A teljes tanulmány itt olvasható: Networkshop 2018 konferenciakötet /REAL MTAK
Egy-egy új, digitalizált gyűjtemény örömmel tölti el a róla értesülő, a téma iránt érdeklődő olvasót, szakembert. Ám az új projektek a szaporodó digitális kincstárak sűrű mezőnybe érkeznek, s a fő kérdés nem is a hosszú távú fenntartásuk.
A 2010-es évekre a digitalizálás, a nemzeti örökség archiválásának fontossága hétköznapi irányelvvé vált. Hosszú évek munkájával, de közismertté váltak hazai és nemzetközi digitális könyvtári szolgáltatások, s az elektronikus könyvtári keresők, katalógusok és dokumentumtárak mellett terjedni kezdtek a nyilvános intézményi (pl. egyetemi) repozitóriumok, dolgozattárak, Open Access publikálási formák is.
Ha a digitális állományokat szolgáltató gyűjteményekben, adatbázisokban a könyvtári állomány virtuális otthonra lel, egyúttal el is szakad a gondozására, ajánlására hivatott szakemberektől, a könyvtárosoktól. A virtuális gyűjtemények gyarapítása és folyamatos fejlesztése mellett megmaradhat-e, vagy pótolható-e az a könyvtári és munkatársi környezet, amely magáénak érezve az állományt, napról-napra elősegítette annak mélyebb feltárását, megismerését, s értékeinek az olvasók figyelmébe ajánlását?
Hiába áll majdan rendelkezésre az írott emberi tudás átfogó digitális tára, ha az archívumok meglétéről csak passzív ismerettel bír az olvasó. Ha az aktív használatra nem szakít időt, létük inkább megnyugvással tölti el, a feldolgozottság és elérhetőség tudata felületes biztonságérzetet ad s csökkenti a mélyebb megismerésük iránt felfedező kedvét.
A figyelem, az idő lekötése és a kíváncsiság felkeltése a könyvtárak számára napjainkban ugyanolyan kulcskérdéssé válik, mint a pedagógusok számára a kötelező olvasmányok célszerű frissítése, vagy a múzeumok számára az izgalmas, interaktív események, tárlatok tervezése.
Abstract
For libraries, being present at the social media offer important ways (maybe the most important or just as supplement, dependig on different library types) to enhance the discoverability and accessibility of their collections. Surveys show clear, that the virtual proof of existence isnt enough. Effective institutional social media prescence demands teamworking and careful preparation in order to be successful. It's obvious, thet the real success and marketing goal for collections would be the growing number of spontaneous sharing, remixing, commenting of digitized objects from our digital collection. But where is the border in our responsibility between making collections available online and exemplify the use of created systems, databases, digital libraries?
Based on a case study of our current webproject, we wish to present possibile strategies of plannable exemplification. Assuming the librarians of our age became interested in social media, it is easily possibile to well-prepare a collections with teasers, supplemental background informations to channel the passion and real interest of wide range of social media users.
The works of content-development workshop at ELTE LIS became integrated part of the university training of library professionals with more than 15 years of experience in building and evaluate online representations of special collections, part colletions, tematic photo series with historic value. Our projects serves the education as working models with the focus being on the user and access, promotion of the existence of the library collection and the library itself.
The peresentation referencing our new project: Hullámfürdő záróra előtt - developed with the Szabó Ervin Library of Budapest and the Centre for Digital Humanities of ELTE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése