Fodor János PhD
TÖRTÉNELEM ÉS ÖNAZONOSSÁG - Konferencia
Német-Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2007
A hálózati közegben identitását kereső, kötődéseit alakító, vagy épp vonzások és elköteleződések rabjává váló felhasználó két alapélménye az azonnaliság és az archíváltság. A webtartalom folyamatos bővülésének forrásai, fórumbeszélgetések, blogbejegyzések, adatbázisba kerülő digitalizált tartalmak megjelenései és a közöttük szövődő, egyre összetettebbé váló kapcsolatrendszer élettelivé és jelenidejűvé teszik a virtuális közeget, miközben végtelen tudásarchívumot generálnak. Viszonyulási mozgásterünk e tudásarchívumhoz a technológiai fejlődés függvényében változóban van – s nem feltétlenül jó irányban.
Amióta az emberi tudást archíváljuk, a tudástár (tipikusan "könyvtár") a művelt emberek identitását meghatározó motívumává vált - évszázadokon át, a főúri könyvtáraktól napjaink házikönyvtáraiig.
A könyvtár, mint tudásarchívum, viselte gyűjtője személyiségének lenyomatát s meghatározó lehetett birtoklója identitástudatában. Magánkönyvtárként akár név szerint azonosíthatóan, de közkönyvtárként is, összeállítása a feltételezett művelt, vagy tudós szakember értékrendjét, az "általános műveltség" kívánalmait tükrözte, s mint hely és fogalom, mindenkori fontos élményévé vált az ezzel azonosuló, a műveltséget vagy tudományt identitása részeként megélő embereknek.
A könyv-objektumok halmazát az összerendező rálátás, birtoklás illúziója fogta össze tudás archívummá.