűjteménytételek önálló fölkutatására. Ezért áll műhelyünk érdeklődésének középpontjában olyan részgyűjtemények, dokumentumegyüttesek webes kidolgozása, melyek hely- és kortörténeti kontextusa sikeresen felmutatható az oktatás keretei között, egy-egy félév hallgatókra elosztott munkájával.
A húsz évvel ezelőtt elhunyt Fodor Andrásra emlékeztek 2017. október 6.-án Budapesten. A költő - könyvtáros életművének Intézetünkben folyó digitalizálási projektjéről, a hallgatókkal eddig elért eredményekről és távlati tervekről Fodor János adjunktus tartott előadást. A könyvtárosként Fodor András pályaképét idézte föl Kulcsár Valéria nyugdíjas osztályvezető, a Könyvtárellátó volt könyvtárosa. A költőre Dr. Sallai Éva irodalmár - szerkesztő emlékezett, naplójáról Horváth Helga, a Fonyodi Kulturális Intézmények munkatársa tartott előadást. Fodor András verseit és prózarészleteit Csík Ágnes irodalmár interpretálta. Köszöntőt mondott az est díszvendége, Fodor Andrásné és Németh Julianna, a szervező Somogyiak Baráti Körének elnökségi tagja.![]() |