Az irodalom digitális megközelítései

Napjaink tartalommal túlterhelt világában akkor is aggasztó versenyhátrányba kerül az irodalomtanítás, ha egy tehetséges, elhivatott magyartanár diákjai figyelmét lekötve, örök életre szólóan emlékezetes élménnyé képes emelni tanóráit. A felvételi és érettségi teszteken elvárt, a műveket kiszorító adatokkal telezsúfolt tananyag kötelező elsajátítása, továbbá a tanórákon kívüli világ kommunikációs és multimédia-tartalmainak befogadása egyaránt elrabolja a diákfigyelmet az eleven, jövőbe mutatva formálódó praktikus tudásuktól idegen, jelentéktelen passzióként elkönyvelhető művészettől, elmúlt korok alkotásaitól, állítólag a jelennek is szóló szerzőktől. Segíthet-e ezen a nehéz helyzeten a jól megformált segédanyag, tananyag, digitális irodalmi forrásgyűjtemény? Milyen lehetőséget adhat a tájékoztatási technológiák mélyebb ismeretével különböző felhasználási igényekre is reflektálni képes gyűjteményi tartalomszolgáltatás diáknak, tanárnak, az olvasásra nevelés ügyének? A tanulmány erre a kérdésre az irodalomtörténet, digitális bölcsészet, digitalizálás és gyűjteményi tartalomszolgáltatás közös halmazában megvalósuló Fodor András Hálózati életműkiadás projekt tanulságaira építve kísérel meg válaszokat keresni.

A hálózati társadalom kamaszkora

Bár a World Wide Web megszületése óta már több, mint három évtized telt el, társadalmi hatásait tekintve az utóbbi évtizedben produkálja a kamaszkor legrosszabb tüneteit. Az ezredfordulón még mindenki által üdvözölt "újszülöttre" csak villanásokra, vagy alig ismerünk rá, utópisztikus vonásai eltorzultak, a "szülőként" elkövetett hibák megoldhatatlannak tűnő problémákat okoznak. A publikálás, kommunikálás demokratikus forradalma, a tudás helytől és időtől független hozzáférhetősége napjainkra visszájára fordult: álhírek és összeesküvés elméletek terjednek szinte akadálytalanul olyan kommunikációs rendszerekben, amelyek függőséget okozva zárják szűrőbuborékokba  látogatóikat, a hálózati szabadság illúziója pedig megágyazott a minden korábbinál áthatóbb számítástechnikai kontrollnak: virtuális hálózati jelenlétünkön keresztül megfigyelhetővé tettük magunkat a Facebook profitorientált algoritmusai számára csakúgy, mint a gazdaság és társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerekben, vagy akár hackerek, titkosszolgálatok által is. A társadalmi kohézió organikus kialakulását segítő szabad kapcsolódás, az ügyek és közös érdekek mentén spontán kialakuló közösségek részeivé váltak ugyan mindennapjainknak, de a pozitív hatásokat egymástól elszigetelt szolgáltatásokban éljük meg. Ugyanazokkal kerülhetünk más ügyekben feloldhatatlan ellentétbe, mint akikkel egy-egy kérdésben egymásra találunk, s a rétegérdeklődések mentén kontrasztossá váló érdekközösségek inkább növelik az össztársadalmi feszültséget, széttagoltságot. 

Ez az állapot- és közegváltozás nagyobb és sokkszerűbb mint a korábbiak, talán a világháborúk traumája óta nem volt hozzá fogható: a tömegkommunikáció térnyerése a kábeltévéig egyenletesen zajlott, a hatvanas évek átalakulásai, a beat-mozgalom vagy a közép-kelet európai rendszerváltozások hatása sem idézett elő ilyen gyors és átfogó változást. A kánonoktól, hagyományos értékrendektől és véleményformáló szakmák útmutatásától három évtized alatt leszakadó hálózati társadalom "kamaszkorában" már úgy nőnek fel a most belépő generációk, hogy viszonyítási pontként sem emlékezhetnek a korábbi évtizedekre, amelyekben a velük együtt élő, s az életük kereteit nagy mértékben alakító "felnőtt társadalom" szocializálódott. 

Addikció, irányíthatatlanság, hajlam a veszélyes tendenciákra: pont olyan lett, amit nem akartunk, pedig mindent megadtunk neki - s talán éppen ez volt a hiba. A hálózati társadalom születését két évtizeddel ezelőtt még üdvözlő "felnőtt társadalom" egyik természetes reakciója nem is lehet más, mint a fiatalok számára jórészt ismeretlen, korábbi szabályozottság restaurálási vágya minden olyan területen, ahol még be tud avatkozni, s ahol ez a változások visszafordítását, vagy legalább ellensúlyozását ígérheti. Megrendezett események, szervezett rendezvények, könyvkiadási, tantervi és memória intézményi koncepciók (vagy, a nemzetközi szaknyelvben terjedő másik kifejezéssel: a GLAM  - Galleries, Libraries, Archives, Museums  - szektor, azaz a múzeumok, képtárak, könyvtárak, levéltárak)  ma is lehetnek jelentős társadalmi szemléletformáló hatással és közvetíthetnek rendezett, évszázadok alatt kiérlelt értékeket. Van-e azonban kellő idő, marad-e elég figyelem a fiatal nemzedékben e hatások kívánt arányú befogadására a spontán érdeklődést kitöltő hálózati tartalmak fogyasztása mellett? Szerencsés-e továbbá, ha kontrasztosan szétválik a kulturális örökség közvetítése és a kortárs kulturális tartalmak befogadása, előbbi a hagyományos, irányított keretek közé szorítva, utóbbi kontroll nélkül, csak a közösségi média algoritmusai által szabályozva? Hatékony-e, ha a hálózati társadalom információ-túladagolásához edződő fiatalokra az iskolákban évszázadok távolinak érzett adattömegét terheljük? 

Hagyományokra, közös mítoszokra a közösségiség minden szintjén szükség van, a kulturális és tudományos örökség megőrzése minden nemzet önazonosságának alapja, globálisan a sokszínűség és a mindenkori tartalmas emberi lét nélkülözhetetlen ballasztja. De hogyan lehet a jelenlegi tartalomfogyasztási és kommunikációs szokásokhoz szervesebben kötni az egészen más törvényszerűségektől meghatározott közegben formált értékeket, a nemzedékről-nemzedékre szűrt, könyvtárakban, képtárakban, levéltárakban felhalmozott hagyatékot? Hogyan lehet a jelenközpontú hálózati tájékozódásba érthetően és élményszerűen beilleszteni az "analóg" évszázadok szövetéből kiragadott műalkotásokat? 

...folytatás

Az irodalom digitális megközelítései
KÖNYV ÉS NEVELÉS: AZ OKTATÁSKUTATÓ ÉS FEJLESZTŐ INTÉZET FOLYÓIRATA 25 : 1 pp. 7-22. Paper: 1 , 16 p. (2024) URL: https://epa.oszk.hu/03300/03300/00040/pdf/EPA03300_konyv_es_neveles_2024_01_007-022.pdf

(A megosztást illusztráló kép: fénykép a Fodor András fotóhagyatékból, Bertók László, Bisztray Ádám, Bulla Károly, Fodor András, Lakatos András - Pécs környékén, 1979 nyarán)