A tudományos felfedezések, eredmények történelmünket formáló hatására gondolva leginkább a kapcsolatok, összefüggések, az egymásra ható, inspiráló ötletek jutnak eszünkbe, s tán kevésbé a kutatással töltött idő, a tudománynak szentelt sorsok, s még kevésbé a dokumentumokban rögzített szakirodalom, a könyvtárak által biztosított alapzat, melyre minden kor kutatója, tudós elméje támaszkodott, amikor saját látásmódját kialakította, majd önálló véleményét megformálta.
Amikor a jelen valóságos könyvtárára és könyvtári valóságára gondolunk, mintha csökkenne is a dokumentáltság jelentősége: a régmúlt tudás közvetítése, hozzáférhetővé tétele háttérbe kerül, s égetően friss feladatként a gondolatok, témák, motívumok összekapcsolódásának, szerveződésének, áramlásának leképezése, a hálózati kommunikáció igényeinek hatékony kielégítése és az automatizálás, a mesterséges intelligencia felhasználása kerül fókuszba. A háttérben, talán kevésbé látványosan, de változatlanul alapfeltétel marad az algoritmizálhatósághoz, gépi kiértékeléshez és intelligens forgalmazáshoz is nélkülözhetetlen digitális információtárak építése, a dokumentumok hozzáférhetővé tétele és rendezése.
A Valóságos könyvtár – könyvtári valóság II. konferencia digitalizálási szekciója élő példatárát adta az élő, működő tudomány különböző szintjeihez szükséges szerepüket betöltő, magas szakmai színvonalú hazai digitalizálási és gyűjteményépítési projekteknek.
Ha a konferencia-szekció közönségének gyors panorámaképet felvillantó előadássorozatot a könyvtártudományi kutatás és felsőoktatás szemszögéből áttekintve kiegészítjük intézeti oktatási programunk hátterével, hitelt érdemlően bizonyíthatjuk: a konferencián bemutatott részterületek a tudomány rétegzettségét, komplexitását illusztrálták, a valóságos könyvtárat mutatták és a XXI. századi könyvtári valóságból adtak ízelítőt.
Tudományos rétegzettség és interaktivitás
A Valóságos könyvtár – könyvtári valóság II. konferencia szervezésében partner ELTE Egyetemi Könyvtár tanácsterme adott helyszínt az esemény második délutánján rendezett, Tudományos rétegzettség és interaktivitás - gyűjteményi digitalizálás című szekciójának. Az ELTE BTK KITI képzési programjában is fontos gyakorlati szerepet betöltő digitalizálási projektek és tartalomszolgáltatás-elemző kurzusok felelőseként e sorok írója szekcióvezetőként is izgalommal és örömmel hívta pódiumra a digitalizálás hazai szakembereit és irányítóit, akik előadásaikban a tudományos digitalizálás különböző léptékű, de egyként értékes és fontos szintjeit képviselték. Ízelítőt adtak munkájukból az elmélyült kutatásra épülő aprólékos kéziratdigitalizálástól és filológiai igényű szövegkiadástól az intézményi, könyvtári digitalizálási stratégiákon és tömeges hozzáférhetővé tételt célzó projekteken át a virtuális gyűjtemény-reprezentációs fejlesztésekig, interaktív felülettervezési megoldásokig.
Kutatók, szakemberek és oktatók bő egy évtizede tisztában vannak vele, hogy a tömeges digitalizálás korába léptünk, amikor az érintett tudományterületek és szolgáltató szektorok képviselői mellett fokozatosan, de egyre érzékelhetőbben átlépi a "hétköznapi ember" ingerküszöbét is a professzionális, programozott digitális tárak létezése.
Magyarországon a MEK és a nagy könyvtárak további digitális gyűjteményei, az Arcanum dokumentumtárai és az egyetemek repozitóriumai kettős helyzetet teremtenek: az átlagfelhasználóban egyre inkább tudatosul, hogy – ha nem is teszik gyakran, de – van hova fordulniuk otthonról, vagy telefonjuk képernyőjén keresztül: léteznek nagyszabású digitalizálási projektek a magyar kultúra és tudomány örökségének hozzáférhetővé tételére. A könyvtárosok pedig a fejlődés eredményeként elfogadják, hogy a dokumentumok közzétételére e digitális dokumentumtárak kínálják a korszerű, hatékony, hosszú távon fejleszthető gyakorlatot. Számolnunk kell azonban annak a veszélyeivel is, hogy a hagyományosan sokszintű tájékoztatás könyvtári feladatkörét mindkét szemszög megkérdőjelezheti. Az olvasók kevésbé igénylik a könyvtártól, hiszen személyes, virtuális eszköztáruk részeként létező, jól kereshető, elérhető archívumokat tételeznek, a létrejött befogadó digitális tárak pedig előre tervezett automatizmusuk okán nem is számol(hat)nak azzal a közvetlen, rugalmas és személyes tájékoztató kapcsolattal, amely egy-egy gyűjteményrész és szakértő könyvtárosai között korábban működött.
A többszintű tájékoztatás könyvtártudományi és szakmai kihívása, hogy a lassanként összeálló, digitális tárak alkotta rendszer elemeiből a weben, közösségi médiában is hatékonyan és tudatosan biztosítsa az olvasó, könyvtárhasználó közönség utánpótlását, a tájékozott, források és tudásszintek között eligazodó nemzedékek folytonosságát.
Könyvtáros hallgatóink és szekciónk közönsége számára ezért is volt kiemelten érdekes az intézményi digitalizálási feladatok összetettsége, hiszen minden nagykönyvtárunk szembesül a hálózati tájékoztatás, dokumentumtár-építés és számítógépes munkafolyamatok folyamatosan változó kihívásaival, s válaszaiban komplex megoldások keresésére kényszerül évről-évre.
Az intézményi digitalizálás szintje
Konferenciánk részprogramját két intézményi digitalizálási stratégia bemutatása foglalta keretbe: Varga Klára osztályvezető (ELTE Egyetemi Könyvtár Informatikai és Fejlesztési Osztály) történeti aspektusban vezette elő az Egyetemi Könyvtárban zajló digitalizálási munka állomásait. A több évtizedet átfogó kezdő előadás alkalmas volt a hátráltató tényezők, párhuzamos fejlesztési kisérletek józan számbavételére, s a technológiai és társadalmi fejlődés támasztotta kívánalmak újra átélésére is.
A záróelőadásban ezzel szemben Győrffy Szabolcs osztályvezető (Országos Széchényi Könyvtár Digitalizáló Osztály) elsősorban a mennyiségi, kapacitási kérdéseket érzékeltette hatásosan, meggondolandó kérdéseket felvetve a nemzeti digitalizálási stratégia könyvtári összehangolása és finanszírozása kapcsán.
A két előadás képzési programunk tükrében is különösen fontos volt, hiszen intézményi kapcsolataink között kiemelt helyen szerepel e két nagykönyvtárral érvényes és termékeny együttműködési megállapodásunk.
A képzett, tudása kontextusára rálátó, sokoldalú szakember-utánpótlás biztosítása érdekében a felsőoktatás különösen kényes és felelősségteljes feladata, hogy a szűkös oktatási időkeretben egyensúlyt tudjon tartani elméleti háttér, általánosítható modellek és eljárások, illetve eseti megoldások, különböző intézményekben kialakult gyakorlatok bemutatása között.
Az ELTE könyvtártudományi képzéséhez kapcsolódó gyakorlatok teljes rendszeréről tavaly publikált átfogó elemzést intézetigazgatónk[i]. A tartalomszolgáltatási és digitalizálási műhelymunka fontos része a bevált gyakorlatok megismerése. Intézetigazgatónk, Kiszl Péter 2013-ban szakmai együttműködési keretmegállapodást kötött az Országos Széchényi Könyvtárral[ii]. A nemzeti könyvtár főigazgatójával közösen aláírt dokumentum célja az volt, hogy a gyakorlatban alkalmazott szakmai eljárásokat elemezhessük és mutathassuk be az egyetemi oktatásban, valamint a szakmai gyakorlatok hatékonyságát növeljük a könyvtárban.
Az együttműködés keretében intézeti kurzuson, az OSZK egy munkatársának személyes közreműködésével ismertük meg a Nemzeti Könyvtárban kifejlesztett egyedi informatikai eljárásokat, illetve a tanegység hallgatói az OSZK-ban töltötték szakmai gyakorlatukat, ezzel is erősítve a két intézmény közötti szinergikus kapcsolatot. Az együttműködés első félévében az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának tevékenységét ismerhették meg mesterszakos hallgatóink Intézetünk és az Országos Széchényi Könyvtár együttműködési megállapodása keretében A tartalomszolgáltatás eszközrendszerei kurzuson. Az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályáról érkező munkatársak, Rónay Gabriella és Fecz Ágnes ismertették tevékenységük részleteit, viszonzásként mesterszakos hallgatóink vettek részt szakmai gyakorlatuk során az osztály tartalomfejlesztési munkájában.
A piaci vállalkozások rétege
Az ezredforduló után természetessé vált, hogy a tájékoztatás minden területén, így a könyvtárak, gyűjtemények, információs szolgáltatások munkatársainak szaktudásában is fontos szerepet kapott a digitalizálás, a webtartalmak előállítása. A tartalomszolgáltató rendszerek által generált weboldalak forráskódjának részleges megértése, a formázó sablonok, stíluslapok írása-olvasása háttértudásként és az informatikus-könyvtáros alapműveltség részeként megkerülhetetlen maradt, azonban 2005 és 2010 között, a Web 2.0-ként emlegetett hálózathasználatunkat átformáló korszakban végleg szétváltak a produktív tartalomszolgáltatás formai keretei és tartalmi szálai.
A tartalomszolgáltató rendszerek létrehozása, adatbázis-kapcsolatok, lekérdezések és komplex webfelületek programozása informatikai feladattá vált, informatikus, webprogramozó szakemberek, erre a területre specializálódott cégek bevonását igényli. A szolgáltatástervezés szakmai és tartalmi előkészítése, a létrejött vagy készen felhasználható tartalomszolgáltató eszközök testreszabása és hatékony használata viszont könyvtáros kompetencia marad, s az informatikus-könyvtáros képzés komplex, önmagában is interdiszciplináris részterülete lett.
A hazai digitalizálás piaci oldala sem a megrendelések végtelen bőségéről ismert, de fontosabb szereplői kezdetektől elkötelezettek a tudományos, kulturális gyűjtemények digitalizálásában. Közülük a legismertebb cég, az Arcanum Adatbázis Kiadó ügyvezető igazgatója, Biszak Sándor kellő öniróniával mérte cége teljesítményét a Google feldolgozási kapacitásához, s lényegre törően mutatta be az Arcanum adatbázisok[iii], a HUNGARICANA és ADT+ kulisszatitkait, különlegességeit.
Oktatási programunkban a megvalósult gyakorlat vizsgálatának természetesen tágabb példakörét adják vendégelőadók, intézetünk együttműködő partnereinek bemutatói. E kitekintést szolgálják a közös kutatások is, melyek sorában 2014-ben zártuk le az egyetemi könyvtárak közösségi médiajelenlétét elemző felmérést[iv], s 2015-től építjük nyilvántartásunkat a magyar nyelvű szövegtárak, digitális könyvtárak vizsgálataiból. Az időről-időre egységes kritériumok szerint tesztelt több, mint hetven digitális gyűjtemény[v] elemzése sem ad természetesen teljes képet, de szignifikáns mintaként már használható nemzetközi összevetésre, kutatások kezdőpontjaként.
A vizsgált gyűjtemények között az Arcanum munkájának eredményeként létrejött adatbázisokat is rendszeresen értékeljük, fejlesztési lépéseiket rögzítjük.
Körkép a hazai digitalizálási projektekről
Az Arcanum által felépített digitális tár-hálózat könnyen felismerhető, egységes arculattal és hasonló technológiai, navigációs infrastruktúrával rendelkezik. A tudományos munkát kétségtelenül megkönnyíti a viszonylagos uniformizáltság, de egyes részgyűjtemények közreadásakor nem lehet kifogásunk egyedi megoldások, testreszabott megvalósítás ellen sem. Vizsgálataink szempontrendszerét ennek megfelelően úgy alakítottuk ki, hogy a legkülönbözőbb kivitelű digitális tárak elemzésére, értékelésére is alkalmas legyen, elfogadva a különböző színvonalú, fejlettségű technológiák létjogosultságát is.
Az oktatási programunk keretében megvizsgált, számontartott gyűjteményegyüttes ismerete nem csak hallgatóink széleskörű tapasztalatszerzéséhez kötelező példatár, de a létező projektek számontartása nélkülözhetetlen a hazai digitalizálás olvasói és szakmai felméréséhez is. Azzal, hogy weboldalunkon időről-időre fejlődésükről is látleletet adunk, hosszabb távon, reményeink szerint a könyvtáros szakma érdeklődésére is számíthatunk. A számbavétel és elemzés eredményeként látható ugyanakkor, a hazai digitalizálás számtalan központban, műhelyben, részben összehangolatlanul és egymás tevékenységét is lefedve zajlik. Az elemzések eredményeit kiértékelni még korai lenne, de megállapítható, hogy a változatosság az informatikai, digitalizálás-történeti eltérések és technológiai szintkülönbségek mellett pozitív értelemben is megfigyelhető: kreatív, a gyűjteményekhez adoptált megjelenítések és dokumentum-interpretálások – ha kisebb számban is – a szabványosítás ellenében szóló példák lehetnek.
A gyűjtemények elemzésében a 2016-os őszi félévben Mátyás Melinda (Egyetemi Könyvtár) is közreműködik Intézetünk megbízott oktatójaként.
Technológia és kreativitás
A konferenciaszekció piaci szereplői között, de a technológiai megoldások fejlesztését példázva szerepelt előadóként a Qulto – Monguz Kft.-t képviselő Brada Hedvig. A Qulto rendszerben[vi] rejlő közgyűjteményi attrakciófejlesztési lehetőségekről, a gamification területein elért eredményeikről, szolgáltatásépítési képességeikről tartott prezentációjával a legkorszerűbb trendekből adott ízelítőt, s csak remélhetjük, hogy a digitalizált tartalmak kreatív bemutatásának ilyen, s ehhez hasonló opciói a könyvtári szférában is tartalommal telítődnek a közeljövőben.
A piaci cég ismert alkalmazás-típusaihoz (könyvtári és múzeumi integrált rendszereihez) köthető szolgáltatás-terveit érdekes volt párhuzamba állítani a kulturális örökség hatékony közvetítésével kreatívan kísérletező MOME TechLab[vii] munkáival. A felsőoktatási műhely kutatói, Ruttkay Zsófia egyetemi docens és munkatársai digitalizált tartalmak prezentálásával foglalkoznak, a bemutatott egyedi interaktív felületek, demók és alkalmi, kiállításokhoz készült alkalmazások inspiráló ötletek sokaságát tartalmazzák. Képzési programunk tükrében különösen izgalmasak voltak elképzeléseik és megoldásaik, hiszen mesterszakos hallgatóinkkal is azt vizsgáljuk, témák, tématerületek, és tartalomszolgáltatási gyakorlat mentén hogyan szerveződnek a hálózati érdeklődés rétegei a felkeltett figyelemtől az utána olvasásig, hogyan válik az elmélyülő felhasználó maga is tudását önszántából megosztó szerzővé, mi áll a tudatos tartalomszolgáltatóként fellépő, információt megosztó blogger, intézmény vagy erre szakosodott cég hatékonyságának hátterében?
A sikeres információszolgáltatás a 21. századi könyvtár számára éppen olyan fontos, mint a fizikai közösségi tér és benne a segítő környezet fenntartása. Mesterképzésben résztvevő hallgatóink már alapszakot végzett szakemberjelöltek, tisztában vannak korlátaikkal és lehetőségeikkel: kialakult jól felfogott tudományos szerénységük, ami gátolja őket, hogy saját nevükben professzionális tartalomszolgáltatást kezdeményezzenek, ugyanakkor képeseknek kell lenniük olyan témában modellezni a professzionális tartalomszolgáltatást, amelyben személyesen otthon érzik magukat, formálódó szakmai érdeklődésük része, kutatási területük, netán hobbijuk.
A képzési program digitális gyűjteményelemzéseinknek is otthont adó munkafelülete, a Kutatási Napló[viii] egységes formában publikálja, illetve elérhetővé teszi a három féléves A tartalomszolgáltatás eszközrendszerei kurzus során végzett egyéni munkáikat is.
A modellezett helyzet komplex: a webhely egy kutatócsoport "work in progress" megjelenési felületeként és olvasmányos, sokszínű témakörképként egyaránt olvasható, értelmezhető.
A tartalomszolgáltatás-elemző kurzushoz kapcsolódó gyakorlat célja az, hogy "kicsiben", saját szolgáltatási projekten kipróbálhassák a megismert eszközrendszer által kínált lehetőségeket, a tartalom szerkesztését, publikálását, a figyelmet fenntartó közvetítést egy szabadon választott – de a célra megfelelő – témában.
A tématerület-elemzés során e téma webes megjelenését vizsgáljuk. Hogyan kommunikálódik, milyen változatait látjuk a témába vágó tartalomszolgáltatási gyakorlatnak, mit kíván meg egyedi sajátosságai szerint az adott téma, illetve az arra nyitott vagy általa megszólítható befogadó közönség? Mit tesz, vagy mit tehetne lehetővé a technológiai fejlődés, látunk-e felhasználható párhuzamokat más témában tartalmat szolgáltató projektekben? Milyen tanulságok vonhatók le a megismert gyakorlatból saját mini-projektünkre a valóságban, s a valóságtól (technológiai és finanszírozási lehetőségektől, programozói háttértől) elrugaszkodva? Milyen lenne az ideális tartalomszolgáltatás a választott téma-területen?
A Kutatási naplóban saját tartalomszolgáltatásaikat meglapozó és elemző, majd beindításukról beszámoló hallgatók munkáiból gyakran további művek, honlapok, egyetem után is folytatott kutatások származtathatóak.
Példa erre a 2015. tavaszi félévéből az Intézetünk által közreadott Poesis Hungarica honlap[ix], mely Lukoviczki Anna hallgatónk munkájára, háttérkutatásaira épült[x], vagy a 2016 őszén elkezdett Neonvadászat Budapesten, amelyben Prusinszki István mesterszakos hallgató gyűjteményére építünk átfogó adatbázist, de hallgatóink OTDK és szakdolgozat témái, végzett szakemberként őket jellemző kutatási tervek is rendre feltűnnek a kiadvány virtuális lapjain.
A tartalomszolgáltatást és digitális gyűjteménykezelést elemző kurzusra számos szakkönyvtár, gyűjtemény munkatársát hívtuk meg[xi] olyan, korábban nálunk végzett, gyakorló könyvtári szakemberek személyében, akik vezető, vagy operatív munkatársként aktív szerepet vállalnak gyűjteményük hálózati megjelenésében, webes szolgáltatások, digitális gyűjtemények fejlesztésében. Pályakezdés előtt álló hallgatóink számára tanulságos volt belelátni a Corvinus Repozitórium, a MEK és az EPA vagy a Budapest Gyűjtemény admin felületén zajló napi tevékenységekbe, hallani az ELDORADO vagy a MOME repozitórium tervezésének komplexitásáról. Dávid Adrienne doktoranduszunk pedig a FSZEK Budapest Gyűjteménye helytörténeti tartalomszolgáltatásának – saját projektjeink kapcsán is tanulságos – műhelytitkaiba kínált bepillantást. A vendégelőadásokról részletes beszámolókat adtunk közre[xii], a megismert gyűjteményekről elkészített hallgatói elemzések pedig részévé váltak a Kutatási Napló.
Tudományos részprojektek, részgyűjtemények – a kísérletezés jelentősége
A tudományos digitalizálás legmélyebb rétegeit két aprólékos, nagy értékeket kis léptékben feltáró projekt képviselte. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy munkájuk – noha eredményeik kevésbé látványosak – alapvető fontosságú: a tudományos örökség digitalizálásában, megjelenítésében és továbbörökítésében ők biztosítják a megfelelő szakmai színvonalra példát adó mintát.
Tartalomszolgáltatási kutatásaink részese volt korábban Mátyás Melinda is, aki most az ELTE Egyetemi Könyvtár munkatársaként az ott végzett digitalizálási munka izgalmas részterületéről, jezsuita tudósok kéziratainak feldolgozásáról számolt be, felmutatva a gyűjtemények elérhetővé tételéhez kapcsolható, lehetséges kutatási témákat.
2016 őszén vendégelőadónk volt Palkó Gábor (Petőfi Irodalmi Múzeum), aki a konferencián a DigiPhil projektből[xiii] adott ízelítőt: a TEI XML alapú, szemantikus webtechnológiával felvértezett digitális filológiai megoldások a hozzáadott értékek tekintetében a digitalizálás legmagasabb szintjét képviselik. A szövegrétegek és adathálózatok megjelenítésével archiválható leghatékonyabban a tudás valóságos hálózata, összefüggésrendszere. Csak bízhatunk benne, hogy egyre több tudományos részterület feldolgozására lesz hasonló mélységben mód.
Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének tartalomfejlesztési műhelye a kétezres évek közepétől kettős célt követ: miközben a tartalomszolgáltatás, a hálózati tájékoztatás eszközrendszerének vizsgálatát, elemzését is végzi, publicitásra érdemes, közös mintaprojektekbe vonja be a könyvtárosjelölt hallgatókat, hogy motiváló, kreatív munkavégzés közben sajátítsák el a korszerű könyvtáros szemlélet különböző vetületeihez kapcsolódó feladatokat.
E cél érdekében a könyvtári gyűjteményi és tájékoztatási igényeket jól modellező, az interneten tájékozódók érdeklődésére reflektáló kisprojekteken dolgozunk hallgatóinkkal, melyek eredményei egyszerű – de tartalmi összefüggésekben teljes – formát öltve válnak a magyar nyelvű webtartalom részévé.[xiv]
Irodalomtörténeti, helytörténeti és könyvészeti mintaprojektjeink[xv] után 2015-től intézményi együttműködés keretében örömmel vontuk be hallgatóinkat jelentős és bonyolult tartalmi szerkezetű történelmi gyűjtemények közzétételébe. Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete évek óta keresi az együttműködés és aktív tapasztalatcsere területeit országos könyvtárakkal, bekapcsolva hallgatóink képzését a könyvtáros szakma élő gyakorlatába.[xvi]
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral 2015-ben kötött együttműködési megállapodás keretében[xvii] vettük föl a közvetlen munkakapcsolatot a Budapest Gyűjteménnyel is, amely 2015-ben, a Holokauszt emlékévében a Könyvek holokausztja című kiállításával járult hozzá a megemlékezések sorához.[xviii] A Könyvek holokausztja virtuális kiállítás fontos történelmi témát ábrázolt, nagyrészt a Budapest Gyűjtemény digitalizált képarchívumára építve. Örültünk az 1945-ös év történelmébe és irodalomtörténetébe vezető témának azért is, mert a műhelyünkben készített Fodor András Hálózati életműkiadás[xix] fél évszázadot átfogó időegyenese nagyjából ekkor – bár a fővárostól távoli Somogyban – kezdődik, s a háború utáni Budapesten folytatódik.
Az együttműködés újabb projektjeként 2016 őszén Pusztai Sándor – a Gellért Fürdő hajdani úszómestere – hagyatékát, különleges fotógyűjteményét vettük át feldolgozásra a Budapest Gyűjteménytől. A félezer fénykép különleges értékét a harmincas évek "úri közönségének" rendhagyó ábrázolása adja, erre utal a 2017 tavaszára elkészülő webgyűjtemény frivol munkacíme is: "Miniszterek gatyában". A fürdőmester fényképein látható személyek beazonosítása igazi közösségi rejtvényfejtés lehet, s tartalomszolgáltatási feladatként izgalmas kihívás a közönséget nyomozásra, kutatásra ösztönző közreadás. Első lépésként történész szakértők bevonásával a könnyen felismerhető személyek azonosításával, a felvételek csoportosításával, osztályozásával foglalkozunk, majd háttérkutatásokkal, a kort, társasági életet, fürdőkultúrát bemutató tartalmi elemekkel bővítve mutatjuk be a nagyközönségnek a teljes gyűjteményt.
*
A szekcióprogramot szimbolikusan, a digitális tudományosság fundamentális lépését bemutató program zárta: Cséka György (ELTE Egyetemi Könyvtár Közönségszolgálati Osztály) vezetésével vendégeink betekinthettek az Egyetemi Könyvtár elismert digitalizáló műhelyének munkájába, így a résztvevők a távlati, illetve az elmélyültebb fejlesztések prezentációi után a gyakorlati alapokból, a hardveres/szoftveres munkából is ízelítőt kaphattak.
A szekció szakmai műhelyhangulatát a közönség aktivitása, a kérdések, hozzászólások száma is mutatta. Az érdeklődés és folyamatos figyelem bizonyította, hogy szükség és igény van a gyakorló szakemberek, oktatók és hallgatók konzultációjára, a jövőnket befolyásoló technológiai fejlesztések, stratégiák és megvalósult gyakorlatok közvetlen bemutatására. Elmélet, gyakorlás és megvalósult gyakorlat együttlátása, a tudományos kutatás és tudásreprezentálás rétegeinek felfedése nélkül lehetetlen érzékelni a tudomány működésének valós komplexitását, valóságunkhoz kötöttségét.
Szekciónk, ahogy a Valóságos könyvtár – Könyvtári valóság II. konferencia egésze, az egyetemi könyvtártudományi képzés tükrében így válhatott a Tudomány igazi Ünnepévé.
Fodor János, 2016 október
[i] KISZL Péter: Könyvtártudomány elméletben és gyakorlatban - intézményi együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 61:(7-8) pp. 251-266. (2014)
[ii] Szakmai együttműködési megállapodás az OSZK-val. ELTE-LIS 2013-03-18. [honlap] http://elte-lis.blogspot.hu/2013/03/szakmai-egyuttmukodesi-megallapodas-az.html
[iii] Arcanum adatbázisok [honlap] http://www.arcanum.hu/adatbazisok/
[iv] FODOR János: A megosztó hivatás. Könyvtári jelenlét a Facebook közösségi oldalon 2013/2014-ben. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (61. évf.) 7-8. összevont lapszám pp. 275-294. (2014)
[v] Digitális Gyűjtemények = Kutatási Napló http://kutatasinaplo.blogspot.hu/p/digitalibrary.html
[vi] Qulto [honlap] http://qulto.eu/
[vii] MOME TechLab [honlap] http://create.mome.hu/
[viii] Kutatási Napló [honlap] http://kutatasinaplo.blogspot.hu
[ix] Poesis Hungarica [honlap] http://inaplo.hu/poesishungarica
[x] FODOR János: Poesis Hungarica digitális kontextusban = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 24. évf.:(8. sz) (2015)
[xi] Tartalomszolgáltatás a gyakorlatban. ELTE-LIS 2015-06-24. [honlap] http://elte-lis.blogspot.hu/2015/06/tartalomszolgaltatas-gyakorlatban.html
[xii] Vendégelőadók. Akta'LIS - Fodor János blogja [honlap] http://fodorjanos.blogspot.hu/search/label/guest
[xiii] DigiPhil [honlap] http://digiphil.hu/
[xiv] FODOR János: Kollaboratív tartalomfejlesztési projektek az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 62 évf. 2015. 11-12. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/issue.html?issue_id=575
[xv] FODOR János: Poesis Hungarica digitális kontextusban. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 24. évf. (8. sz) (2015)
[xvi] KISZL Péter: Könyvtártudomány elméletben és gyakorlatban - intézményi együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 61:(7-8) p. 251-266. (2014)
[xvii] Együttműködés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral. ELTE-LIS blog, 2015-09-02. http://elte-lis.blogspot.hu/2015/09/egyuttmukodesi-megallapodas-fovarosi.html
[xviii] Könyvek holokausztja. Üldözött írók, betiltott lapok, kirabolt könyvraktárak, megsemmisített könyvek. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. [honlap] http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/budapest_gyujtemeny/?article_hid=27561
[xix] FODOR János: A Fodor András hálózati életműkiadásról.= Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 22. évf. (5. sz.) p. 31-38. (2013)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése