A teljes tanulmány a Könyv és Nevelés 2018/2. számában olvasható
Egy friss felmérés szerint az Európai Unió országai közül Magyarország a legnagyobb közösségimédia-fogyasztó. Az európai átlagnál húsz százalékkal többen Facebookozunk, Twitterezünk és Instagramozunk, a 16-24 éves korosztályban szinte mindenki aktív valamelyik közösségi oldalon. Egyfelől örülhetünk az új technológiák terjedésének, bízhatunk abban, hogy a digitális-benszülött generációk munkában, társadalmi önszerveződésben és kreativitásban is hasznosítani tudják a korszerű kommunikációs eszközök kezelésében szerzett kompetenciát. Másfelől joggal tartunk az álhírekkel manipulálható közösségi médiafogyasztás következményeitől, a társadalom kötőanyagait fellazító véleménybuborékok hatásától. A kulturális, tudományos, műveltségi közös nevező záloga a tanulás és önkéntes művelődés: időigényes tevékenységek. A közösségi médiafogyasztás pedig - üzleti modelljéből következően - időrabló, hiszen a felhasználók figyelméből, választásaiból, aktivitásából profitál, a használt szolgáltatások kiterjesztésére törekszik, egészen az alapvető élettevékenységek szintjéig. Van-e esély az időigényes olvasás reneszánszára, vagy máris rétegigényt képvisel a történetekben, tudásban elmélyedő, fantáziájával szavakból képeket teremtő olvasó? S ha az e-book, a digitális szöveg olvasása a jövő, vezet-e visszaút a könyvespolcok közé, vagy készüljünk föl könyvtáraink fokozatos felszámolására? Ahogy e kérdések is leegyszerűsítik a bizonytalanság komplexitását, úgy válasz sem adható röviden, vagy általános érvénnyel.












