A papíron, melyre bírálatomat írtam, ott áll Cervantes Don Quijotéja, soraimmal kerülgetnem kell Borges novelláit éppúgy, mint az Önök publikációit. Tizenévesek magabiztos blogjai türemkednek bekezdéseim közé, miközben széljegyzeteltem Senkei-Kis Zoltán téziseit. És ez a papír az enyém, az én tulajdonom, azt kezdek vele, amit akarok.
Tovább feszítve az allegóriát: papírvékony erkölcsi gátja van annak, hogy a lap túloldaláról leolvassam az Önök - igen helytelenül - oda följegyzett bankkártyaszámát és jelszavát, facebook bejelentkezési adatait vagy magánlevelezését. Sok csodálatos lehetőség mellett ezt hozta nekünk az információtechnológiai fejlődés legutóbbi évtizede: gyökerestül kiforgatta az adatbiztonság és magánszféra illetve a szellemi tulajdon fogalmait eredeti kontextusukból, szélmalomharcá változtatva védelmüket.



