Doktori disszertáció bírálata
Hölgyeim és Uraim, tisztelt Bizottság!
Tóth Máté disszertációja egy fiatalember arcképét rajzolja elénk: egyetemista, elsőéves, tehát a kilencvenes évek elején jött világra. Hol tart most az ifjú, aki komoly fizikus családba született, s kinek kezdetektől tudós tanárok jósoltak fényes jövőt, mentorként informatikusok, könyvtárosok, filozófusok láttak benne elvesztegethetetlen lehetőségeket? Itt van közöttünk minden nap. Képességeit, a benne rejlő lehetőségeket minden megnyilvánulása igazolja, de karakterét inkább jellemzi a felületes műveltség, képességei pazarlása, a társasági élet, a játék és szórakozás, semmint a tudás rendszeres felhalmozása. Mit tehetünk már a huszonévessel, akit nem zártak burokba, mert hagyták, hogy lehetőségből ezer hatás formálta személyiséggé szocializálódjon; bele szólhatunk-e még fejlődésébe, vagy csökkenő jelentőségünket elfogadva már csak példát, motivációt kínálhatunk figyelmébe, miközben saját szerepünket is féltve azon aggódunk, nem keríti-e hatalmába egy piramisjátékszervező, legfontosabb értékeit visszájára fordító szekta, szenvedélybetegség vagy diktatórikus politikai szándék.
Szívesen nyugodnánk bele, hogy a huszonéves web - bármilyen irányból is tekintünk rá -, még organikusan fejlődő, dinamikusan komplex és alig befolyásolható - mint egy kiforratlan személyiség. Sajnos ez nem teljesen igaz. Tóth Máté disszertációja pontos látlelet, s a tervek, koncepciók, lehetőségek és gondok felmutatásával komoly figyelmeztetés is: napjaink sikeres, hasznos webes szolgáltatásainak elterjedését, felhasználását nem moshatjuk össze a szemantikus web kialakulása felé tett lépésekkel. A web 2.0 tartalomleíró vonásai alapvetően üzleti érdekek mentén bontakoznak ki, az emberi tudás össznépi leképezése nagyszerű, ám mégse feledjük, eszközként az emberi érdeklődés globális számbavételét szolgálja, ingyenességének ára a megfelelés mögöttes céljának, a totális piackutatásnak.
Kétszeresen is időszerű tehát Tóth Máté látlelete: a huszonéves web tudós mentorainak el kell gondolkoznia saját szerepükön, beavatkozási lehetőségeiken, szembenézve a ténnyel, hogy a szemantikus webről manapság kevesebbet beszélünk. Másrészt el kell fogadniuk és értékelniük kell a közösségi web kialakulását, mint jövőt formáló, erőteljes tendenciát.
A jelölt disszertációja a könyvtártudomány szemszögéből vállalja a szembesülést, s megalapozottsága, tárgyilagossága alapján méltó a mentori szerep továbbvitelére, a közvetítésre kutatási témája és a könyvtártudomány e téren kevésbé, vagy másként járatos szakértői között.
Dolgozatát röviden áttekintve józanul részletező, értő, önálló alapozást olvashatunk hét fejezet csaknem 130 oldalán keresztül, áttekintve a szintaktikai paradigmától a szemantikai felé mozdulás, fejlődés kísérleteit és gyakorlati eredményeit. A felosztás, szegmentálás minden webes témát feldolgozó munkában nehéz: jelen disszertáció fejezetrendszere, amit a tartalomjegyzék első, felületes olvasásakor esetleg redundáns nekifutások sorának vélhetünk, valójában egymásra épülő, támaszkodó legyezőszárnyakként fedi le a dolgozat tématerületét, lépésről-lépésre magasabb szinten.
Célirányos, tömör összefoglalót kapunk így a problémakör forrásáról, a tudásreprezentáció vágyáról az Alexandriai könyvtártól Nelson Xanadu tervéig, majd a megvalósult web sajátságosságait bemutató Szintaktikai paradigma fejezetben ismét találkozhatunk a Tóth által már korábbi publikációjában is körüljárt "játékos"-fogalommal, s annak ismertetésével, ami találó és frappáns hasonlat a szemantikus kötések hiányában kialakult hálózat-felhasználási gyakorlat jellemzésére. Idézem: "A jelenlegi világhálón ügyesen navigáló használókra javasolta az Aslib könyvtáros kézikönyve a játékos kifejezést."..."Négy vonatkozásban is hiteles asszociációkat kelt: interakcióra, szórakozásra, társadalmi életre, versenyszerűségre egyaránt utal. A jelenlegi világhálón a legsikeresebbek azok a használók, akik egy nagy középpont nélküli szövegként tekintenek a webre, amely nyomán a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak egyre inkább egy aktív, de periférikus szerep jut: a tudásszervezés."
A Szemantikus web fejezetben elkerülhetetlen az immár tizedik életévébe lépő, Berners-Lee féle szemantikus web-tervezet részletes bemutatása, mely önmagában is kitölthet egy disszertációt. A szintek és összetevők kötelező ismertetése kevéssé kreatív folyamat, de Tóth, ahol csak lehet, kitér a magyar vonatkozásokra, széles spektrumú hivatkozásai és adekvát ábrái élővé és intenzívvé teszik a prezentációt. A fejezet lezárásaként tanulságos összefoglalót kapunk a könyvtári alkalmazási kísérletekről, s a szemantikus web kritikájáról is. Bővebben idézve: "Egyre inkább világossá válik, hogy globális metaadat-infrastruktúra építése elképzelhetetlen tömegek munkája nélkül. A világháló szintaktikai paradigmájának sikere nagyban köszönhető az egyszerűségnek." ... "Minden létezőt magában foglaló ontológia alkalmazás hiányában a szemantikus web nem válhat globális metadat-infrastruktúrává, hanem megmarad a webes tartalmak hatékonyabb együttműködését elősegítő technológiák gyűjtőfogalmának. Az ismertetett szemantikus web technológiákon alapuló könyvtári alkalmazások sorát áttekintve belátható, hogy egyetlen olyan implementáció sem született, amely a lépcsős modell valamennyi szintjét magában foglalná."
A Tématérkép technológia és Szemantikai paradigma fejezetek a kiteljesedés pillanatnyi maximumát, a globalitás hiányában is érdemes kezdeményezéseket, önmagukban érvényes, megvalósult vagy megvalósítható hasznosításokat mutatják be, bizonyítva, hogy a könyvtárak tudásreprezentációs feladatait tekintve valóban paradigmaváltást jelent, azaz jelentene a széleskörű alkalmazás.
A könyvtártudomány azonban nem létezik könyvtárak nélkül, s a könyvtárak a felhasználók tömege nélkül. A tömegek figyelmét, s így a könyvtárosokét is a web 2.0 köti le napjainkban. "A web2 világa elsősorban nem a tudás reprezentálásáról szól, hanem a használók játéktérre való bevonásáról. Jellemzi a könyvtári világ elkötelezettségét, hogy míg a szemantikus web fejlesztésekről a szakmabeliek zöme nem is hallott, a web2 hónapok alatt divatszóvá vált mind Magyarországon, mind pedig külföldön." -jelzi tárgyilagosan Tóth a Web 2.0-át ismertető fejezetben.
Létezhet-e átmenet, evolúció a szemantikus web felé, folkszonómia és takszonómia között, s milyen szerepet tölthetnek be a könyvtárak a tudásszervezés fejlődésében? Hogyan kapcsolhatóak a műhelyekben fejlesztett rendszerek, szemantikusan feltárt állományok a közösségi fejlesztésekhez egy majdani egységesülés bizonytalan reményében?
A nyolcadik, A könyvtárak a szemantikus paradigmában című fejezet, talán a kelleténél talányosabb címe a továbbfejlődési lehetőségek körbejárását, a nehéz és korántsem látványos lépések elemzését takarja. A két égetően fontos tennivaló, azaz a könyvtári metaadat-kincs szemantikus webtechnológiák számára adekvát konvertálása, valamint a könyvtárak által létrehozott, vagy elfogadott URI-k szaporítása sajnos nem csak elhatározás kérdése. Tóth józanul emeli ki a gátló tényezőket, a versenyhelyzetet és az elérhetővé tétel lemondással járó gesztusát - idézem: "A könyvtárak számára sokkoló lesz lemondani arról a pozícióról, amit a szemantikailag kódolt információ szinte kizárólagos birtoklása jelent. A könyvtárak a tudásszervezési rendszereik közzétételével a legnagyobb hozzáadott értékkel bíró tartalmaikat teszik közkinccsé és egyben lemondanak annak birtoklásáról." Lehet, hogy a könyvtárak - részben a Library 2.0 koncepció által is táplált - bizakodó hálózati jövőképéhez képest szürkébbnek és nehezebb vállalásnak tűnik a Tóth által levezetett "periférikusan aktív" tudásmérnöki szerepkör. "A használók" - mint írja - "ezért nem lesznek hálásak nekünk, hiszen várhatóan nem is szereznek róla tudomást, hogy a könyvtárnak köszönhetik a háttérben futó tudásszervezési rendszereket."
Összefoglalva:
Tóth Máté disszertációja módszertani alapvetéseitől összefoglalójáig, végig magas színvonalú, felesleges tiszteletköröket nélkülöző tényfeltárás a szemantikus technológiák könyvtártudományi alkalmazásának jelenéről és szükségszerűként levezetett jövőjéről. Elemzéseiben a téma iránt érdeklődők előtt már ismert problémák is mélyebb, elméleti kontextust kapnak, s Tóth jártasságát, érdeklődését bizonyítja a folyamatos és egyenletes szakirodalmi hivatkozásrendszer csakúgy, mint a gyakorlati projektek és alkalmazások bemutatása, legyen szó akár tématérképekről, vagy web 2.0-ás szolgáltatáscsomagokról. Különösen tanulságos illusztráció a norvégiai körkép és az érzékletes példaként szolgáló, saját tématérképkisérletek műhelymunka-leírásként dolgozatba emelése.
Bár a dolgozatban felhasznált ismeretanyag fejezetekre osztása és a fejezetek címadása első olvasatra nehezen átfogható ívet rajzol a kutatás egészéről, a disszertáció lapjait olvasva érthetővé és indokolttá válnak a gyakorlati kitérők csakúgy, mint a három kulcsfejezet (Szemantikus web; Szemantikus paradigma; Könyvtárak a szemantikai paradigmában) "egymástól szétültetése" (4. 6. és 8. pozícióba, a fejezetrendben).
Az értekezés téziseit felidézve:
1. tézis: elfogadjuk és tudományosan megalapozottnak látjuk a világháló fejlődési állapotaira vonatkoztatott szintaktikai és a szemantikai paradigma fogalmak használatát.
2. tézis: hasznosnak és meglapozottnak látjuk a szemantikus web és a tématérkép technológiák közös ismérveinek elemző összevetését és értékelését a világháló szemantikai paradigmájának megjelenéseként.
3. tézis: bár a közösségi web fejlődését, mint kereskedelmi érdekek mozgatta folyamatot nehéz pontosan megjósolni, egyetértünk Tóth Máté kijelentésével, mely szerint a web2 és a szemantikus web jelenségei azért sem "írhatók le egy lineáris fejlődési vonal egymásra következő állomásaiként, mert míg a web2 a közösségek együttműködését, a szemantikus web a szemantikailag kódolt metaadat-tartalom bővítését célozta." Nem láthatjuk előre, milyen következményekkel jár a kereskedelmi szolgáltatások közösségi tartalomminősítő vonásainak erősödése, pl. a disszertáció bírálatakor még csak bevezetett "lájkolható web" kezdeményezés a Facebook rendszerében. Jelenlegi tudásunk szerint így a Tóth Máté azon tézismondatát érezzük legpontosabbnak, mely szerint "az interneten megvalósuló globális tudáscsere csak a széles webes közösség által generált metaadat-tartalom bővülésével valósulhat meg."
4. tézis: a kutatás legfontosabb (vég)eredményeként fogadjuk el a könyvtár feladatait levezető gondolatmenetet: "A könyvtár a szemantikai paradigmában az általa birtokolt"..."tartalmak szemantikus technológiákkal kompatibilis közzétételével, tudásszervezési rendszerek készítésével, valamint a szemantikus web szabványok támogatásával járulhat hozzá egy globális hálózati metaadat-infrastruktúra megvalósításához." E végkövetkeztetések megalapozottságát, a lehetőségek józan bemutatását tekinthetjük Tóth Máté kutatásainak gyümölcseként, s értékelhetjük egyben úgy is, mint a web fejlődését mentori felelősséggel kísérő könyvtártudományi közeg jelenleg egyedül lehetséges álláspontját.
A disszertáció további kutatások kiindulópontjaként feltétlenül fontos eredmény, záró megállapításaiban a jelölt tanulságosan és továbbgondolhatóan összegzi a hipotézisektől kutatása lezárásáig tartó munkafolyamat tanulságait.
Összegezve véleményemet, Tóth Máté munkáját az elméletben és gyakorlatban egyaránt otthonos szakember rálátása és pontos arányérzéke jellemzi.
Dolgozata megformáltsága és fogalmazása rutinos, a helyenként sűrű - rövidítésekkel, vagy épp átgondolandó fogalmakkal, ábrákkal terhelt - szakaszokban is "emberi fogyasztásra alkalmas" marad. A dolgozat illusztráltsága bőséges, formai szempontból hibát nem találtam. Az áttekintett kezdeményezések, alkalmazáspéldák, szolgáltatások bemutatásában pontosan annyi a kommentáló és jelentőség értékelő mozzanat, amennyi egységben látásukhoz feltétlenül szükséges.
Kutatásával nem csak létrehozta a jelenlegi helyzet megbízható, használhatóan koherens leírását, de példaalkalmazásait és következtetéseit olyan megvilágításba helyezte, hogy felvetései, szempontjai fontos tájékozódási pontokká válhatnak a gyakorló könyvtári szakemberek, döntéshozók számára is.
A disszertációt nyilvános vitára és részben vagy egészében publikálásra egyaránt örömmel javaslom.
Fodor János Ph.D.
ELTE BTK IKI KT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése