(a kötetben megjelent kísérőtanulmány szerzői webváltozata)
Fodor András társművészeti esszéi és visszaemlékezései
Hatodik kötetéhez érkezve teljessé vált és lezárható Fodor András összegyűjtött írásainak sorozata. Az első két kötetben összefoglalt költői életmű (Különös szép hajsza, A párbeszéd oltalma - 2013), a két kötet irodalmi témákról írt esszé (Kulcsolt vállak tengelye - 2014, Megfejtett párhuzamok - 2015), majd a zenei tárgyú írások (Utam a zenéhez - 2016) kötete után, e hatodik gyűjteményben gyűjtöttük össze film- és színházművészettel, képzőművészettel kapcsolatos esszéit.
Míg a költői életművet időrendben adtuk közre, az esszéket tematikus egységekbe rendeztük. Az eredeti elképzelés szerint irodalmi elődök, példaképek, kortársak után a pályakezdés, fiatalok és a műfordítás témái adták az első két esszékötet tartalmát, s egy harmadik, zárókötet ölelte volna fel Fodor András társművészeti érdeklődését. Az írások összegyűjtésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik esszékötet terjedelmét bőven kitöltik a zenei írások, s e negyedik kiadványra nemcsak a félkötetnyi "egyéb" társművészeti írás maradt, de jó néhány gyermekkori tájra, pályakezdésre, kaposvári évekre visszaemlékező írás is. Bár Fodor Andás esszéiben számos ponton és téma kapcsán hivatkozik somogyi diákkorára - meghatározó tapasztalatokra, találkozásokra -, az irodalmi és zenei esszésorozatokból több ilyen írás szükségszerűen kimaradt. Az összerendezés és a néhány hiányzó - eddig csak folyóiratban megjelent - publikáció mellett a kötet második fele jelentős újdonságot is kínál: az emlékezések és somogyi kapcsolatok lezárásaként két részletet adunk közre a Történeti Interjúk Tárában 1991 során felvett életinterjú szövegleiratából.













