2019. szeptember 3., kedd

2019. őszi félév: kurzusok és feladatok

Nappali

BA1  BBN-IKT-104  Kommunikáció és informatika alapjai
OT1  OT-KVT-100  Kommunikáció és informatika alapjai
- projektdokumentum | szerda 10.30-12.00 | I. ép. -109

BA2 /  IKT-277  Hálózati ismeretek
- projektdokumentum | kedd 10.30-12.00 | -102 gépterem

BA3 /  IKT11-257  Digitális gyűjtemények fejlesztése
- projektdokumentum | kedd 13.00-14.30 | -102 gépterem

MA2 /  BMA-IKTD-126  Tartalomszolgáltatás és közösségi média
- projektdokumentum | levelező képzéssel összevonva

MÉDIA /  XIN-111  Kiadványszerkesztés (kommunikáció)
- projektdokumentum | szerda 12.30- és 14.00- | -102 gépterem

Levelező

BAL1   BBN-IKTL-104  Kommunikáció és informatika alapjai
- projektdokumentum | egyéni felkészülés

BAL3 /  IKTL-257  Hálózati kommunikáció
BAL3 /  IKT-L-278  Digitális gyűjtemények fejlesztése
- projektdokumentum | péntek X.4 - X.18 - XI.29 - XII.13  (9.00-14.00)

MAL2 /  BMA-IKTD-L-126  Tartalomszolgáltatás és közösségi média
- projektdokumentum | péntek IX.27. - XI.15. (9.00-14.00)


Fogadóóra: kedd 14.30- | 3-as tanári szoba

Témavezetés
Vállalt szakdolgozati témakörök (nem témák!)


2019. július 30., kedd

Útra kelnek hajdani helyek

A közösségi emlékezet terei 



A konferencia aznapi előadásai:
  • A kulturális örökség harmadik rezsimje és az örökség szintjei
    Dr. Sonkoly Gábor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja
  • A látogatókutatásra épített termék és szolgáltatásfejlesztés múzeumi környezetben
    Népessy Noémi főigazgató, Budapesti Történeti Múzeum
  • Útra kelnek a hajdani helyek: lépések az emlékezés közösségi hálózata felé
    Dr. Fodor János egyetemi adjunktus, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet
  • Crowdsourcing: az olvasó segít 
    Nagy-Sándor Zsuzsa, művelődésszociológus
Teljes program | Fényképek a konferenciáról (Somogyi Könyvtár / MKE HKSz)


Előadás vázlat

Útra kelnek a hajdani helyek: 
lépések az emlékezés közösségi hálózata felé

4 éve arról beszéltem: a hely- és kortörténeti témák megosztása a közösségi mdiában a lebiztonságosabb és legszervesebb kapcsolódási lehetőség tudományhoz, kulturához. Példáimat elsősorban a Facebookra alapoztam, akkori, átfogó kutatási eredményeimre alapozva arról beszéltem, hogy a fb ideális felület, mert egyesíti az intézményi, gyűjteményi jelenlét lehetőségét, a blog jellegű életjel-adás eszköze, s a bejegyzésekben rákényszerít a figyelmet felkeltő képek, olvasmányos kisérőszövegek és gyűjteményi tételekhez vezető linkek hatékony komponálására.
Meggyőződésem volt, hogy a helytörténeti gyűjtemények kulcsszerepet játszhatnak a kulturális örökség közvetítésében ezen a platformon.

2019. június 15., szombat

Oldás és kötés a virtuális közösségépítésben

A virtuális valóság hétköznapivá válása annyira szokatlan és gyorsan kialakult helyzet, hogy nehezen hasonlítható bármilyen, az emberiség történetében korábban megélt szituációhoz, állapothoz. A tenyér-képernyőkbe horgadó arcok sora a közlekedési eszközökön, a tudás és hitelesség minden szintjének megkérdőjelezése, az áltudományos, vagy kifejezetten káros elképzelések megállíthatatlan terjedése sötét, disztópiába illő világot idéz. S talán nem is baj, ha biztató jelek, oázisként megtapasztalható rétegigények helyett olykor józanul, e hétköznapi, aggasztó élményeinket extrapoláljuk: munka előtt, után (és közben), magunkra fordítható pillanatainkért jól érzékelhető verseny zajlik, szemlélődés helyett kitölti figyelmünket a virtuális valóság. Telefonon játszunk, véget nem érő, képközpontú posztsorokat görgetünk, gyors üzeneteinket ezen közben váltjuk, legfőbb kompetenciánk a multitask lett. Az összefüggő szabadidő és a munkaidő között akkora a kontraszt, hogy radikálisan kiszakadva, az élményeket túladagolva igyekszünk utóbbit megélni, eltölteni. Mintha egy sötét, közösségi terektől, intézményektől mentes, végletekig optimalizált iparvárosban töltenénk hétköznapjainkat, melyből úgy kell elrugaszkodni, elutazni a jó levegőért, fényért. Elmélyült tájékozódáshoz, olvasáshoz se fény, se idő: a hírek politikáról, kultúráról, életmódról félreértelmezhetőek, torzultak, mint a sötétben fülbe súgott pletykák a futószalag mellett, munka közben. Lídszöveg, sőt click-bait-címsor rövidségben, véleménybuborékokba szerkesztődve terjednek a külvilágról töredékes képet eszkábáló tudósítások, s váltják ki kurta, sommás reakcióinkat: többre nincs időnk. A könyvtárba járásnak, mint minden más utánajárásnak, ügyintézésnek az applikációk, adatbázisok használata feleltethető meg. 
Erény, már-már extra-kompetencia, ha valaki képes a közösségi média és játékok falain kívül is boldogulni, “hagyományos” weboldalakat böngészni, saját rétegérdeklődésén túllépni. Ügyességnek számít, ha időveszteség nélkül, két üzenetváltás között intézkedik, ha mobileszközről, az utcáról meg tudja venni vonatjegyét, leadja adóbevallását, vagy rákeres egy könyvtári adatbázisban egy kérdéses névre, eseményre. Az okos telefonok testre szabása, telepített alkalmazásokkal továbbokosítása, az okos háztartások beállítása jövőbe rohanó korunkban a sokoldalúság olyan fokmérője, mint korábban az ezermesterség volt. A hatékonyság ilyetén növelésével látszólag időt takarítunk meg, azonban a valóságban inkább piacot, teret nyitunk az időnkért versengő szolgáltatásoknak és - ahogy az állandó elérhetőségünkkel - a munkáltatók által ránk mérhető újabb feladatoknak. 

2019. április 12., péntek

Életműkiadás - 2019

A hallgatóink gyakorlóprojektjeként létrejött Hálózati életműkiadásról és az arra épülő, a Gondolat Kiadó által megjelentetett Összegyűjtött írások könyvsorozatról is beszámolt a Kossuth-díjas költő születésének kilencvenedik évfordulójára emlékező eseményen  intézetünk adjunktusa, Fodor János.
A Fonyódi Kulturális Központ színháztermében az életmű utóélete mellett Fodor András és Takáts Gyula barátságáról is előadások hangzottak el. Varga István helytörténész Fodor András, Egry József és Takáts Gyula életének fonyódi vonatkozásairól tartott bemutatót, Stamler Ábel vallástudós, a Magyar Szemle szerkesztője Takáts Gyula hagyatékának feldolgozásáról számolt be. Fellépett Körmendi Klára, Liszt és Bartók-Pásztory-díjas zongoraművész, verset mondott Szentannay László és Csóbor Benjámin. Az emlékműsort Horváth Helga vezette.

- Fényképek az eseményről (Fonyód Média)

 

2019. február 13., szerda

Üzemanyagcella, vagy temetőparcella?


Digitalizált gyűjteményeink a 21. századi kultúrában. Előadás az ELTE és a BME közös konferenciáján: Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Kultúra a digitális forradalom idején.  2019. február 14-15.

Absztrakt

Ha minden megnyilvánulás mögött manipulációt, torzítást, csoport-érdeket sejtünk, s az információ formálásának összes szintjére - amatőr és profi aktusára - gyanú vetül, fölértékelődik a "nyers" információ. A szerkesztett részigazságoktól szívesen fordulunk a teljes, hiteles dokumentumtárak felé, ha fölkínálkoznak. Ritka, de sikeres közösségi média jelenlétük bizonyítja, hogy megfelelő aktivitással hiányt pótló tényezővé válhatnának a digitális kultúrában. Ezt azonban régi beidegződések is gátolják. 
A "hosszú távú megőrzés" vagy a "virtuális gyűjtemény" szókapcsolat máig mintha az FPS játékok hangulatát viselné: önmagába zárt rendszerként vár felhasználójára, hogy eligazodjon benne, s a keresett értéket kimentse. Hiába tudható, hogy jól digitalizált tudás-elemekre lekérdezési rendszerek épülhetnek, - így a jövő kutatási, publikálási és művelődési rendszerei a múltból is táplálkoznának - ismereteink átkonvertálása a kultúra megújuló erőforrásává munkaigényes, összehangolatlan és új egyenlőtlenségeket szül. Lehet bármilyen összetett és gazdag egy gyűjtemény, a köztudatban jó esetben nyitólapja marad, mint a hely, ahol "abban a témában régi dolgok fönt vannak". Okolható inkompatibilitásért informatikushiány, rövid távú gondolkodásért pályázati finanszírozás, de sokszor a gyűjtemények kezelője is projekt végcélként tekint a digitalizálásra, a jövőt az IT szakemberre hagyva. A programozók igyekeznek egyszerűsíteni az adatszerkezeten, a közönség passzív keresőfelületként fogadja az eredményt. A tudásra rálátó szakemberek pedig maradnak munkakörükben, s velük a lehetséges kapcsolatok, asszociációk is elszakadnak a létrejött adattártól.
Ha nem alakul ki a digitális gyűjteményekre épülve egy új, átmeneti szakma, amelytől a majdani automatikus feltáró-ajánló algoritmus kreativitást, mesterséget tanulhat, akkor gyűjteményeink szerepe a múlt tudásának temetőiként, lerakataiként rögzül.




2019. február 1., péntek

Kor- és helytörténeti webprojektjeink újabb tanulságai

A Valóságos Könyvtár - Könyvtári Valóság III. konferencián elhangzott eladás szerzői webváltozata. A teljes tanulmány a 2018. végén megjelent konferenciakötetben olvasható.

      A könyvtár tartalomszolgáltatási lehetőségeit kutató műhelyünk érdeklődésének fókuszába az ezredforduló óta a közösségi média került. A korábbi honlap-centrikus intézményi jelenlétben hinni hiábavaló, vagy legalábbis illuzórikus, ha a felhasználók tájékozódási szokásai - a technológia változásának függvényeként - a közös felületek felé mutatnak. A közösségi hálózatokban megosztott tartalmak témáiban, és a kapcsolódó aktivitások - kommentekben és lájkokban tetten érhető - jeleiben két, markánsan eltérő magatartásforma tükröződik, melyekre a könyvtári tartalomfejlesztés hatékonyan reflektálhat.


A biztonságos közös nevező bővítése

Az egyik meghatározó attitűd a saját, óvott értékek rendezési igénye, kontrollja, a közösségi médiában bármely szinten és tudással, a közreadás és befogadás bármely összetételében jellemző biztonsági játék. A mai tizenévesek távolságtartása, elfordulása a Facebooktól éppen a gyors, radikális megoldás választásaként - a türelmetlenség jeleként - magyarázható az uralható kapcsolatrendszer igényével: ne szóljon és lásson bele kommunikációjába rokon, ismerősként őt kiskorában bejelölt szülő. A fiatalok nem kívánnak maradandó portfóliót építeni élményeikből, eszük ágában sincs más korosztályok számára nyomokat hagyni, önfelszámoló üzenetekkel kommunikálnak inkább a Snapchat szolgáltatásban. Minél bonyolultabb a szolgáltatásrendszer - gyermeknek, kamasznak, a számítástechnikával idős korban ismerkedőnek - annál nehezebb átlátni a privátszféra védelmét többé-kevésbé biztosító beállítások lehetőségeit, s a közösségi hálón legotthonosabban mozgó huszonévesek életében változnak a legdinamikusabban az életkörülmények. Az ő életükben is jöhetnek tehát olyan időszakok, amikor rutinból, kevéssé odafigyelve posztolnak vagy kattintanak linkekre, akár vírust terjesztő üzeneteket szabadítva ismerőseikre.

2019. január 24., csütörtök

Tudományterületek határain


2017-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen saját központot  kapott a digitális bölcsészet. E központ működése talán első ízben a Valóságos könyvtár - könyvtári valóság konferencián vált széleskörben érzékelhetővé.

Ennek egyik oka formális: a Központnak a Könyvtár és Információtudományi Intézet ad helyet fizikai és szervezeti értelemben is. Másrészt, a könyvtártudomány és a digitális bölcsészet kapcsolata hagyományosan szoros: míg a könyvtárban és könyvtártudományi képzésben évtizedek óta természetes a számítógépes ismeretek oktatása, a HTML, CSS vagy az integrált munkafolyamatkezelő rendszerek használata és az adatbázisépítés, más bölcsészeti területeken a digitális technológiák használata esetlegesnek, marginálisnak tűnt az ELTE Bölcsészettudományi Karán is.
Hosszú évek teltek el abban a tudatban, hogy a Horváth Iván professzor vezette, úttörő, ám jóideje inaktív (és formálisan is megszűnt) Bölcsészinformatikai Önálló Program képviselte (elsősorban filológiai, textológiai megközelítéssel) a szervezett digitális bölcsészeti kutatást Karunkon.
Közben azonban nyelvészek, régészek, történészek, művészettörténészek is haladtak a korral, s alkalmaztak innovatív megoldásokat, építettek saját adatbázisokat, fejlesztettek izgalmas projekteket, s igyekeztek lépést tartani a saját látókörükbe eső technológiai fejlődéssel.
A könyvtártudományi képzés tehát, bár nem nevezi magát digitális bölcsészetnek, hagyományosan informatika közeli bölcsészkari képzésként adekvát, stabil bázisává vált a szerteágazó bölcsésztudományi kutatások összefogására hivatott Központ működésének. A VKKV előző, 2015-ös konferenciájára szervezett Gyűjteményi digitalizálási szekció  így 2017-ben már Digitális bölcsészeti szekció néven jelentkezett, s több olyan, könyvtártudományi szempontból érdekes témával járult a konferencia könyvtártudományi panorámájához, amelyeket az ELTE Digitális Bölcsészeti Központja választott és hívott meg.

Digitális bölcsészet a Valóságos könyvtár - könyvtári valóság III. konferencián. A teljes szekcióösszefoglaló tanulmány a 2018 végén megjelent konferenciakötetben jelent meg és olvasható:

Fodor János: Tudományterületek határain
https://doi.org/10.21862/vkkv2018.339
Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2018. Szerk. Kiszl Péter, Csík Tibor. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 2018. 339–344
URI: http://hdl.handle.net/10831/40281

2019. január 19., szombat

2019. tavaszi félév: kurzusok és feladatok

Nappali

MA-2 /  BMA-IKTD-127  Tartalomszolgáltatás és multimédia
- projektdokumentum | kedd 14.30-16.00 | terem: -102
BA-2 /  IKT-278  Hálózati kommunikáció
- projektdokumentum | kedd 10.30-12.00 | terem: -102 
BA-1 /  IKT-270  Webszerkesztés
- projektdokumentum | kedd 13.00-14.30 | terem: -102 
KT /  OT-KVT-252  Információelmélet, információs műveltség  - előadás
- projektdokumentum | szerda 10.00-11.30 | terem: -104 
MÉDIA /  XIN-112  Kiadványszerkesztés (kommunikáció)
- projektdokumentum | szerda 12.30-14.00 és 14.00-15.30 | terem: -102 

Levelező

MAL-2 /  BMA-IKTD-L-127  Tartalomszolgáltatás és multimédia
- projektdokumentum | péntek  9.00-10.30 |
- |1) 02.15. |2) 03.01. |3) 03.29. |4) 04.12. |5) 04.26. |6) 05.10.
BAL-3 /  IKT15-L-272  Hálózati ismeretek 2.
- projektdokumentum | péntek 10.30-12.00 |
- |1) 03.01. |2) 04.12. |3) 05.10.
BAL-2 /  IKT-L-277  Hálózati ismeretek
- projektdokumentum | péntek 10.30-12.00 |
- |1) 02.15. |2) 03.29. |3) 04.26.
BAL-1 /  IKT-L-270  Webszerkesztés
- projektdokumentum | péntek 9.00-10.30 |
- |1) 03.08. |2) 03.22. |3) 04.05. |4) 05.03. |5) 05.17.


 Fogadóóra:   szerda 15.30-
Könyvtár- és Információtudományi Tanszék |  3-as szoba  

 Témavezetés 
Vállalt szakdolgozati témakörök (nem témák, nem címek!)






2018. december 22., szombat

Az érdeklődés hullámai

A teljes tanulmány itt olvasható: Networkshop 2018 konferenciakötet /REAL MTAK 

     Egy-egy új, digitalizált gyűjtemény örömmel tölti el a róla értesülő, a téma iránt érdeklődő olvasót, szakembert. Ám az új projektek a szaporodó digitális kincstárak sűrű mezőnybe érkeznek, s a fő kérdés nem is a hosszú távú fenntartásuk.
     A 2010-es évekre a digitalizálás, a nemzeti örökség archiválásának fontossága hétköznapi irányelvvé vált. Hosszú évek munkájával, de közismertté váltak hazai és nemzetközi digitális könyvtári szolgáltatások, s az elektronikus könyvtári keresők, katalógusok és dokumentumtárak mellett terjedni kezdtek a nyilvános intézményi (pl. egyetemi) repozitóriumok, dolgozattárak, Open Access publikálási formák is.
     Ha a digitális állományokat szolgáltató gyűjteményekben, adatbázisokban a könyvtári állomány virtuális otthonra lel, egyúttal el is szakad a gondozására, ajánlására hivatott szakemberektől, a könyvtárosoktól. A virtuális gyűjtemények gyarapítása és folyamatos fejlesztése mellett megmaradhat-e, vagy pótolható-e az a könyvtári és munkatársi környezet, amely magáénak érezve az állományt, napról-napra elősegítette annak mélyebb feltárását, megismerését, s értékeinek az olvasók figyelmébe ajánlását?
     Hiába áll majdan rendelkezésre az írott emberi tudás átfogó digitális tára, ha az archívumok meglétéről csak passzív ismerettel bír az olvasó. Ha az aktív használatra nem szakít időt, létük inkább megnyugvással tölti el, a feldolgozottság és elérhetőség tudata felületes biztonságérzetet ad s csökkenti a mélyebb megismerésük iránt felfedező kedvét.
     A figyelem, az idő lekötése és a kíváncsiság felkeltése a könyvtárak számára napjainkban ugyanolyan kulcskérdéssé válik, mint a pedagógusok számára a kötelező olvasmányok célszerű frissítése, vagy a múzeumok számára az izgalmas, interaktív események, tárlatok tervezése.


2018. december 1., szombat

Csetablaktól a könyvespolcig

A teljes tanulmány a Könyv és Nevelés 2018/2. számában olvasható

     Egy friss felmérés szerint az Európai Unió országai közül Magyarország a legnagyobb közösségimédia-fogyasztó. Az európai átlagnál húsz százalékkal többen Facebookozunk, Twitterezünk és Instagramozunk, a 16-24 éves korosztályban szinte mindenki aktív valamelyik közösségi oldalon. Egyfelől örülhetünk az új technológiák terjedésének, bízhatunk abban, hogy a digitális-benszülött generációk munkában, társadalmi önszerveződésben és kreativitásban is hasznosítani tudják a korszerű kommunikációs eszközök kezelésében szerzett kompetenciát. Másfelől joggal tartunk az álhírekkel manipulálható közösségi médiafogyasztás következményeitől, a társadalom kötőanyagait fellazító véleménybuborékok hatásától. A kulturális, tudományos, műveltségi közös nevező záloga a tanulás és önkéntes művelődés: időigényes tevékenységek. A közösségi médiafogyasztás pedig - üzleti modelljéből következően - időrabló, hiszen a felhasználók figyelméből, választásaiból, aktivitásából profitál, a használt szolgáltatások kiterjesztésére törekszik, egészen az alapvető élettevékenységek szintjéig. Van-e esély az időigényes olvasás reneszánszára, vagy máris rétegigényt képvisel a történetekben, tudásban elmélyedő, fantáziájával szavakból képeket teremtő olvasó? S ha az e-book, a digitális szöveg olvasása a jövő, vezet-e visszaút a könyvespolcok közé, vagy készüljünk föl könyvtáraink fokozatos felszámolására? Ahogy e kérdések is leegyszerűsítik a bizonytalanság komplexitását, úgy válasz sem adható röviden, vagy általános érvénnyel.

2018. november 30., péntek

The “Collage Effect” – Against Filter Bubbles

The “Collage Effect” – Against Filter Bubbles: Interdisciplinary Approaches to Combating the Pitfalls of Information Technology
János Fodor, Péter Kiszl
DOI https://doi.org/10.1016/j.acalib.2018.09.020

The Journal of Academic Librarianship
Volume 44, Issue 6, November 2018, Pages 753-761

- Teljes cikk szabad elérése 2018 január 12-ig
- A publikáció a ScienceDirect.com-on

The rapid development of information technology has partially been reversed, and may become a tool for manipulation, which is incompatible with librarians' social mission. Making information available, connecting databases, and making them accessible result in people becoming more and more exposed. Customisation and effectively filtered information sources create filter bubbles. Although new systems of collaboration would be suitable for sharing reliable knowledge, they often lead to the spread of fake news. Despite worrying trends, we seek an encouraging future. Therefore, in this paper we analyse the relationship between information technology, market economy, and the librarian profession from the perspective of Hungarian LIS education, and emphasise the importance of active and creative information provision based on interdisciplinarity. Based on our experiences we believe that current and future readers can be reached through intriguing collages of credible information. The use of collages can compensate for the effects of filter bubbles, and librarians may become the masters of creating digital information collages.

Keywords: LIS profession, Academic training, Scientific content services, Collaboration, Roles of librarians, Orientation of LIS students, Hungary

2018. november 16., péntek

A közvetlenség nyughatatlansága

(a kötetben megjelent kísérőtanulmány szerzői webváltozata)

Fodor András társművészeti esszéi és visszaemlékezései

Hatodik kötetéhez érkezve teljessé vált és lezárható Fodor András összegyűjtött írásainak sorozata. Az első két kötetben összefoglalt költői életmű (Különös szép hajsza, A párbeszéd oltalma - 2013), a két kötet irodalmi témákról írt esszé (Kulcsolt vállak tengelye - 2014, Megfejtett párhuzamok - 2015), majd a zenei tárgyú írások (Utam a zenéhez - 2016) kötete után, e hatodik gyűjteményben gyűjtöttük össze film- és színházművészettel, képzőművészettel kapcsolatos esszéit. 
     Míg a költői életművet időrendben adtuk közre, az esszéket tematikus egységekbe rendeztük. Az eredeti elképzelés szerint irodalmi elődök, példaképek, kortársak után a pályakezdés, fiatalok és a műfordítás témái adták az első két esszékötet tartalmát, s egy harmadik, zárókötet ölelte volna fel Fodor András társművészeti érdeklődését. Az írások összegyűjtésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik esszékötet terjedelmét bőven kitöltik a zenei írások, s e negyedik kiadványra nemcsak a félkötetnyi "egyéb" társművészeti írás maradt, de jó néhány gyermekkori tájra, pályakezdésre, kaposvári évekre visszaemlékező írás is. Bár Fodor Andás esszéiben számos ponton és téma kapcsán hivatkozik somogyi diákkorára - meghatározó tapasztalatokra, találkozásokra -, az irodalmi és zenei esszésorozatokból több ilyen írás szükségszerűen kimaradt. Az összerendezés és a néhány hiányzó - eddig csak folyóiratban megjelent - publikáció mellett a kötet második fele jelentős újdonságot is kínál: az emlékezések és somogyi kapcsolatok lezárásaként két részletet adunk közre a Történeti Interjúk Tárában 1991 során felvett életinterjú szövegleiratából.