Mai vendégünk pályáján a képek, képgyűjtemények váltak meghatározóvá: előző munkahelyén az OSZK E-könyvtári szolgáltatások osztályán elsősorban a Digitális Képkönyvtárral foglalkozott, onnét érkezett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe, ahol természetesen a legkülönbözőbb dokumentumtípusok gyűlnek - témájuk szerint Budapesthez kapcsolódva -, mégis, a 200.000 tételes képgyűjteményről, s annak digitalizált részéről beszéltünk a legtöbbet, hiszen ezt láthatjuk leggyakrabban feltűnni a közösségi hálón megjelenő ízelítőkben. A tavalyi, minden napra egy facebook-poszt sikerét én is példaként állítottam óráimon, s átfogó statisztikai elemzésüket, a tanulságok levonását rövidesen közzéteszi a Gyűjtemény. Az idén heti egy posztra "lassított" közösségi média offenzívában minden munkatársuk részt vett, háttéranyagot, kísérő információkat, linkeket gyűjtöttek a megosztott képcsokrok mellé, s érezhető volt a külön munkatársra bízott fogalmazás a szövegek egységes stílusában. Felvetésünket, hogy akár kiadvánnyá is szerkeszthető a bejegyzés-sorozat, már ők is latolgatják, de Adrienne megfontolandónak érezte azt az ötletünket is, hogy e Facebookra létrehozott, értékes hátéranyaggal magát a gyűjteményi képtételeket is bővíteni lehetne.
A Budapest-képarchívum Monguz Kft.-vel fejlesztett rendszerét részletesen megismerhettük, a szkennelési adatok automatikus képbeágyazásától a kereshetőségen át az egyes tételekhez rendelt térképlinkekig, a jogkezeléstől a képmegrendelési lehetőségig számos téren világszínvonalú digitális gyűjteményből már valóban csak a felhasználói cimkézés, bővítés hiányzik, bár ennek lehetőségeit is vizsgálják (kommentálás, értékelés, megosztás most is lehetséges).
A gyűjtemény offline életéről, az olvasói szokásokról, jellemző érdeklődési területekről is hallhattunk, hiszen Adrienne tájékoztató munkakörben is dolgozik. Jelentős az építész hallgatók jelenléte, olvasótermükben gyakran van teltház. Szó esett a további digitalizált gyűjteményrészekről, adományként, hagyatékként feldolgozott képsorozatokról, pl. a Budapesti Cikk-Cakkról, melyet most dolgoznak át a MaNDA munkatársaival. A gyűjteményi portfólió izgalmas összetétele, a multimédia összeállítások és kiállítások kínálkozó lehetősége, a kollekciók változó terjedelme csábító együttműködési lehetőségeket mutatott a hallgatói munka bevonására, tanulságos hasznosulására is - amit föl is vetettem ajánlatként, s Adrienne örömmel fogadta, megígérve, hogy továbbítja Sándor Tibor osztályvezető felé.
A kurzus tervezett menetrendje szerint készültünk a mai találkozásra, s Várkonyi Mária hallgatóm több kérdéssel bombázta Adrienne-t, mint én. Miért nincs történeti leírás a Budapest Gyűjteményről? (Van, csak kissé elrejtve.) Mi indokolja az E-polc és Kirakat főmenü szintű elkülönítését az Adatbázisainktól? S általában, miért kell a Budapest Gyűjteményt ennyire alárendelni a FSzEK-portál menüjének, webdesign-jának? Tény, hogy minden nagy intézményben nehéz a döntés a komplexebb részgyűjtemények önálló arculatáról, hálózati megjelenéséről. A FSzEK az egységes megjelenést választotta, ellenpéldaként láthattuk például a MEK-et, melynek webfelülete nem része az OSZK intézményi CMS-ének. A Budapest Gyűjtemény oldalain csak az oldalsáv közepét elfoglaló menü marad az "övék", alatta, fölötte végig kíséri az olvasót a számos tagkönyvtárat és szolgáltatást, egységes katalógust kínáló FSzEK portál. Ez - néha, főleg új látogatóknak - bizony megtévesztő lehet.
Dávid Adriennel három képzési formában is módom volt találkozni: főiskolán, majd nappali mesterképzésben tanítottam, s ősz óta örömmel látom viszont doktoranduszaink között is. Őszintén remélem, hogy együttműködésünk folytatódik az Intézet és a Budapest Gyűjtemény közös projektjeinek szervezésében.
2015-04-29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése