Doktori disszertáció bírálata
Tisztelt Bizottság, Hölgyeim és Uraim,
Szőnyi Éva disszertációjának bírálatával két gondom volt. Az egyik - súlyosabb -, hogy szakterületemet alig érinti. Bár a Tézisfüzet "A DISSZERTÁCIÓ TÁRGYA ÉS A KUTATÁS CÉLJA" című fejezetében reményt keltő a mondat, mely szerint "A kutatás fő célja annak modellezése, hogyan képez egységet a hagyományos történeti forráskutatás a harmadik évezred információs technológiájának könyvtári eszközeivel, miképpen segíthetik az integrált könyvtári rendszerek közös online katalógusai és a digitalizált tartalom-szolgáltatás a részben, vagy egészben megsemmisült régi gyűjtemények virtuális rekonstrukcióját." Sajnos maga a disszertáció ezekkel a számomra is érdekes kérdésekkel kevéssé foglalkozik, ez bizony egy könyvtártörténeti munka, a címben foglalt témáról, szigorúan kronologikus felépítéssel, mely csak utolsó öt oldalán jut el a gyűjtemény virtuális rekonstrukciójának bemutatásához.
A kínálkozó lehetőség ilyen esetben a munka, mint tudományos dolgozat bírálata, formai ellenőrzése, tézisei igazoltságának, szerkezetének, gondolatmenete koherenciájának elemzése.
Éppen ebben rejlik második problémám - Szőnyi dolgozatában a leginkább kritizálható pontok talán a legkevésbé lényegesek, komolyabb kifogásaim inkább csak felvetések, leginkább tudományos észrevételeim pedig bizonyára összefüggenek járatlanságommal a témában. Ahogy a részletesebb tematikus kritika, úgy a teljesítmény bőségesebb dicsérete is hiteltelen lett volna tőlem, így kérem, ne vegyék szőrszálhasogatásnak bírálatomat, igyekszem is a szokásosnál rövidebben tálalni annak reményben, hogy a jelölt válaszai tanulságosak és megnyugtatóak lesznek.
Szőnyi Éva egyenletesen és pontosan hivatkozott dolgozata meggyőző részletességgel járja végig egy gyűjtemény másfél évszázadot felölelő történetét, bizonyságát adva széleskörű könyvtár- kultúr- és ipartörténeti tájékozottságának. Fogalmazása magabiztos, munkáján érezhető a téma iránti szakmai, érzelmi elkötelezettség. Stílusa szerencsésen nélkülözi a felesleges díszítményeket, mindeközben távolról sem marad száraz, vagy unalmas. Tudományos szakíróként dolgozata lapjain jó arányérzékű, témáját átélhetően és világosan előadó kutatót ismerhetünk meg személyében.
Kétségek, kérdések inkább a nagyobb szerkezet, a dolgozat legfelsőbb szintű megformáltsága kapcsán vetődtek föl bennem.
Megszoktuk, s nem véletlenül alakult így, hogy egy disszertáció, melynek célja a kutató bemutatkozása, olyan felvezető szakaszokkal kezdődik, melyek tisztázzák a témaválasztás hátterét a jelölt szakmai fejlődéstörténetében, majd indokolják és definiálják a választott módszert, tárgyalási szakaszokat és vizsgálati szempontokat, végül elhelyezik a tudományterület horizontján magát a témát, amit a jelölt tudományos kutatásainak fókuszába von. Számomra tehát szokatlan, hogy a disszertáció BEVEZETÉS című, első fejezetének már a második bekezdésében belefog Szőnyi Éva a Közgazdasági Egyetem könyvtárának sorstörténetébe, kutatása helyett a "történet" felvezetését prezentálva, ugyanazon narratív szemszögből, ahogy azt majd további 140 oldalon teszi.
Nem sokat segít a kezdeti ismerkedésben a dolgozattal, mint felépítménnyel az sem, ha visszalapozunk a két szintű struktúrát mutató, számozott tartalomjegyzékre.
A második főfejezet címe például: KAMARÁK KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON. Alfejezetei között az első: A PESTI KAMARA. Logikusnak éreznénk, hogy vele egyenrangon, a második alfejezet további magyarországi kamarák kialakulásáról szóljon. De nem, a további alfejezetekben már végleg Pesten maradunk, s jönnek, kronologikusan a Valero Antalról, Appiano Józsefről, Kochmeister Frigyesről szóló kitűnő alfejezetek, alegységeiként ennek, a kamarák kialakulásnak bemutatását címében sugalló főfejezetnek.
A hierarchikus tartalomjegyzék majd' minden fejezet-alfejezet viszonylatában hasonlóan erőltetett az alá-fölérendeltség. A kronológikus tárgyalásmódot észlelve, hamar nyilvánvalóvá válik persze, hogy a főfejezet címek nem tartalmi-logikai egységeket fednek, hanem korszakhatároló eseményeket jelölnek. Talán célszerűbb lett volna ezt a linearitást az erőltetett hierarchia helyett egyértelműen, évszám-határok címbe foglalásával érzékeltetni.
A bevezetésnél is erősebb hiányérzetet keltett bennem a lezárás, összefoglalás hiánya. Külön, 9. főfejezetként szerepel ugyan egy ÖSSZEGZÉS című - de az, a másfél száz oldalt közelgető értekezés lezárásaként alig másfél oldalt tesz ki, jórészt az addig tárgyalt történeti szakaszok tömör újra-felevenítését tartalmazza, s összesítve is alig pár sornyi gondolat belőle az, ami a feltárásból levont tanulságként, könyvtártörténeti, elméleti kontextusba helyezésként nyugtázható.
E szerkezeti kérdéseken tűnődve arra jutottam, hogy bár a kronologikus tárgyalásmód - fő eszközként - nyilván adekvát témájához, Szőnyi Éva disszertációjában számomra túlzottan dominál, kiszorítva nem csak a kutatás nagyobb ívű, elméleti áttekintését szolgáló szakaszokat, de olyan, a könyvtártörténet leírásához, teljességéhez szükségesnek tűnő megközelítéseket is, melyek egy hozzám hasonlóan laikus olvasóban is felvetődhetnek, s hiányként maradnak az olvasás után.
A könyvtár bemutatásának elemzéséhez hozzá tartozhatott volna kínálkozó lehetőségként az összevetés más európai ipartestületek könyvtárainak sorsával - meggyőző lett volna ez a kitekintés az idegen nyelvű szakirodalom felhasználási készségének bizonyítására is -, avagy az ipartestületek könyvtárainak tágabb kontextusba helyezése más hazai, vidéki ipartestületi könyvtárak, korabeli nagypolgári könyvtárak párhuzamba vonásával, sőt, a személyes sorsokra fűzött tárgyalásmód kínálta volna a lehetőséget a vállakozói, iparosi mecenatura korabeli hátterének bővebb elemzésére, keresve a gyűjtemény történetének általánosabbösszefüggéseit és tanulságait.
Nem kaphat így kellő súlyt a kérdés, mennyire volt unikális a gyűjtemény - s miközben ennyire a vizsgált állományra koncentrált a meghatározó könyvtártörténeti perspektíva, a bevezetés és lezárás hiányzó, tágabb tudományos kontextust adó végpontjai között kicsit ömlesztve, helyenként strukturálatlanul kapunk életrajzi, könyvtár- és köztörténeti adatokat.
Erre a másfél évszázadot átfogó, három párhuzamosan font szálra viszont lehetséges, hogy kevés is 140 oldal.
A könyvtár történetének, változásainak feltárása példásan hivatkozott a szakirodalomból és a katalógus bővülése alapján, de nem mindig meggyőző a primér források használatában. Levelek, rendeletek, magándokumentumok említése előfordul, de gyakran csak szakirodalmi említettségükből kiindulva, s nem maguknak az említett dokumentumoknak az ismeretében.
Hiányérzetet keltett helyenként az elnökök életének feldolgozása is - a XIX. század végének úttörő vállalkozó nemzedékeiről olyan - szerintem jelentős - szakirodalmi tételek hiányoznak Szőnyi Éva irodalomjegyzékéből, mint pl. a Frank Tibor féle 2006-os Honszeretet és felekezeti hűség, vagy a Lengyel György féle Vállalkozók, bankárok, kereskedők, esetleg Vörös Károlytól a Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917.
Ha egy disszertációtól többet is, kevesebbet is várnánk - több módszertani, elméleti megnyilvánulást, komplexebb megközelítést, gazdagabb kontextust illetve kisebb merítést - az gyakran a témaválasztás bátorságának ára, s optimális esetben inkább bíztató ígéret a jelölt további kutatásaira nézve, semmint csüggesztő látlelet. A dolgozat egészét tekintve biztos vagyok benne, hogy Szőnyi Éva esetében optimisták lehetünk. Bár téziseinek megfogalmazása helyenként lehetne egzaktabb, kettő kivételével egyértelműnek érezzük a felvetések és bizonyításuk tudományos nóvumát, s egyben igazoltnak a disszertáció jelentőségét tudományterületünk számára.
A tézisfüzet szerint az értekezés első tézise a BCE KK könyvtári állományának 2010-ben befejezett teljes körű állományleltárának eredménye. Bár a kapcsolat a dolgozat létrejötte és az állomány feltárása között - ha teljesen csak a tézisfüzetből is, de - világos, maga a disszertáció a könyvtár történetét (beleértve az állomány jelenkori rendezését is) tárja fel, így számomra kérdéses, mennyiben tekinthető az e tétel igazolásáteredményként magába foglaló munkának. Ha az állományfeltárást az elkészült disszertáció szorosan vett témájának tekintenénk, a könyvtártörténeti (és életrajzi és történeti) szál mellett hiányolnunk kéne még ennekrészletesebb bemutatását, dokumentálását és elemzését is - gyakorlatilag egy párhuzamos, második disszertációt.
A második, harmadik, negyedik és ötödik tézis esetében viszont az állomány történetének dolgozatba foglalt feltárása világosan és kielégítően igazolta a tézismondatokat.
A hatodik tézis érzésem szerint olyan alapigazságokat tartalmaz, melyeket a könyvtártudomány elmélete és gyakorlata már bizonyított, így a dolgozat eredményei közé ezek aktuális beigazolódásának nyugtázása kevéssé sorolható. Vagy, ha igen, az számomra nem tűnt kellőképpen kiemeltnek, körbejártnak.
A hetedik, záró tézist viszont ismét örömmel fogadom el, utalva bár arra, hogy igazolásához különösen hasznos lett volna az összevetés más hazai, vagy európai példákkal.
Végezetül engedjenek meg három, valóban formális megjegyzést.
Alapvető szövegszerkesztési ismereteket 2010-ben elvárni úgy érzem, már lehet és kell. Ennek szellemében bátorkodom hibául fölróni, hogy Szőnyi Éva szépen formázott szövege fölött nem használ élő fejlécet, dolgozata minden egyes oldalának tetején - a nyitó tartalomjegyzéktől a melléklet utolsó lapjáig - a főcím díszeleg csupa kapitálissal, ami hasznos ugyan, ha a dolgozat lapjai széthullva elkeverednek más kéziratokkal, de osztályozásban, tájékoztatásban, visszakereshetővé tételben mester, könyvtáros tudósjelöltektől ennél több funkcionalitást várunk el.
Bár egy publikálásra szánt kézirat esetében nem kívánatos a fejezetcímek új oldara törése, a doktori disszertáció mégis csak materializálódik klasszikus, nyomtatott, kötött változatatában is, s kulturáltabb látvány, ha nem kezdődnek benne oldal alján, két sor után rögvest lapozandó fejezetek.
A disszertációban sajnálattal tapasztaltam az illusztrációk teljeskörű mellőzését - ez a puritanizmus nem elítélendő, de e történeti munkánál nem csak, hogy hálás feladat lett volna a kutatás a korai fotográfia korának képanyagában, de a jó érzékkel válogatás épp úgy elismerendő erény, mint a pontos jegyzetelés, vagy a logikus szerkesztés. A témában jobbára laikusként bizony, megvallom, én örömmel láttam volna a tárgyalt személyek, helyszínek, kiadványok ábrázolásait.
Összefoglalva véleményemet, szeretném hangsúlyozni, hogy Szőnyi Éva disszertációja értékes kiteljesítése az állomány megismerésével és kultúr-, ipartörténeti kutatással töltött éveinek, tudományos megnyilatkozásként komoly kutatói-szakírói kvalitásokat mutat. Az engem zavaró szerkezeti és formai jellemzők ellenére az egy percig sem volt kétséges, hogy a dolgozatot nyilvános vitára alkalmasnak ítélem. Kritikai észrevételeim szummája talán az lehetne, hogy Szőnyi Éva legyen nyugodtan bátrabb a komplex, tudós látásmód kialakításában és alkalmazásában, interdiszciplináris tudományterületünk képviselőjeként ne feledkezzen meg a kontextusba helyezés lehetőségéről és mindenkori igényéről, az elméleti rálátás szükségességéről, akár a feltárt anyag mennyiségének rovására is.
Bírált munkája alapján úgy érzem, hajlamos még hagyni, hogy magával ragadja az aprólékos munkával feltárt történet kronológiai sodrása - jó példa e vonzás hatalmára a tézisfüzet SZERKEZET címet viselő szakasza, ahol a disszertáció szerkezetének ismertetéseként sem arról tájékoztat, hogyan építette ő fel dolgozatát, hanem inkább röviden összefoglalja a 'történetet', kiemelve a sorsfordító személyek, változások jelentőségét, úgy ítélve, magáért beszél a szerkesztést meghatározó tényezők felvonultatása - ez azonban itt túlzott alázat a témával szemben. Bár sejthető, kitalálható, hogy a dolgozat fölépítése e bekezdés mondatainak függvénye, ezt azért a jelölt is bátrabban kommentálhatná, levezethetné, tudományos munkaként látni-láttani merve saját működésének eredményét. Különös tekintettel arra, hogy a füzet következő szakaszának címe TARTALOM - s itt már valóban nem is várhatunk el mást, mint a feltárt történet újabb narratív összefoglalását.
2010. december 20.
Fodor János Ph.D.
adjunktus
ELTE BTK KT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése