Tartalmas beszélgetéshez, de vitához sem árt a közös nézetek nyugtázása. Az alapértékek egyöntetű elfogadása ugyanakkor unalmassá is tehet egy beszélgetést, redundánssá az ugyanazt cifrázó megszólalások sorát. Valljuk be: várhatunk-e könyves, könyvtáros körökben radikálisan ellentétes nézeteket egy e-olvasással foglalkozó rendezvényen? Aligha.
A web elterjedéstől fogva előttünk lebegtek az olvasás alkonyáról szóló jóslatok: a televízió képernyőjét interaktív szórakozásra cserélő nemzedékek igényei győzedelmeskednek, a sávszélesség növekedésével az animált, zenés, mozgóképes tartalom dominanciája jön, s mellette majd fárasztó, szükséges-rossz kiegészítővé szürkül csak az írás. Hogyne figyelné kétkedő bizakodással a könyves-könyvtáros szakma, s az olvasás jelentőségéért aggódók mind, ahogy - látszólag váratlan fordulattal - olvasásra optimalizált eszközök terjednek, s formálják át "technológiailag naprakész" fiataljaink szokásait, foglalják el a szórakoztató-elektronikai áruházak polcait. Az e-könyv diadalmenete persze számtalan kérdést vet fel, hiába méregetjük rokonszenvvel a metrón már mindennapos látványként e-olvasójába mélyedő utast, nem tudhatjuk, mit olvas - támogat-e letöltéssel szerzőt, vásárlással fennmaradásáért küzdő könyvkiadót - használ-e könyvtárat, kinéz-e azért a Könyvhétre is, milyen példát mutat ismerőseinek, miben s mennyire számíthatunk rá az olvasás jövőjéért szurkolva.
A reményteljes bizakodás mégis közös, a bizonytalanság torzító hatása pedig jól kezelhető alaphangot ad: a közös pontokat kereső könyves, könyvtáros szakemberektől egy beszélgetésen azt várják, hogy egymás gondolatait kiegészítve támpontokat nyújtsanak, felmutassák eltérő tapasztalataikban a trendeket s ha meg is fogalmazzák személyes kételyeiket, azokat a megoldási lehetőségek kontextusában értelmezzék. Dr. Kerekes Pál viszont, ki az e-könyv ismert kutatójaként is pártolja a vélemények, nézőpontok társítását, nem elégedett meg homogén vélemények összeszerkesztésével, amikor az E-könyv, e-olvasás szakmai nap beszélgetésének résztvevőit egy asztalhoz ültette. Vezető könyvtáros szakemberek (Dippold Péter, FSzEK; Káldos János, OSZK) és elektronikus kiadásban érintett lap- és könyvkiadók (Sándor Júlia, ELTE Eötvös Kiadó; Molnár József, PC World) mellett Békés Márton történészt ültette közénk, "e-book tagadó nézeteit" képviselni.
A vita videófelvétele - teljes terjedelmében - elérhető, így az elhangzottak részletező ismertetése helyett annak tanulságait vizsgálom két szempontból.
Hogyan hat a tagadás szakmai érvelésünkre?
Békés érvrendszere három fő állításra bontható: az e-könyv elterjedése veszélyezteti a könyvet, mint tárgyat, kulturális objektumot, melynek egyedi példányaihoz történetek kötődhetnek, nemzedékek, sorsok, titkok, drámák. Vele szemben az e-könyvek testtelen fájlként csak korlátozottan praktikus információ-egységek, egymástól elfordulva használt készülékeink alkalmi, privát töltetei. Végezetül: az e-könyv olvasók és táblagépek "multicégek" évenként piacra dobott, uniformizált tömegcikkei. Jelentőségük mulandó és túlértékelt - képtelen helyzet, hogy bölcsészek kulturális paradigmaváltásként méltatnak számítástechnikai termékfrissítéseket.
Noha ismertük Békés Márton gondolatainak korábban publikált változatát, s olvashattuk hozzá a vita előtt Kerekes Pál kommentárját is, a személyes vehemenciával felvezetett, publicista gyakorlottsággal sötét távlatokat festő véleményt csak lassan, reagáló hozzászólások sorával tudtuk ellensúlyozni. És ez természetes. Hetvenes, nyolcvanas években aktív, jobbító szándékú emberek védtelenek hasonlóképpen, ha kollaborálással vádolja őket egy "múlt rendszert" távolról szemlélő ifjú, vagy a korszakban kirekesztett nemzedéktárs.
A kötelességek helyzetre vonatkoztatása, a körülmények, az érzékelhető igények és egyértelmű tendenciák felsorolása mentegetőzésnek hathat akkor is, ha egyértelmű: nem a könyvtárosok és kiadók felelősek a nyomtatott könyv szerepének változásáért. A jobbító szándék és a reményteljes bizakodás mindig relatív, s a könyvtártudomány technológiai változásoknak "kitettsége" természetesen következik a naprakészség igényéből, az alkalmazott tudományos gondolkodás hosszú távra tervező felelősségéből. A kritikus látásmód, a mellékhatások, veszélyek észlelése - sőt kutatása - döntésekben realizálódik, nem pedig tagadó, vagy védekező érvrendszerek kidolgozásában.
"Ami nem tetszik az embereknek, arra nem tudják őket rábeszélni" - védte Molnár József az e-könyv népszerűségének spontaneitását. Ha "van egy üzenetünk, amit át akarunk adni" ... "nem az a lényeg, mi a hordozó". Az pedig, hogy nem kell hozzá kiadó, amely finanszírozza, hogy nem kell terjesztés, s napvilágot láthat olyan tudás is, ami korábban elbukott volna e gátakon, letagadhatatlan pozitívum, ami ellensúlyoz más területeken érzékelhető veszteségeket is.
Dippold Péter az autópályán forgalommal szemben közlekedőről szóló viccet idézte: csak egy? hiszen mindenki rossz irányba hajt! - vélheti ezt a tagadó, de az IFLA felmérései is bizonyítják, hogy valóság a társadalmi paradigmaváltás, melyben széleskörű változások támasztják alá az e-olvasás igényének beágyazottságát. "Hagyjuk az embereket azt használni, amit ők szeretnének, ne harcoljuk ellene" - figyelmeztetett Dippold - minden továbbra is megmarad, létjogosultságát megőrzi a könyv is, ahogy a festészet, vagy a mozi. Káldos János, a nyomtatott könyv kultúrtörténeti értékéért érzett felelősséggel egyet értve, azt éppen, hogy tovább tágítva érvelt a digitalizálás mellett: el kell fogadni, hogy a könyvekben, a kiadók és szellemi műhelyek történetében megjelenő kultúrát, az egyes könyvpéldányok sorsához kötődött, vagy kiadatlanul, csak a verbalitásban létezett emberi emlékezetet napjainkra képtelenséggé vált a technológiának hátat fordítva tovább örökíteni.
Fel kell készülnünk hasonló helyzetekre és nézőpontokra, arra, hogy a külső szemlélő talán úgy látja, elfogadtunk kész tényeket, amelyek megítélése vitatható. Az októberi bölcsészkari vita e szempontból is tanulságos próbatételnek bizonyult. Békés Márton kiáltványához képest kevésbé összeszedetten - improvizálva, de szerteágazó aktivitásunk és felelősségünk súlyát vállalva - tudtuk egyértelművé tenni, hogy a változások hátulütőit ismerjük, kutatjuk, átérezzük. Kételyeink és megfontolásaink beépülnek a könyvtári stratégiákba, az adekvát fejlesztések tervezésébe, abba, ahogy könyvtárként eldöntjük, milyen formátumokban archiválunk, hogyan reagálunk szolgáltatásokkal, tudáskincsünk felmutatásával a változó olvasói igényekre, avagy kiadóként hogyan juttatjuk el az új tudást, művészetet új és régi olvasóinkhoz.
Mit jelent ma az e-könyv tagadása?
A vita résztvevői hozzászólásaikban nem hagytak kétséget afelől, hogy hisznek a nyomtatott könyv fennmaradásában, s legkevésbé sem kívánják olyan értékek elveszejtését, melyeket Békés - kultúránk integritását féltve - véd. A beszélgetés második felében, az e-olvasás jövőjét körvonalazó felszólalások - talán az addig elhangzottak lecsapódásáként is - még érzékenyebben reagáltak a kételyekre, törekedtek a problémák feloldására.
A kiadói szféra képviselői főként a minőség, a kiadói, válogatói szerep maradandóságát hangsúlyozták. Ha mindenki adhat ki könyvet, akkor mindig kell majd olyan is, aki ajánl, kiemel értékes tartalmakat - hangsúlyozta Molnár József. Sándor Júlia az olvasói "potyautas stratégia" veszélyeire figyelmeztetett: a kiadóknak úgy kell részt venni a változásban, hogy a minőségi szempontokat képviselve elkerülhessék a "megtakarítható költségelem" hálátlan szerepét.
Dippold Péter a kölcsönzés elterjedését jelölte következő lépcsőként, könyvtárak, digitalizáló archívumok napjainkban formálódó kulcsszerepét jövendölve, talán a hazai Eldorado projektre is célozva, melynek előkészítésében Káldos János is részt vett. Ő szintén az átmeneti korszak jellemzőire hívta fel a figyelmet: a digitális kultúrát visszakívánni nem lehet, lényegtelen, hogy milyen eszközöket, formátumokat használunk ma, a kultúrát végül mégis a felelősséggel kiadott könyvek, dokumentumok viszik tovább, ezek tartoznak "a kulturális emlékezet első rétegébe".
Vegyük észre, hogy a Békés Márton által óvott értékek, s a nyomtatott könyvek identitásunkban, személyiségünk és kapcsolataink meghatározásában oly kitüntetett szerepe éppen ezt a hangsúlyt, felelős ellenpontot igénylik. Örülnünk kell a provokáló, e-olvasást tagadó véleménynek, mert átmeneti időszakokban a határozott tagadás megjelenése is oszlatja a bizonytalanságot, az éppen annak bizonysága, hogy valós változásokra reagáltunk, hogy kontrasztossá, a szemlélők számára létező, kész ténnyé kezd válni a nyomtatott könyvkultúra és az e-olvasás párhuzamos jelenléte.
A nyomtatott könyv jövője ellensúlyt kapott, pár évtizede még ismeretlen, új hátteret, ami nemcsak megőrzőinek, a könyvtáraknak fontos, de szerepet kaphat akár a legégetőbb problémák, a szerzői jogi válság, az alkotók támogatásának kezelésében is. Többről van szó tehát, mint a Kindle, vagy hasonló termékek sikerének ünnepléséről, átmeneti szerepük túlértékeléséről. A könyvtári és kiadói stratégiák a könyvek, szövegek szerepének átalakulásával számolnak, de erőfeszítéseik célja nem egy formátum, vagy eszköz terjedésének elősegítése, hanem az értékek biztosítása, megőrzése, az átmenet megértése.
Az e-könyvként most megismert jelenség Ted Nelson Xanadujától Horváth Iván f-bookjáig számtalan e-szöveg koncepcióhoz képest retrográd elképzelés. Kommercializált, korlátozó visszalépés mindazon forradalmi funkcióktól (tartalmak kompatibilitása, szabad hozzáférhetővé tétele, megosztása, tetszőleges összekapcsolása, részeik egymáshoz linkelése) amelyeket a hipertext, vagy a web fölkínált. Látjuk, tapasztaljuk ugyanakkor, hogy a vízió a nyomtatás korát felváltó globális hipertextről nem vált valóra, senki nem írt hipertextre sikerrel szépirodalmat, a szövegek végtelen hálózata helyett a rövid, könnyen befogadható tartalmak interaktívan szolgáltatott "műsora" vált népszerűvé, mint a Facebook felületén, ahol a felhasználó a személyére szabott, de véletlenszerű információfolyam részesévé válhat, onnan kalandozik el, oda tér vissza. Ha nem a web lett az olvasás, a szövegek új otthona, akkor hol találhatnak olvasóikra a szerzők? Mi lesz a hosszú, lineáris szövegek szerepe életünkben 10-20 év múlva?
A webfelhasználók első nemzedékeitől kezdve gyűjtik szervereken, legális és illegális tárhelyeken a digitalizált, lineáris szövegeket. Nem véletlen, hogy a korosztály kedvencei - sci-fi és fantasy - az e-könyv kínálat kialakulásakor is lépéselőnybe kerültek. Az e-könyvek sikerének oka tehát az lehet, hogy a web domesztikálása közben világossá vált: minden kor olvasói igénylik, hogy vezesse őket valaki, hogy egy-egy regény világát fantáziájukban a szerző szavai, kalauzolása építse fel, ugyanúgy, ahogy a Facebook algoritmusaitól elvárják, hogy helyettük szervezze műsorfolyammá web-élményüket.
A hozzászólók tapasztalatai, igényei és hangsúlyai egyértelműen alátámasztották, hogy a tartalomfogyasztás e két vonulata közelít egymáshoz. Könyvtári e-kölcsönzéssel, on-demand kiadói nyomtatással olyan állapot felé haladunk, amelyben a hosszú szövegek tárolását könyvtárakra, archívumokra bízhatjuk és azoknak csak különböző megjelenései lesznek az olvasóeszközökre letölthető, a nyomtatva megvásárolható, vagy közösségi hálózatokon egymás figyelmébe citálható, linkelhető formák.
Békés Márton Szilícium-völgyi nagyvállalatokkal szembeni ellenérzéseire reagálva szögezzük le: a nyomtatott könyvkiadás sem mentesebb multinacionális üzleti érdekektől. Míg a könyvkiadók és a szellemi műhelyek harcot vívnak egymással és a nemzetközi konkurenciával, vagy elkeseredetten küzdenek a fogyatkozó pályázati támogatásokért, az olcsó és korlátlanul hozzáférhető elektronikus szövegek közelebb vihetik a szerzőket a valós olvasói piachoz, organikusan kialakuló közönségükhöz. Az e-könyv-kultúra és webes tájékozódás szimbiózisa megkönnyítheti az alkotó írók, szerzők megismerését, estjeik, kultuszuk kiadói menedzselését. Csökkenhet a borító alapján ajándékozott, alig átlapozott, vagy remittendában maradt kötetek száma, ha az on-demand nyomtatott, vagy rugalmas példányszámban megjelent könyvek kiválasztása fölértékelődik, s a megszerzett könyvek az e-szövegekben már megismert szerzők elkötelezett olvasói támogatását jelképezik. Így maradhatnak, s válhatnak újra tulajdonosaik identitását valóban jelképező gyűjteményekké az otthoni könyvespolcok, ellensúlyként, háttérként így emelheti ki az elektronikus szövegek terjedése a Békés Márton által is féltett, nyomtatott könyv- és olvasáskultúrát.
A fenti részleteket tartalmazó írás teljes szövege a Könyvtári Figyelőben jelent meg:
Fodor János: E-olvasásról a tagadás tükrében. - Könyvtári Figyelő, 60. évf. (2014) 4. sz. pp. 481-485.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése