2025. október 8., szerda

A digitális dokumentumok táraitól a feltárt összefüggések szolgáltatása felé

Napjaink tájékozódó olvasója arra építhet, ami rendelkezésére áll és amire ideje marad: az árnyalt, önmagában sokrétű, de időigényes dokumentumok és szervesen összetartozó információhalmazok helyett a tömör, rövid, gyorsan befogadható, lehetőleg vizuális tartalommal kísért információegységek válnak a tájékozódás alapegységeivé, amelyek között a kapcsolatot szabadon alakíthatják maguk a felhasználók azzal, hogy véleményezik, minősítik, saját ismereteik kontextusába illesztik azokat. Ahogy a történelmi kutatásokban fölértékelődött az esszenciális tudásnak kontextust adó mikrotörténelem, napjaink internetes olvasóira is minden korábbinál nagyobb hatással vannak a személyes történetek, a professzionális tartalomhoz fűzött, gyakran ellenőrizhetetlen igazságtartalmú kommentek. Ezek a gyorsan befogadható, a résztvevők számára saját nyelvükön írt, az általuk folytatott párbeszédekbe szervesen illő üzenetek és asszociációk generálják a kortárs ismeretek összefüggésrendszerét, amelyek értelmező kontextust adnak a tájékozódó látókörébe került professzionális tartalmaknak, eseményértelmezéseknek is. Nem meglepő, hogy az ismerethalmazok így esetlegesek, ellenőrizetlenek és torzak, vélemény- (vagy szűrő-) buborékokat alkotnak. Mivel az ismeretek összekapcsolása, a „dolgok megértése” változatlan és alapvető emberi igény, a közösen elfogadott és ismert kapcsolatrendszer hiánya piaci rést nyit, amit a tartalomipar reakciói is jól mutatnak. Az életművek, kapcsolatrendszerek izgalmas, élményközpontú, vagy játékos összefoglalásaival (nagyszabású kiállítások, látványos eseménysorozatok, fél-fiktív életrajzi filmek) vagy a populáris kultúrában külön-külön teljes értékű, de alkalmanként kihagyható epizódokból vagy évadokból lazán összekapcsolt történet-univerzumok megformálásával a szétbomló ismeretközösség hiányára reagálnak (lásd például Harry Potter, Gyűrűk ura, Star Wars és Marvel-történetrendszerek vagy a kapcsolódó fanfiction univerzumok kialakulása).

2025. október 1., szerda

Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény?

A második világháború idején az argentin író és könyvtáros Borges könyvtárként szimbolizálta az emberiség totális elbizonytalanodását. Mely rendszernek lehet ilyen értelemben nagyobb az entrópiája, mint egy végtelen könyvtárnak, melyben bábeli zűrzavarral teli könyvek sorakoznak, s az emberi létezés utolsó célja az értelmes szavak, vagy netán a tudásunk újrafelfedezéséhez kulcsot adó Katalógus keresése? Borges könyvtára stabil, végérvényes állapot, mert bár könyvtárosai aktívak, meddő aktivitásuk benne nem ér célt, energiájuk nem teremt rendet és erre szánt idejük fenntartja a rendetlenséget: holtig tartó munkaidejüket az entrópia csökkentésének szentelik, így nem is marad idejük önmaguk rendezésére, magasabb szervezettségi szintre emelésére. Közöttük az emberi kapcsolatot kizárólag a kereséssel kapcsolatos emlékek, anekdoták terjedése hordozza, véletlenszerűen, futó találkozásokon keresztül.

Borges emlékezetes metaforát teremtett a reménytelenségben is küzdő emberiségre, de bűneiért a könyvtárosként elképzelhető legméltóbb büntetést is mérte rá, amikor a tudást – számára különösen – szimbolizáló Könyvtárat fordította visszájára, értelmétől megfosztott élettérként, a tartalmatlanság végtelen tárává.

2024. október 3., csütörtök

A jövő közgyűjteményei: kreatív könyvtári alkalmazkodás.

Dematerializálódó, virtualizálódó világunkban a könyv éppen azért marad a tudás szimbóluma, mert nincs, ami jelentésveszteség nélkül átvehetné a helyét. Az online tájékozódás korában a könyvtárak jövője sem azért biztosított, mert szolgáltatásai az intézményhez köthetőek, hanem mert a célokhoz közösséget rendelő helyszínek fogyatkoznak, diverzitásuk csökken. A meglévő kulturális, tudományos és memóriaintézmények szerepe így gazdagodva, helyszínként új igényeket kiszolgálva erősödhet, miközben tértől független szolgáltatásaikban is építhetnek a hálózatiság új lehetőségeire: kulcstényezőként megőrizve rálátásukat a hiteles, tudományos igénnyel rendezett gyűjteményre, hozzá igazíthatják azokat korunk tájékozódási, tanulási, szórakozási és kutatási szokásaihoz. A könyvtár és a könyvtárosság jövőjében így a fizikai térben és az online szolgáltatásban is az alkalmazkodás és kísérletezés lesz a meghatározó. A hagyományos szolgáltatások csökkenő helyigénye teret nyit a kreativitásra a közösségi téri funkciók folyamatos újraértelmezéséhez, az adatbázisalapú digitalizált tudás pedig lehetőséget biztosít az online szolgáltatások állandó, alkotó gazdagítására, intézmény- és tudományközi összekapcsolásra vagy a közösségi tudomány és közösségi média lehetőségeinek naprakész felhasználására. A hiteles tudás dinamikus forrásaként a könyvtár, s kreatív munkatársaiként a könyvtárosok így a jövőben is biztosak lehetnek szerepükben a könyv, azaz a tudás őrzőiként.

2024. június 27., csütörtök

Az irodalom digitális megközelítései

Napjaink tartalommal túlterhelt világában akkor is aggasztó versenyhátrányba kerül az irodalomtanítás, ha egy tehetséges, elhivatott magyartanár diákjai figyelmét lekötve, örök életre szólóan emlékezetes élménnyé képes emelni tanóráit. A felvételi és érettségi teszteken elvárt, a műveket kiszorító adatokkal telezsúfolt tananyag kötelező elsajátítása, továbbá a tanórákon kívüli világ kommunikációs és multimédia-tartalmainak befogadása egyaránt elrabolja a diákfigyelmet az eleven, jövőbe mutatva formálódó praktikus tudásuktól idegen, jelentéktelen passzióként elkönyvelhető művészettől, elmúlt korok alkotásaitól, állítólag a jelennek is szóló szerzőktől. Segíthet-e ezen a nehéz helyzeten a jól megformált segédanyag, tananyag, digitális irodalmi forrásgyűjtemény? Milyen lehetőséget adhat a tájékoztatási technológiák mélyebb ismeretével különböző felhasználási igényekre is reflektálni képes gyűjteményi tartalomszolgáltatás diáknak, tanárnak, az olvasásra nevelés ügyének? A tanulmány erre a kérdésre az irodalomtörténet, digitális bölcsészet, digitalizálás és gyűjteményi tartalomszolgáltatás közös halmazában megvalósuló Fodor András Hálózati életműkiadás projekt tanulságaira építve kísérel meg válaszokat keresni.

A hálózati társadalom kamaszkora

Bár a World Wide Web megszületése óta már több, mint három évtized telt el, társadalmi hatásait tekintve az utóbbi évtizedben produkálja a kamaszkor legrosszabb tüneteit. Az ezredfordulón még mindenki által üdvözölt "újszülöttre" csak villanásokra, vagy alig ismerünk rá, utópisztikus vonásai eltorzultak, a "szülőként" elkövetett hibák megoldhatatlannak tűnő problémákat okoznak. A publikálás, kommunikálás demokratikus forradalma, a tudás helytől és időtől független hozzáférhetősége napjainkra visszájára fordult: álhírek és összeesküvés elméletek terjednek szinte akadálytalanul olyan kommunikációs rendszerekben, amelyek függőséget okozva zárják szűrőbuborékokba  látogatóikat, a hálózati szabadság illúziója pedig megágyazott a minden korábbinál áthatóbb számítástechnikai kontrollnak: virtuális hálózati jelenlétünkön keresztül megfigyelhetővé tettük magunkat a Facebook profitorientált algoritmusai számára csakúgy, mint a gazdaság és társadalom működéséhez elengedhetetlen rendszerekben, vagy akár hackerek, titkosszolgálatok által is. A társadalmi kohézió organikus kialakulását segítő szabad kapcsolódás, az ügyek és közös érdekek mentén spontán kialakuló közösségek részeivé váltak ugyan mindennapjainknak, de a pozitív hatásokat egymástól elszigetelt szolgáltatásokban éljük meg. Ugyanazokkal kerülhetünk más ügyekben feloldhatatlan ellentétbe, mint akikkel egy-egy kérdésben egymásra találunk, s a rétegérdeklődések mentén kontrasztossá váló érdekközösségek inkább növelik az össztársadalmi feszültséget, széttagoltságot. 
Ez az állapot- és közegváltozás nagyobb és sokkszerűbb mint a korábbiak, talán a világháborúk traumája óta nem volt hozzá fogható: a tömegkommunikáció térnyerése a kábeltévéig egyenletesen zajlott, a hatvanas évek átalakulásai, a beat-mozgalom vagy a közép-kelet európai rendszerváltozások hatása sem idézett elő ilyen gyors és átfogó változást. A kánonoktól, hagyományos értékrendektől és véleményformáló szakmák útmutatásától három évtized alatt leszakadó hálózati társadalom "kamaszkorában" már úgy nőnek fel a most belépő generációk, hogy viszonyítási pontként sem emlékezhetnek a korábbi évtizedekre, amelyekben a velük együtt élő, s az életük kereteit nagy mértékben alakító "felnőtt társadalom" szocializálódott. 

2023. november 30., csütörtök

Csepp a tengerbe - VKKV6

Valóságos könyvtár - könyvtári valóság 6. konferencia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete, valamint Könyvtártudományi Doktori Programja szervezésében a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében.

2023. november 28-29.

Csepp a tengerbe: csökkenti vagy növeli az entrópiát egy újabb archív fotógyűjtemény? 

Korunk tartalom-túladagolásának leglátványosabb formája, ahogy egyre kifinomultabb algoritmusoktól vezényelten zúdul ránk a vizuális információ. Egy kép többet mond ezer szónál, de a sávszélesség-növekedéssel zászlóra tűzött igazságot fonákjára fordítva rákérdezhetünk, kinek mit mond naponta ezer végig görgetett kép a telefonja képernyőjén? Az ingerküszöb csökken, s ha valaki fogékony is volt a régi fényképekre, ma már csak egy pillanatra nyugtatja ujját az újabb, még nem látott felvételen: nicsak, mennyi ember az Astoria zebráin, vajh mikor készül el az újfent tervbe vett felszíni átkelő? 

Bár az intézményi digitalizálási stratégiák tervezésében is fontos szempont az aktualitás és a várható érdeklődés, végső soron minden megsárgult fénykép megmentése tudományos kötelesség. Intézetünk digitális gyűjteményi modellprojektjeinek tervezésekor ennél tovább kell lépnünk: az oktatási és tudományos érték mérlegelése mellett a felhasználói szokások, az ingerküszöb és váratlanság lehetőségének változásait is figyelve nekünk szigorúbban kell szelektálnunk, hogy hallgatóinkkal közös munkánk a jövő lehetséges stratégiáit példázza, s olyan rugalmas, kreatív gyűjteményi aktivitásra készítse fel őket, ami markánsan megkülönböztethető a gyűjteményi tételek produktív tudományos felhasználásától vagy az ismeretterjesztő tartalomipar terjesztési gyakorlatától. 

2023 során két – intézetünkben gondozott – digitális gyűjtemény nyersanyagforrása is jelentős képanyaggal gazdagodott. Az előadás e két gyűjtemény bővítési tervével kapcsolatos megfontolásokra alapozva kínálhat adalékokat a címben foglalt kérdés megválaszolásához. 

Fénykép: Semleczi Tamás (ELTE BTK)

2022. április 23., szombat

A digitális tartalomfejlesztés változó kompetenciatükre

A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat legfrissebb, áprilisi számában jelent meg Kiszl Péterrel írt tanulmányunk, amely a hazai és nemzetközi könyvtártudományi és oktatási trendekkel összevetve elemzi intézetünk digitális tartalomfejlesztési projektjeinek tanulságait, válaszokat keresve az Y generáció szakmai jövőképében kimutatható legfontosabb kételyekre:

- Fennmarad-e az emberi kreativitás nélkülözhetetlen szerepe hivatásukban?
- Átveszi-e a tájékoztatás szerepét a mesterséges intelligencia?
- Lehet-e hosszútávú célunk a könyvtárakban felhalmozott tudás átalakítása virtuális valósággá?
- Mi marad meg a könyvtáros hivatás egyedi kutatási területeiből, ha a már digitalizált tudás professzionális felhasználása, kutatása, sőt kezelése és fejlesztése is az egyes tudományterületek saját kompetenciájává válik?

Kiszl Péter – Fodor János:
Időtálló könyvtár, jövőbiztos könyvtárosság: A digitális tartalomfejlesztés kompetenciatükre.
Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 69. évf. 4. szám (2022)
DOI: https://doi.org/10.3311/tmt.13159

2022. február 4., péntek

2022. tavaszi félév - kurzusok

NAPPALI TAGOZAT

 BA 1. évfolyam 
BBN-IKT-106 Információelmélet, információs műveltség EA/Koll.
Kedd, 13.00-14.00 I-108

BBN-IKT-270 Webszerkesztés GY/gyak.jegy
Kedd, 14.30-16.00 I-108
Fodor András Hálózati életműkiadás / Napló

 OsztatlanTanárképzés 
OT-KVT-252 Információelmélet, információs műveltség EA/Koll.
Kedd, 13.00-14.00 I-108

 BA 2. évfolyam 
BBN-IKT-278 Hálózati kommunikáció GY/gyak.jegy
Kedd, 10.30-12.00 -102
InternetSzemle

 MA 1. évfolyam 
BMA-IKTD-346 Digitális gyűjtemények GY/gyak.jegy 
Szerda 09:00-12:00 (kéthetente) -104
KutatásiNapló / Digitális Gyűjtemények / Kutatás

 MA 2. évfolyam 
BMA-IKTD-127 Tartalomszolgáltatás és multimédia GY/gyak.jegy
Szerda 12:30-14:00 -102 


LEVELEZŐ TAGOZAT

 BAL 1. évfolyam 
BBN-IKT-L-270 Webszerkesztés GY/gyak.jegy
Péntek 10:30-12:00 -103
 (kéthetente)
Fodor András Hálózati életműkiadás / Napló

 BAL 2. évfolyam 
BBN-IKT19-L-278 Hálózati kommunikáció 
GY/gyak.jegy
Péntek 10:30-12:00 -102 (kéthetente) 

 MAL 1. évfolyam 
BMA-IKTD-L-346 Digitális gyűjtemények GY/gyak.jegy
Péntek 9:00-10:30 -102 (kéthetente)
KutatásiNapló / Digitális Gyűjtemények / Kutatás

 MAL 2. évfolyam 
BMA-IKTD-L-127 Tartalomszolgáltatás és multimédia GY/gyak.jegy
Péntek 9:00-10:30 -104 (kéthetente)
KutatásiNapló | MindennapInapló projekt / Tartalomszolgáltatás




 VIZSGAKURZUSOK 
BBN-IKT-L-106 Információelmélet, információs műveltség (Egyéni felk./beszámoló)
BBN-IKT17-SZD Szakdolgozat (Egyéni szakdolgozati felkészülés) 
BBN-IKT19-SZD Szakdolgozat (Egyéni szakdolgozati felkészülés) 

 DOKTORI PROGRAM 
BTKD-IR-17 Konzultáció 8.


 FOGADÓÓRA  Kedd 14.00-

 TÉMAVEZETÉS  Vállalt szakdolgozati témakörök (nem témák!)

2022. január 28., péntek

Ismerd meg ellenfeled! Áltudományok, álhírek és a könyvtár

Előadás az ELTE BTK 2022. januári Nyílt napján, a Könyvtár- és Információtudományi Intézet mintaórájaként.

A könyvtár a hiteles, tudományosan rendezett tudástár, de egyben az emberiség által felhalmozott tudás közvetítője, a bárki számára hozzáférhető információk tárháza. A tudományos igazságot nem keverhetjük össze a tudományos rendezettséggel: a könyvtár elérhetővé teszi a homeopátiával, vagy alkímiával foglalkozó műveket is, nem feladata, hogy pálcát törjön az emberi érdeklődési területek felett. A tudomány és áltudomány a könyvtár polcain és a valóságban is megfér egymás mellett, ha a tudományosságot (vagy akár az áltudományosságot) nem fenyegetik, művelőit nem lehetetlenítik el. Most azonban ilyen helyzetet érzékelhetünk: az utóbbi évtizedben, nagyrészt a közösségi média hatására elbizonytalanodást és agressziót érzékelhetünk a tudományosság ellenében, s a jelenlegi válsághelyzetben ezek az indultok kiélezettebben jelentkeznek, mint bármikor korábban. 

Tíz éve az "álhír" szó vicces, poénos ugratás jelentéssel bírt, a korabeli internetezőnek a Hírcsárda nevű szatírikus weboldal jutott eszébe az álhír szóról. Ma már egészen más az "álhír" szó jelentése. Mit kezdhet e folyamattal a könyvtár, hogyan léphet fel az álhírekkel és káros hatású véleménybuborékokkal szemben a mi tudományterületünk, mire kell figyelni pl. webes tartalmak, gyűjtemények létrehozásakor?


2022. január 2., vasárnap

Könyvtárak, digitális kulturális örökség és társadalmi kohézió az okosvárosokban

Az IGI Global könyvkiadó gondozásában jelent meg a Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities című kutatási kézikönyv (https://doi.org/10.4018/978-1-7998-8363-0), melynek Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary című fejezete Fodor János és Kiszl Péter munkája.

A fejezet összefoglalója:

Az okosvárosok komplex szolgátatásrendszerének kialakítása új esélyt ad arra, hogy az elérhető digitális szolgáltatások aránya és összetétele a társadalom elégedettségét és optimális működését szolgálja. A LAM (Libraries, Archives, Museums) intézmények által kínált hálózati szolgáltatások megformálása ugyan olyan fontos feladat, mint szerepük meghatározása közösségi helyként az okos városok életében. A cikk szerzői arra keresik a választ, hogyan lehet digitális gyűjteményeket egy komplex szolgáltatási rendszer moduljaiként hatékonyan interpretálni. A budapesti ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézetében létrehozott projektek alapján öt különböző modul modellt mutatnak be. A modulok a felhasználói érdeklődés, aktivitás különböző aspektusaira reflektálva válhatnak alkalmassá arra, hogy a kulturális örökség bevonásával erősítsék a társadalmi kohéziót az okos városok mindennapjaiban.



Fodor, J., & Kiszl, P. (2022). Libraries, Digitized Cultural Heritage, and Social Cohesion of Smart Cities: Model-Like LIS-Educational Implementations in Hungary. In M. Taher (Ed.), Handbook of Research on the Role of Libraries, Archives, and Museums in Achieving Civic Engagement and Social Justice in Smart Cities (pp. 334-354). IGI Global. http://doi:10.4018/978-1-7998-8363-0.ch018
Fodor János & Kiszl Péter

Részletek a nyers, magyar nyelvű kéziratból:

2021. november 24., szerda

A képmegosztás hőskora

Előadás a Magyar Tudomány Ünnepén, a VKKV5 konferencián - online - 2021. november 24.

Intézetünk tartalomszolgáltatási gyakorlóprojektjeiben olyan kis webgyűjtemények kialakítására vállalkozunk, amelyek a digitalizálástól a publikálásig egy-két félév alatt megvalósulhatnak. A sikerélmény mellett fontos, hogy hallgatóink élményszerűen átélve ismerjék meg a különböző munkafázisokat, az aprólékos, egységes szabályokat betartva végzett munka és a kreativitás értelmét, megtapasztalva a digitalizálás, adatfeldolgozás, kontextus-teremtés, háttérkutatás jelentőségét. A projekteket úgy választjuk meg, hogy témájuk tanulságos legyen és reflektáljon korunk fontos kérdéseire. Az előadás a legújabb, 2022 januárjában elkészülő webes gyűjtemény koncepcióját és megvalósítását mutatja be.

A hagyományos postai levelezés végóráit éljük. Gondos filológiai munkával összeállított levelezés-kiadások a mi korunkról már aligha szolgálnak izgalmas forrásként utódainknak. A csekkektől a csomagfeladásig, levelezéstől a gyors üzenetváltásig papíron maradó nyomok nélkül kommunikálunk, a leghatékonyabb üzenetté pedig a képmegosztás: helyzetünk, hangulatunk azonnali továbbítása vált. Mégis, a postai küldemények közül éppen a legősibb képmegosztási forma, a képeslapküldés túlélési esélyei tűnnek a legjobbnak, hiszen az utazások, köszöntések, ünnepek alkalmával betöltött szerepük több, mint egy évszázada változatlan.

2021. november 18., csütörtök

Könyvespolcok vonzásában

2021. november 15.-én az MTA Könyvtár és Információs Központ II. emeleti Konferenciatermében került sor a Kovács Máté Alapítvány - névadója születésnapjának 115. évfordulója alkalmából - ünnepi kuratóriumi gyűlésére, amelyen - a járvány miatt egy év késéssel - átadták a tavaly elsőként nekem, idén pedig Pallos Zsuzsának odaítélt publikációs nívódíjakat. Rajtunk kívül előadást tartottak az idei és tavalyi "Év fiatal könyvtárosai", Bessenyei Ágnes és Farkas Renáta - mindketten tanítványaim voltak. Az alapítvány által felajánlott OTDK-különdíjat Polyák Dávid - tavaly tavasszal végzett tanítványunk kapta. Az ülés első részében az alapítvány elnöke, Dr. Bényei Miklós bejelentette, hogy a kuratórium idén kilencedszer ítélte oda a 2012-ben alapított Kovács Máté emlékének ápolásáért elnevezésű emlékplakettet, az idei év díjazottja Dr. Tóth Gyula. A laudációt Dr. Kovács Ilonától hallhatuk, a díjazott levelét Hangodi Ágnes, a kuratórium titkára olvasta fel.

Előadásomban a könyvespolc, mint szimbólum értékállóságáról beszéltem. Nem vagyok könyvespolc-fetisiszta, talán, mert könyvespolcok között nőttem fel, talán, mert huszonéves korom óta a digitális, webes világ kultúrája és tájékozódási lehetőségei érdekelnek. De a járvány is megmutatta: a könyvespolc, mint háttér, ma is szimbolikus, ha otthonról jelentkeznek be politikusok, művészek, tudósok, szakértők. Ahogy a közhelyes "értelmiségi rituálé" során a borért és ropiért konyhába siető vendéglátóra várva könyvespolcát böngészik a vendégek (kölcsönkérhető kötetekre vadászva), kapcsolódási pontokat is keresünk a másikkal, a szakértővel, művésszel, politikussal, amikor amatőr-rosszul megvilágított beszélő fejéről tekintetünk elkalandozik a háttérben látható könyvespolcára. Engem a kétezres évek óta ennek az új, webes kapcsolódási lehetőségnek a megfordítása érdekel: hogyan rakható ki a webre egy ember életműve, gyűjteménye, közérdeklődésre számot tartó hagyatéka akár halála után évtizedekkel, hogyan őrizhető meg benne a személyiség, az élmény, a felhalmozott tudás egyedi kohéziója.